.jpg)
Biztos családilag vagyunk olyan idióták, hogy meg akartuk mutatni Sacikának, milyen is filmet nézni moziban. Úgy éreztük, mesét nézni a TV képernyőjén elég ingerszegény tevékenység, mégiscsak a nagy mozivászon, a mozi nyüzsgése és a filmszalag képe az igazi. Ezért vasárnap délután úgy határoztunk, hogy apuka berámolja kisleányát az autóba és elmennek a legközelebbi gyerekfilmet vetítő moziba, anyuka pedig az általunk még mozira éretlennek ítélt másik kiskorúval otthon marad.Az első hibát ott követtük el, hogy azt képzeltük, vetítenek a mozikban gyerekfilmet, pontosabban mesefilmet. Gondoltuk, csak felettünk járt el az idő és mi nem ismerjük fel, melyik filmeket szánják kisgyermekeknek, ezért nem találjuk a moziműsorban a gyerekfilm kategóriát. Ezért olyat választottunk, amit családifilm jelzővel illetnek, hiszen a család része a gyerek is, így biztosak voltunk benne, hogy az Alvin és a mókusok című filmre nyugodtan beülhetünk. Emlékeztem, hogy ez valami rajzfilm volt egykor, mókuskák énekelnek benne és az előzetes is azt ígérte, hogy ha nem is a teljes szereplőgárda, de a három mókus aranyos animációs figura lesz. Ugyanis most éppen se rajz-, se bábfilm nincs a mozik műsorán; egy szerencsétlen elefántot ígérgetnek, hogy azt nemsokára bemutatják.
Olyan mozi, mint mondjuk annak idején a Mátra mesemozi már nem létezik, természetesen az egyik plázába kellett elutaznunk mókusos mesét nézni. A mozi közvetlenül egy elektronikai bolt és egy közszemlére állított gépjármű szomszédságában, egy meredeken felfelé vezető, a gyermekek kíváncsiságát minden körülmények között felkeltő üzemi csigalépcső tövében helyezkedik el. Emellett a mozit körülölelő falszerkezet tükörrel borított, így a sokkoló ingerek hatására Sacika pillanatok alatt magáévá tette az emeletet és a szemközti gyorsétteremben kezdte csipegetni a földről a morzsákat.
A moziterembe végül bejutva arra lettem figyelmes, hogy a szék odacsukta a gyereket. Próbáltam másikat is, de egyik sem maradt nyitva Saci 14 kilója alatt - pedig azt hiszem, ez egy kicsit átlag feletti gyereksúly a harmadik életév felé közeledve. A kiskabáttal sikerült végül valamelyiket kipeckelni, de feleslegesen: a gyerek csak az előtte lévő ülés háttámláját látta; úgy tűnt, nagyjából 130 cm magasság körül már látható a vászonból valami. Ekkor Sacit ölembe vettem, ezért a büfében vásárolt narancslevet a pohártartóba kellett helyznem, ami kissé túl van méretezve, mert az ital keresztül zuhant rajta a padlóra. Ahogy a rendezkdéssel voltam elfoglalva, Sacika kérdezgetni kezdte, hogy mi megy. Mondtam, hogy reklám, de ahogy a vászonra pillantottam, láttam, hogy óvszert hirdetnek. Elvégre családi film, a család már elkészült, itt az idő megálljt parancsolni a sokasodásnak.
Az elefántot is itt láttuk, hogy majd jön egy hét múlva - igaz, azt már nagyon nehezen tudtam huszadszorra elmagyarázni, hogy ez még mindig nem az, amire jöttünk, mert az még csak most következik. Ekkor az első képsorokat irgalmatlan motorosfűrész hangja vezette be, ugyanis a film azzal kezdődik, hogy a mókusokat megfosztják otthonuktól, a fenyőfától, amit kivágnak. A következő képek már egy egzaltált bácsit mutatnak, aki lehúzott sliccel szalad el otthonról, de még bókol egyet a szomszéd néninek. Majd egy irodaházban találjuk magunkat, a bácsi ide sietett, hogy új szerzeményét megmutassa a kiadónak, akinek az viszont nem tetszik. A viharos távozás közben az irodaház előterében felállított karácsonyfáról a bácsi által a kiadó irodájából ellopott elemózsiás kosárba ugrálnak a mókusok: így lelnek új otthonra egzaltált bácsinál. A mókusok megtalálása eszement zajjal jár, minden berendezési tárgy összetörik - Sacika pedig kiabálni kezdett, hogy kapcsoljuk fel a lámpát. Szegénykém, nagyon fél, iszonyatos hangerővel szólal meg a vászonról a suttogás is. Próbálkozom még egy-két csokigolyóval, de sírni kezd a félelemtől, és gyorsan távozunk a családi moziról.
Otthon a mama megkérdezi, hogy Sacikám, milyen volt a moziban. A válasz röviden: rossz.
OK, 
1939-ben még elcsípi az utolsó KLM gépet a japán invázió előtt, és Ausztráliába megy. Ez az ötödik kontinens, ahol megfordul, és rögtön alakít egy művészeti csoportot Merioola néven. 1948-ban települ át Európába újra. Gondolkozik azon hogy visszatérjen a szülővárosába, amit akkor már Bratislavának hívnak, de inkább Londonban települt le. 1955-ben megházasodik, 1961-ben fia születik. 1970-ben az osakai Expo ’70 brit pavilonja az ő szobrával nyílik meg. 1979-ben modellt ül neki II. János Pál pápa, aki később kitünteti.1990-ben hal meg Londonban. 
A Yamantaka Eye/John Zorn Duo valójában két vaddisznó gyönyörű találkozása. Zorn altszaxofonon ad ki olyan hangokat, amiért azonnal eltávolítanák a legtöbb zeneiskolából, Yamantaka Eye pedig a saját hangja és különféle elektronikák segítségével sokkolja a hallgatót. A legdurvább videó játékok zörejei ehhez képest nyálas giccsek. Erő, rettenet, és kreativitás az eredménye new yorki avantgard és tokyói kreténség nem teljesen véletlen találkozásának. Az urak 1986 óta játszanak együtt, három albumuk jelent meg eddig a Nani Nani 1995-ben, a Naninani II 2004-ben, és a Zorn 50. születésnapján rögzített koncertfelvétel.
Indul a 
Az O története 1954-ben jelent meg egyszerre franciául és angolul. Azóta a pornográf irodalom alapműve. Hozzáférhető magyarul is, az Európa Kiadó adta ki 1990-ben. Íróként Pauline Reage jegyzi, aki nyilvánvalóan fiktív alak. Negyven évvel később, 1994-ben egy kutató akadt nyomára a valódi szerzőnek, az akkor 87 éves Dominique Aurynak, aki egyébként Anne Desclos néven született 1907-ben. Apja érzékeny, túlfűtött típus volt, az anyja totál frigid. Aury serdülő korában fedezte föl apja titkos könyvtárát, akinek erotikus irodalomból kimerítő gyűjteménye volt.
Utolsó kommentek