Hong Kongban mindenki vékony, és az átlag életkor a világon a második leghosszabb. Pedig a nagyon sűrű és gyors ott az élet. Zajos. Én stresszeltem, a helyi lakosokon ez nem látszott. Kedvesek és dinamikusak. Mi lehet az oka? Konfúciusz mester munkássága? (Utána fogok olvasni.) A szubtrópusi klíma? A táplálkozás? Azt lehet sejteni, hogy mit esznek, azt kéne átgondolni, hogy mit nem. Mert itthon elég csúfnak és szétesettnek tűnnek az emberek. Addig is erőltetem az ázsiai konyhát. Van hozzá szakirodalom, a neten kívül leginkább a „Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv” című mű tűnik használhatónak. Egy példa, ami nagyon bejött, az indiai fűszeres paradicsomleves. Hámozott konzerv paradicsomot megfőztem kevés vízzel, majd lezúztam bot mixerrel. Nyilván lehet nagymama eltett paradicsomléjével, de a bolti 100 százalékos is megteszi. Közben serpenyőben olvasztottam gheet, de a normál vaj is megteszi. Megpároltam rajta 3 fölaprított vöröshagymát, meg egy kisebb fej zúzott fokhagymát. Hozzáadtam 2 tk (teáskanál) koriandert, 2 tk római köményt, pár babérlevelet, egy kisebb chili paprikát apróra szelve, de ez persze ízlés kérdése, már hogy mekkorát és milyen vadat. Egy perc múlva hozzátettem a paradicsom pépet, meg 4 deci kókuszkrémet. Utána bele úgy 30 deka zöldborsót, amit puhára főztem. A végén egy evőkanál cukorral, és ugyanennyi apróra vágott mentalevéllel ízesítettem a levest. Persze közben illik kóstolgatni, ha másért nem a só miatt. Izgalmas, könnyű, de laktató lett az eledel. A cukor, a chili, a menta, és a víz aránya kritikus. Jó sűrűre csináltam, és sült, szárított hagymadarabkákkal tálaltam. Én mindenbe teszek egy kis frissen őrölt borsot, pár csepp citromlevet, és a hagyma párolásához egy kis sört locsolok rá. Pilsenit.
Utolsó kommentek