Szubjektív összefoglaló az év jazz koncertjeiről. A lista kb. 250-300 koncertből merít, így reményeink szerint sikerült a fontos és pozitívan értékelhető koncerteket összegyűjteni (ebbe magyar előadó csak egy fért bele, egy vendégzenész oldalán). A listában talán 1-2 kakukktojás is szerepel, de valamilyen módon azok a produkciók is köthetők a műfajhoz. A listát 5-ös bontásokban közöljük – íme a 25-21. helyezettek.
 

25. Mezzoforte (A38, április 25.)

Mindig is gyűlöltem az izlandi zenekart: az úti filmekhez, TV-szpotokhoz felhasznált liftzene témáikat a világon megszületett legrosszabb zenék szemétdombjának legaljára kívántam. A koncerten azonban kiderült, hogy nagyon jó koncertzenekar, és a rájuk ragasztott imidzs akaratukon kívül változtatta őket a glam-jazz úttörőivé. Kiváló zenészek, jól megtervezett koncertprogrammal és a felvételekhez képest teljesen más arccal.

24. Keith Jarrett szólózongora koncertje (Művészetek Palotája, október 18.)

Jarrett koncertje közepes csalódás volt, elsősorban a klisészerű improvizációi miatt – ha egyáltalán improvizáció volt mind, nem pedig a koncert-rutin berögzült eredménye. Mégis különös élmény volt egy gigász önnön számvetését látni és meghallgatni, különös tekintettel a klasszikus és XX. századi modern expresszionista muzsika hatásaira (pl.: Szkrjabin, Bartók).

23. Teresa Salgueiro és a Lusitânia Ensemble: „La Serena” (Művészetek Palotája, szeptember 15)

Salgueirot a Madredeus énekesnőjeként ismerhettük meg, produkciója mégsem csak világzenei elemeket tartalmazott. A köré rittyentett kamarazenekart bátran énekelte túl gigantikus hangjával, így a cicomás zenekari témák sem tűntek lihegősen feleslegesnek. A hableány világkörüli utazása (amiről az előadás szól) persze csak egy béna kis mese.

22. Dee Dee Bridgewater’s Malian Project (Művészetek Palotája, november 25.)

A díva (merthogy a MüPa dívasorozatába illeszkedett a koncert) tavaly már hozott egy francia programot. Akkor még a zenészeit sem tudta rendesen bemutatni és mézes-mázas csöpögésével kiüldözött a nagyteremből. Most viszont komoly hangszeres kart teremtett maga köré, akikkel jól megkereste a jazz Maliba (és Afrika észek- és közép-nyugati partvidékén a yoruba gyökerekig)  visszavezető útjait.

21. Carlos Bica és az Azul (A38, május 31.)

Carlos Bica portugál bőgős triójában sem ő, sem pedig a gitáros Frank Möbus nem túl érdekes. Ha nincs a zenekarban a korábban már az Alasnoaxis-szal a Trafóban járó Jim Black dobos, a koncert nem is került volna a listába. Ilyenformán a koncert nem volt jó, mégis, a gyűrt cineken és a lerobbant szerkón nyomuló Black annyira átütött a free tempókat csak alulról nyaldosó kollegáin, hogy a show miatta szépen megállt billegés nélkül a lábán.