Checkpoint Charlie

Innen koppintották az alakulgató új magyar légitársaság dizájnját.

Mondjuk azt nem tudom, hogyan magyarázza meg Orbán Alijev elnöknek, hogy most már nem Azerbajdzsánban, hanem Tadzsikisztánban utazunk

Galambos Tamás: Nagy Imre Újratemetése (1989)

„… a hatalom emberei állják körül a koporsót; ezért a képemen bizonyos
alakok „arctalanok””

Forrás:

Magyarország Alaptörvény (2012. január 1.)

Készült
Schmitt Pál államfő védnöksége alatt
Orbán Viktor miniszterelnök második kormányzása idején
Kövér László házelnök megbízásából

Alább nézegethető kedves blogszerző társam nagyszerű fotókönyve. Ilyen Budapest ma.

Budapest 2012 by György Czabán | Make Your Own Book

Kedves leendő közmunkás barátaim!
Óriási lehetőség kínálkozik: március 20-ig jelentkezhettek a közmunkásokat nyaraltató programra, amit Kormányunk 50 millió forinttal támogat.
Múltkor láttam Csillag Ádám filmjét, amint tavalyi közmunkások étlen-szomjan ki voltak baszarintva egy BAZ megyei tarlóra kaszálni. Jó negyvenen voltak a tűző napsütésben, munkaeszközként két darab sarlót biztosítottak nekik. Ennél azért mégiscsak sokkal jobb nyaralni, nem? Például a Tihany Yacht Clubban, ahol még minibár is a rendelkezésetekre áll; igaz, az abból való fogyasztásra majd dolgozhattok egész évben. De legalább tudjátok majd ott a BAZ megyei tarlón a nyaralás után, hogy célja is van a munkátoknak. A jó hangulatról a helyszínen filmet és reklámot is forgatnak majd, így részese lehetsz a nemzet felemelkedését szolgáló közmunkaprogram propagandájának. Vagyis: benne leszel a tévében!
Mivel a modern közmunkás interneten kommunikál, így jelentkezni és regisztrálni is csak a neten lehet. Ez persze ma már nem lehet gond: a home office-odban - ahonnan ezt az egész közmunkás bizniszedet intézed - le kell tölteni az adatlapot, kitöltöd az adataiddal (az állandó lakcímre ügyelj, mert anélkül nincs regisztráció), kinyomtatod, aláírod, vissza scanneled, elküldöd a közmunkahivatalba, ahonnan majd e-mailen kapsz értesítést.
Kellemes nyaralást!

Jonathan Franzen: Javítások (Európa, 2012)
Jonathan Franzen: Szabadság (Európa, 2012)
XXI. századi amerikai nagyregények. Átfogó, megrázó, naprakész, szellemesen gonosz történetek. Jó fordítás (Bart István), remek borítók (Gerhes Gábor), és még könyvjelző is van benne!

Ferber Katalin: A másság szigetein (Oriold és Társai, 2012)
Személyes, kemény, okos nem is tudom mi. Önéletrajznak indult de aztán körkörösen bővülnek a témák, összehasonlító antropológia, gazdaságtörténet, oktatás, Japán, Fukusima, meg hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és kik vagyunk. Behúz, szórakoztat, és nem fed be.

Jay McInerney: Lángos csillag fakul (Európa, 1996)
Jay McInerney: A jó élet (Európa, 2007)
A első könyv a nyolcvanas években játszódik, a második az ikertornyok lerombolásának az előestéjén kezdődik. A helyszín New York, annak is a csillogóbb szelete, ugyan azok a két könyv főszereplői, csak a problémáik változtak. Bret Easton Ellis talán egy rokon lélek, csak ezek szövegek könnyedebbek, sőt szórakoztatóak.

Murakami Haruki: 1Q84 (Geopen, 2011-2012)
Egy regénytrilógia formáját öltött labirintus. Érdemes figyelni, mert minden mindennel összefügg. Hatalmas, pontosan kitalált szerkezet, ami ha beszippant, akkor már nem lehet eldönteni, hogy hol van a határ a valóság és a misztikum között. Néha úgy tűnik elveszünk a részletekben, aztán hirtelen kirántja a mester a lábunk alól a szőnyeget. Ha valakinek bejön, az összes Murakamit el szeretné majd olvasni. Én neki adtam volna a Nobel díjat.

Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek (Geopen, 2012)
Ebből a laza szövegből kiderül, hogyan lehet olyan könyveket megírni, mint az 1Q84, és hogy miért adta el a jazz klubját, és hogy mit érez a hosszútávfutó úgy harminc kilométer után.

D. L. Harding: A világ vallásai (A befelé vezető út) (Filosz, 2008)
A cím megtévesztő, ez nem egy ismeretterjesztő mű. Az író bonyolult dolgokról - a vallások lényegéről, közös elemeiről, misztikus aspektusairól, pszichológiájáról - tud brutálisan érthetően írni. Engem a hindu rész forgatott meg legjobban, ami összefügghet azzal, hogy sokáig élt Indiában, de persze azért igyekszik elfogulatlannak lenni. Alapmű.

Sebastian Haffner: Egy német története (Európa, 2005)
Ezt az önéletrajzot „Emlékeim (1914 - 1933)” alcímmel 1939-ben, már angliai emigrációban írta a szerző, egy érzékeny német polgár, akinek nem bírta a gyomra a barna veszedelmet. Nem okoskodik, csak volt ízlése. Megrázó az a felismerés, hogy már akkor is lehetett látni, hogy mi lesz. Ijesztőek az áthallások a mai viszonyokra.

Elliot Aronson és Carol Tavris: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) Az önigazolás lélektana (Ab Ovo, 2009)
A cím pontosan fedi a könyv tartalmát. Szociálpszichológia mindenkinek. Végigveszi a kognitív disszonancia alapeseteit, hogy a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére hogyan ámítjuk magunkat. Jól van megírva a könyv, épp ezért nem könnyű olvasmány.

Lester Young és Charlie Parker születésnapjai vannak most. A WKCR rádión 3 napos  folyamatos ünnepi műsor, már megy, a neten is!

 Feta sajt, zöld fűszerek és olíva olaj biztos kerül bele. Persze nem kell feta, csak valami olyasmi - nevezzük krémfehér sajtnak - mert a görögök levédték a nevet, de hasonlót sokfelé csinálnak. Ha túl sós, akkor nem árt negyed órát hideg vízben áztatni. Van krémesebb és van szárazabb kivitelben, az utóbbit könnyebb kockákra vágni. A zöldfűszer lehet akármi, ami van otthon, és elgondolhatóan jó lesz bele. Az újhagyma zöld szára, medvehagyma, bazsalikom, oregánó, vagy akár kapor. Ez utóbbiak lehetnek szárítottak, nem kell sznobnak lenni. Kicsire vágva színesíthetjük a dolgot különféle paprikákkal, kápia, pritamin, kaliforniai, TV, pepperoni, zöld, piros, sárga, és ha szeretjük az erőset, akkor valami chili is kerülhet bele. De akármit elbír, ami van kéznél, fokhagyma, póré, olívabogyó, szárított paradicsom, de ezeket ajánlott kicsire vágni. Rétegesen rakjuk le széles szájú befőttes üvegekbe, miközben játszhatunk a színekkel és az arányokkal. Néha érdemes tömöríteni, majd felöntjük olívaolajjal. Hűtőbe tesszük, nem árt, ha pár napig érik, aztán pirítósra vele. Jó hozzá a nyers paradicsom, vagy rakhatjuk eleve salátára. Nem tudom meddig áll el, mert mindig hamar elfogy. 

Az ötlet Fuchs Tamástól származik, de eléggé variábilis a dolog. Ha nekiül az ember érdemes több üveggel készíteni, az sem árt, ha mindegyik más lesz. Végül is ajándéknak is kiváló!

Döbbenet! Úgy tűnik, hogy a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. négy éven keresztül jogszabályi háttér nélkül szedett parkolási díjat 2005 és 2009 között. Erre abból a bírósági ítéletből következtetek, amelynek tárgya egy 2009-es parkolásom volt.

Első lépésben tavaly (azaz 2010-ben) kaptam egy bírósági fizetési meghagyást, ugyanis állítólag a nevezett parkolás során nem váltottam jegyet. Ezt vitattam, ezért ellentmondással éltem és az ellentmondást a bíróság el is fogadta. Az ügy ennek következtében perré alakult és a parkolási cég egy elég kiadósnak tűnő beadványt nyújtott be a bíróságra fotókkal, jogszabályi hivatkozásokkal és különféle igazolásokkal. Elballagtam hát a kora reggeli tárgyalásra, ahol a felperes Kft. képviselője nem jelent meg, de az én jelenlétem is némi megütközést keltett (úgy tűnt, mintha nem lenne szokványos, hogy az efféle ügyekre eljárkálnak a kliensek). Némi adminisztráció után a bíró meghallgatta ugyan az ügyet előadásomban, de végül csak legyintett és azt mondta, hogy ez tulajdonképpen egyáltalán nem is érdekes. A most kézhez kapott ítéletben ez, a szinte hihetetlen indoklás szerepel a parkolási Kft. keresete elutasításának indokaként:

„A bíróságnak az ellentmondásokat tisztáznia és a tényállást feltárnia nem kellett figyelemmel arra, hogy a parkolási esemény a 19/2005. (IV 22.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet hatálya alá tartozik. A 109/2009. (XI. 18.) AB határozat kimondta a Rendelet 41. § (2) bekezdése alkotmányellenességét és kizárta annak alkalmazhatóságát, ezért a 2009. július 30-ig terjedő időszakban megvalósított, kijelölt közterületen történt várakozás esetén a tulajdonosnak (üzembentartónak) nem keletkezett díjfizetési kötelezettsége, illetve a várakozásnak nincs a közút üzembentartója által jogszerűen meghatározható díja.”

Tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy akinek 2005.IV.22. és 2009.VII.30. közötti időszakban visszamenőlegesen parkolási ügye van, attól nem lehet parkolási díjat beszedni akkor sem, ha nem váltott a parkolás idejére jegyet. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata ezt azzal indokolja, hogy a tulajdonos nem büntethető, hanem csak az, aki a gépkocsit az adott parkolás során használta. Továbbá könnyen elképzelhető, hogy az ebben az időszakban befizetett parkolási díjak, a kiszabott büntetések és az ennek során keletkezett költségek visszaperelhetők. Egy (vagy éppen több millió) ilyen per során a parkolási Kft. nyilván azzal védekezne, hogy a jegy megváltása és az esetleges büntetés befizetése ráutaló magatartás, amivel az ügyfél elismerte azt, hogy ő parkolt.
Azonban az Alkotmánybíróság az ítélet indoklásában – többek között – így fogalmaz:

„Ezért amennyiben az Ör.2. [értsd: Önkormányzati Rendelet] a díjfizetést a gépkocsi tulajdonosának (üzemben tartójának) kötelezettségévé teszi, úgy az önkormányzati jogalkotó a Ptk.-val [értsd: Polgári Törvénykönyvvel] ellentétesen szabályozott, ami az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelmére vezet.”

Tehát a „gépkocsi tulajdonosa vs. a gépkocsi használója” kérdésre szinte teljes egészében ráhúzható a parkolási díj (illetve az ebből adódó büntetések) jogalap nélküli beszedése, ezért a parkolást elismrő ráutaló magatartás sem lehetett a parkolási díj (és büntetéseinek) beszedésére jogalap, hiszen ahogy a keresetet elutasító bíró fogalmaz: "a várakozásnak nincs a közút üzembentartója által jogszerűen meghatározható díja".

Vajon hogyan fog a törvényalkotó –és alkalmazó megbirkózni azzal a feladattal, hogy bő négy évig lényegében a Budapesten közlekedőket folyamatosan meglopták? Ki és hogyan fogja visszafizetni az autóstársadalomnak a jogszabály nélkül beszedett díjakat és a kirótt büntetéseket? Egyáltalán: miért csak négy és fél év után született meg az Alkotmánybíróság döntése?

Alexander Von Schönburg: Pénz nélkül gazdagon avagy a stílusos elszegényedés művészete (Holistic)
Széchenyi ükunokája hitelesen és szellemesen mutatja meg az újszegénység bájos oldalait, és hogy lehet méltósággal élni pénz nélkül is. Csak kell hozzá egy adag önirónia. Is.

Per Olov Enquist: Egy másik élet (Európa)
A svéd szerző kopogós önéletrajza egyes szám harmadik személyben. Jókor volt jó helyen, és ezt nagyon jól írja meg. Mellékesen a legtisztább könyv az alkoholizmusról.

Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia (Magvető)
Novellás kötet a kilencvenes évek Kubájából. A főhős többnyire az író, a történetek durvák, szexisták, és felemelőek. Bukowski bírná! Van, aki azt mondja sok amit mocsokban lehoz a pali, de szerintem rendben van. Maximum van egy kevés önismétlés.

Michel Houllebecq: A térkép és a táj (Magvető)
Őszinte, deprimáló, jól megírt történet. Mint a többi Houellebecq. Az előző könyve után azt hittem többet nem ír, és öngyilkos lesz. Ahhoz képest ez vidám, és most a kortárs képzőművészet a vivő anyag.

Charles Bukowski: Forró vízi zene (Cartaphilus)
A második novellás kötete magyarul. Nem lehet elégszer olvasni! És a kiváló fordítót is említsük meg: Pritz Péter. De mikor jönnek a versei?

Alexander Waugh: A Wittgensteinek (Európa)
Család-, kultúr-, filozófiatörténet úgy megírva, mint egy krimi. Miért pont egy brit írja a legjobb könyvet a monarchiáról?

Andy Warhol filozófiája (Konkrét Könyvek)
Warhol gondolatai szűrve, szerkesztve. Mint a zen mestereké. Nyitott, talányos, felszínes, elgondolkodtató, bizarr, fecsegős. Fordította Halász Péter.

Dan Ariely: Kiszámíthatóan irracionális (Gabo)
Viselkedés-gazdaságtan a XXI. századból. Tudományos bestseller. Elgondolkodtató, szellemes, új nézőpontokat dob föl az ostoba, a kommersz, egydimenziós világról. Akit megérint, annak ajánlom a blogját is:http://danariely.com/

Mérő László: Az érzelmek logikája (Tericum)
Alapmű a pozitív pszichológiához. És még élvezetes, szórakoztató is. Érdemes kis részekben olvasni, tűnődni, hogy mitől is lesz jobb nekünk.

Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv (Vince)
Értelmes, egyszerű, lehet belőle tanulni főzni. Még annak is jó, aki csak egy kis gasztómiai műveltségre vágyik. Tudni akarja mi az a vindaloo, csatni, Kim Chi, és társai.

Kaptam egy levelet a 2011-es szociális konzultációról. Benne 10 kérdésre kellene válaszolni, aktuális topikok, nem részletezem, mert mindenki más is megkapta. Nem nyafognék azon, hogy milyen durván sugalmazzák a kérdések a válaszokat, meg hogy mire szolgál az egész, de. A kérdőíven szerepel a nevem, lakcímem, és két hosszú vonalkód! Azaz, ha visszaküldöm, a válaszaimból jól látszik, hogy én mit gondolok. Nyugdijakról, lakáshitelekről, oktatásról, gyógyszeriparról, szóval az aktuális politikai kérdésekről. Ha ezt így beszkennelik, kiértékeli egy program, akkor sok minden tudható rólam. A véleményeimről, gondolkodásomról, preferenciáimról. Fel leszek térképezve! Elég bőséges anyag politikai marketinghez. És személyekre lebontva.

A végén van hely, ahol aláírhatom, amivel hozzájárulok, hogy adataimat a "Kormány által kijelölt államigazgatási szerv használja a nemzeti konzultáció eredményeinek az értékeléséhez". Ez nagyon kis betűvel. Milyen szerv? És ha nem írom alá, csak visszaküldöm kitöltve, akkor nem használják föl? Visszaküldeni válaszborítékban kell, ami bérmentes. A címzett Orbán Viktor, Magyarország Miniszterelnöke, a Budapest, 1848. Ez egy természetes személy, forradalmi szimbolikájú postafiókja. A bélyeg helyén az áll, "az esedékes díjat a címzett fizeti". Van úgy 8 millió választópolgár, ha a fele visszaküldi és egy kézbesítés 90 HUF, akkor az 360 millió forint. Sokba fog ez kerülni Orbán Viktornak. Vagy nem igaz, ami a levélre van írva? Pedig a miniszterelnök úr írta alá a levelet egyes szám első személyben. "Számítok a véleményére.":

Ez az átnevezősdi nem tud kimenni a divatból. Ha ez így, akkor a korban benne tapicskoló politikusok ifjúkori kedvencei helyett inkább a mai, aktuális sztárokat kéne használni. Elvisnél népszerűbb lehetne mondjuk a Lady Gaga sétány. Vagy mondjuk Prodigy rakpart. De ha már, akkor meg lehetne keresni a menedzsmentet, hogy fizetni kellene a reklámért. És miért ne írnánk ki tendert a nevekre? Lehet, hogy nagyok is beszállnának! Jól hangzana mondjuk az, hogy „A Coca-Cola tér következik, át lehet szállni a kettes metróra.” Persze mindenhol előnyt élvezne a magyar „brand”. OTP körút? Mivel a piktogramok, jelek világa felé haladunk megkönnyítenénk ezzel a tájékozódást is. A logókat mindenki jobban ismeri, mint mondjuk Széll Kálmán nevét. És kisebb helyeken teret nyithatnánk az egyéni hiúságoknak is, persze, ha megfizetik. Az Ikarusz gyár felé vezethetne a Széles Gábor utca. 

Így aztán lenne pénze az önkormányzatoknak! Persze limitálnánk a szerződés hatályát, például tíz évre. A mai világban ez nem jelent problémát, hisz ezentúl csak digitális térképek lesznek, amiket könnyű lesz korrigálni. Aki meg nagyon maradi, az használhatja a hely leánykori nevét, hisz így is mindenki azt fogja mondani, hogy a Moszkva tér.

Hong Kongban mindenki vékony, és az átlag életkor a világon a második leghosszabb. Pedig a nagyon sűrű és gyors ott az élet. Zajos. Én stresszeltem, a helyi lakosokon ez nem látszott. Kedvesek és dinamikusak. Mi lehet az oka? Konfúciusz mester munkássága? (Utána fogok olvasni.) A szubtrópusi klíma? A táplálkozás? Azt lehet sejteni, hogy mit esznek, azt kéne átgondolni, hogy mit nem. Mert itthon elég csúfnak és szétesettnek tűnnek az emberek. Addig is erőltetem az ázsiai konyhát. Van hozzá szakirodalom, a neten kívül leginkább a „Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv” című mű tűnik használhatónak. Egy példa, ami nagyon bejött, az indiai fűszeres paradicsomleves. Hámozott konzerv paradicsomot megfőztem kevés vízzel, majd lezúztam bot mixerrel. Nyilván lehet nagymama eltett paradicsomléjével, de a bolti 100 százalékos is megteszi. Közben serpenyőben olvasztottam gheet, de a normál vaj is megteszi. Megpároltam rajta 3 fölaprított vöröshagymát, meg egy kisebb fej zúzott fokhagymát. Hozzáadtam 2 tk (teáskanál) koriandert, 2 tk római köményt, pár babérlevelet, egy kisebb chili paprikát apróra szelve, de ez persze ízlés kérdése, már hogy mekkorát és milyen vadat. Egy perc múlva hozzátettem a paradicsom pépet, meg 4 deci kókuszkrémet. Utána bele úgy 30 deka zöldborsót, amit puhára főztem. A végén egy evőkanál cukorral, és ugyanennyi apróra vágott mentalevéllel ízesítettem a levest. Persze közben illik kóstolgatni, ha másért nem a só miatt. Izgalmas, könnyű, de laktató lett az eledel. A cukor, a chili, a menta, és a víz aránya kritikus. Jó sűrűre csináltam, és sült, szárított hagymadarabkákkal tálaltam. Én mindenbe teszek egy kis frissen őrölt borsot, pár csepp citromlevet, és a hagyma párolásához egy kis sört locsolok rá. Pilsenit.

A mai napon 20 éve halt meg a poptörténelem legnagyobb szemétládája, Serge Gainsbourg. Hatása ennek ellenére, de lehet, hogy éppen ezért különlegesen nagy. Gainsbourg kanonizálódott: dalait a legmenőbb avantgárd jazz-zenészek dolgozzák fel, és nagyon kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy cselekedeteit, alkotói hozzáállását, a nyilvánosság előtt tanúsított magatartását a hozzá hasonló tökéletes egységben megvalósították volna.



Gainsbourg maga volt a rock and roll, David Bowie, Mick Jagger, John Lennon vagy Jim Morrison kispályás kezdőnek tűnnek mellette: mindegyiküknél sokkal jobb, kifinomultabb dalszerző volt. Érdemes összevetni azt a dalt, amit Gainsbourg írt Marianne Faithfullnak azzal, amit a Rolling Stones írt Faithfullnak ugyanabban az időszakban. Gainsbourg nagy képessége az volt, ahogy alanyait helyzetbe hozta: például Faithfull is egy (Gainsbourg által) neki írt filmszerepben énekelhette el ezt a dalt a Godard-filmekből ismert Jean-Claude Brially mellett.

A dal tehát Gainsbourg értelmezésében nem állhat magában, és valóban, sokkal inkább emlékszünk a dalait övező botrányokra és kerettörténetekre. Gainsbourg életművére nyugodtan tekinthetünk úgy, hogy azt szinte teljes egészében a farkához címezte. A dalokban közreműködő énekes lányokra szexuális segédeszközként tekintett és egyáltalán nem érdekelte, kinek milyen lelki sérülést okozott.



Például France Gall EBBEN a kisfilmben elmeséli, hogy 18 évesen miként érintette, amikor a szövegében ánizsos nyalókáról szóló dalról csak ő nem tudta, hogy a szopásról szól. Annyira Gainsbourg bűvöletében élt, hogy nem is feltételezte a nála 20 évvel idősebb férfiról annak valódi szándékait (az eredeti, nyalókának öltözött lányokkal készült klip ITT, alább a Gainsbourggal közös felvétel).


Gainsbourgot sokan irigyelték, mert taszító külseje ellenére (Káposztafej volt a gúnyneve) a kor bálványozott nőideáljai voltak partnerei. Brigitte Bardoval a ’68-ban folytatott intenzív kapcsolatnak például ez a dal lett az eredménye:


Majd ’69-ben a 69-es pozícióról, mások szerint az anális szexről elénekelte Jane Birkinnel a Je t’aim-et, amit persze sok országban be is tiltottak. Szerintem még ma is van, aki erre a dalra kúr.


A Jane Birkintől, illetve mondhatjuk, a Je t’aime-ből született gyermek, Charlotte is apja hálójába került. Az akkor 12 éves lány apjával elénekelte a Lemon Incest-et, vagyis a dal már a címében hordozta a vérfertőzés szót.



Gainsbourg élete a botrányokról, a polgárpukkasztásról, a határok átlépéséről szólt. Nincsen indok, ami morálisan menthetné, de azt hiszem a művészetben a morál az egyik utolsó szempont. Gainsbourg magát adta, ő nem hazudott és bátran kiállt a külleméből és zsidóságából adódó gyermekkori komplexusaira válaszul kialakított provokatív, alkoholista énjével: „Itt vagyok bazmeg, lehet rugdalni”! És a jelek szerint ezt a művészvilág és a közönség imádta. Mert tényleg ki az, aki mindent felrúgva szarik az álszent külsőségekre és a lényegről beszél? Íme, kedvenc jelenetem, amikor Gainsbourg Whitney Houstonnal találkozik:

 

Szó bennszakad, hang fennakad...

Finom cikk a 87 éves Orrin Keepnews-ról.

A világ zeneirodalmának hány százaléka magyar?

A világon rögzített zenék hány százaléka magyar?

Egy? Esetleg három?

Az új média törvényben a közösségi rádiókra előírt szabály, hogy legalább ötven százalékos arányban magyar zenének kell szólni. Ami valljuk be teljesen életszerűtlen!

Képzeljük el, hogy valaki az operairodalomban szemezget. Vagy hogy a szerkesztő a világ népzenéiből válogat. Vagy a jazz történetéből. Vagy egyszerűen próbál egy áttekintést készíteni a szufi zenéről.

Egy zenék többségének nem lényeges attribútuma a nemzetisége, sőt ez gyakran teljesen értelmezhetetlen. Bach egyetemes. És ha egy magyar előadó játssza, akkor magyar lesz? Ha egy szerkesztő Beethovent akar játszani, akkor magyar előadóval tegye? Ha a második csellista magyar, akkor mi van? Ne inkább az legyen a szempont, hogy melyik interpretáció a legjobb?

Sigmund Romberg Softly as a Morning Sunrise című dala magyar, ha Sonny Rollins játsza? Egy eszéki zsidó szerzeménye, aki fiatalon kiment Amerikába és sikeres musical szerző lett, és azt egy fekete szaxofonos fújja. Az már rendben van?

Én is magyar tejet veszek a boltban! Direkt, hogy támogassam a termelőket.

De ha Sir Georg Solti chicagói szimfonikusokkal fölvett lemezeit játszom a rádióban, akkor az miért is jobb a nemzeti együttműködés rendszerének, mint bármi más? És mondjuk huncut módon be sem mondom, hogy ki vezényel, csak azt hogy Gustav Mahler 5. szimfóniáját halljuk?

És ha egy tréfás műsorvezető azt mondja, hogy Szabó János szóló szaxofonra írt művei következnek, és Evan Parker improvizációját adja le? Meg fog szakadni az a szerencsétlen, akit mondjuk a Tilos Rádió ellenőrzésével bíznak meg. És mi lesz a vegyes mixekkel, hangszobrokkal, rádiójátékokkal?

A buta, betarthatatlan törvények a megalkotójukat minősíti, és sok kellemetlenséget okoz mindenkinek. A közösségi rádiókat nem kéne agyonszabályozni, hogy hány százalék zene szöveg arány lehet, meg most az a magyar zene dolog. A közösség rádiózik, a hallgató hallgat, aztán ha tetszik, támogat. Kinek mi köze hozzá a hivatalban?

Olvastam egy nagyszerű könyvet Barabási Albert-Lászlótól. Az a címe, hogy Villanások, és mondjuk a humán mobilitással foglalkozik. Van benne egy rész, ahol leírja C. M. Schwab és Ivy Lee történetét. Az előző az első dollár milliárdos volt, a vasiparban nyomult, az utóbbi a sajtófőnöke, amúgy a PR egyik feltalálója volt. 1903-ban Betlehem Steelben Lee azt ajánlotta Schwabnak, hogy ő fokozni tudja a termelékenységét a vasolvasztóban, ha beszélhet negyed órát minden munkavezetővel, és nem kér érte semmit, csak ha jönnek az eredmények. Három hónap múlva Schwab egy - mai értéken - hétszázezer dolláros csekket küldött Leenek.

Lee egyszerűen azt kérte a munkavazetőktől, hogy minden munkanap végén írják össze a következő napi teendőiket FONTOSSÁGI sorrendben. Majd másnap húzzák ki amit megoldottak, és csináljanak újat. Persze ez ma már átment a közgondolkodásba, mindenkinek van határidőnaplója, vagy a telefonjába jegyzetel, de azért nekem tetszett a sztori, meséltem is mindenkinek. Érdekes módon, azonban úgy adtam tovább, hogy csak HAT dolgot írjon föl fontossági sorrendben. Egyrészt ez mutatja, hogy milyen szelektíven dolgoz föl bármit az agyam, másrészt meg miért pont így. Lehet, hogy száz éve még kevesebb dolguk volt az embereknek? Nem volt annyi tárgyuk, amik mind elromolhatnak, nem öt helyen dolgoztak egyszerre, és a házitanító nevelte a gyerekeket? Én ha alapos listát írnék, akkor az nagyon hosszú lenne, mert sajnos nem vagyok egy ügyű. Kibaszott sok elintéznivaló van, aminek egy része úgyis beáldozódik valamikor. Így hát magamra paraméterezve hozzátettem ezt a hatos szűkítést. Ami lehet, hogy nem is hülyeség?

Ha kap az ember egy ajánlott levelet a Vas Megyei Rendőr Főkapitányságról, (VMRFK) akkor azon kezd gondolkodni, hogy vajon mit akarhatnak, mikor nem is jártunk arra mostanában.



Nem is kell, mert a Microsoft és a magyar rendőrség közösen kifejlesztett egy Traffic-Point nevű rendszert, amivel összekapcsolták a térfigyelő kamerákat, a traffipaxokat, és a szükséges adatbázisokat az egész országban - és ezt a VMRFK működteti, ott fut át az információ. GPS-ek, 3G-s hálózat, korszerű szoftver és már megy is ki a levél. A jogi alapja a rendszernek az objektív felelősség elve. A gépjármú veszélyes üzemnek számít, így a szabálysértésért automatikusan az üzemben tartó felel. Egy kód segítségével megtekinthetjük a bizonyítékot, méltányosság nincs, aztán lehet fizetni. Ezzel 130 új munkahely létesült, a helyi postát megerősítették, hogy bírja a levéláradatot. 200 új traffipaxot vásárolnak, az önkormányzatok is beszállhatnak a fejlesztésbe felesben, és már nemzetközi érdeklődés is van a rendszer iránt. A tervezett bevétel erre az évre 16 milliárd forint, és a kiküldött levelek száma 800 ezer körül van.
Mi következik ebből? Kétféle ember van, aki kapott már levelet a VMRFK-től és aki nem. Én 40 ezreset kaptam, befizettem. Ezentúl nagyon oda kell figyelni. Ha egy percre megáll az ember hajnali 2-kor szabálytalanul, és bár úgy gondolja ezzel senkit nem zavar, attól bekerül a rendszerbe és jön a levél. További lényeges elem, hogy nincs méltányosság. Nem mondhatod, hogy a gyereknek kruppos rohama volt, csak kiraktam egy mázsás cuccot, vagy akármit. Még ha úgy is volt. Viszont kérhetsz részletfizetést. A szabályok betűje számít ezentúl, és nem a szelleme!
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy mi lesz azokkal, akik megkapják a második, harmadik, sokadik levelet, és egyszerűen nem tudják befizetni a pénzt. Jön a behajtás? Tömegesen? Vagy megalakul a VMRFK üldözötteinek a szövetsége és mondjuk a TASZ segítségét kéri? Mi lesz a futárszolgálatokkal, akik egy pillanatra megállnak szabálytalanul, és beadják amit vittek, majd most kapnak 50 levelet? A taxikkal? Ki kapja a rosszpontot, az üzemben tartó, vagy a sofőr? Mi van az elévüléssel? Mi van, ha nem veszed át, vagy kapod meg a levelet?
Egy biztos, lehet elkezdeni spórolni!

Happy 93rd Birthday Thelonious!

www.wkcr.com

http://www.studentaffairs.columbia.edu/wkcr/story/week-wkcr-thelonious-monk-birthday-broadcast-sunday

A hypo 12-es PH-értékkel rendelkezik, a zaggyal elöntött falvak mintái szerint a trutymónak 13-as PH-ja van. A 13-as PH nem éget, nem mar, hanem folyósít. Belerakod az ujjadat és az lecsöpög a kezedről. A kifolyt anyag emellett radioaktív is. Az EU-s határértékeket ugyan nem lépi át a sugárzás, de a szigorúbb magyar határértékeket igen. Néhány nap múlva a vörösiszap kiszárad, ekkor szálló por keletkezik és radioaktív nehézfémet lesznek kénytelenek belélegezni a helyiek.

CSERNOBIL VAN EMBEREK!

Az ilyen helyzetek kezelésére nincsen magyar szervezet, ide nem elég Dobson Tibor! A pénz sem segít. Határainkon belül nincsen senki, akinek képessége volna megtisztítani a területet, aki rekultiválná a termőföldeket és aki biztonságosan tudná tárolni a 40-60 év alatt felhalmozódó vörösiszapot, illetve bármit is tudna kezdeni a tárolóban további kifolyásra váró masszával.
A Kormánynak nemzetközi segítséget kell kérnie, bejáratott orosz, amerikai és norvég módszerek vannak a hasonló katasztrófahelyzetek kezelésére. Ha nem jön a nemzetközi szakértelem, a devecseri körzet megszűnik, a veszélyes anyag miatt évtizedekig elzárt terület lesz a helyén.

Update: A radioaktivitás kérdésének feszegetése miatt kénytelen vagyok berakni egy egyszerű google keresés EREDMÉNYÉT. Vagyis ezt nem a Checkpoint Charlie találta ki.

A főváros három legfontosabb vezetője az alábbiak szerint kívánja megelőzni és vélekedik arról, hogy 100 milliárd forintot bukjon Budapest  a metrókocsi-beszerzési ügyön.

1. Lakos Imre, a városüzemeltetési bizottság elnöke szerint az elmúlt tíz év legnagyobb horderejű döntését kell meghoznia, ugyanis több 100 milliárd forint sorsáról van szó. Ugyanakkor „nem akar találgatni” a lehetséges forgatókönyvekről, de „úgy tudja”, hogy a főpolgármester már összehívott egy válságstábot.
2. Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettesnek elemeznie kell a helyzetet, és elő kell készítenie a 100 milliárd forint sorsáról szóló javaslatot. Ikvai-Szabó nem érhető el.
3. Demszky Gábor főpolgármester nem akar olyan megoldást, ami hosszú távú kötelezettséget róna a következő önkormányzatra.

Ugye mindenki tudja, hogy mi a közös a három városvezetőben?

Mi legitimálja azokat a politikusokat, akik mögül eltűnt a delegáló párt?

Milyen felelősséggel tartoznak ezek az emberek a köz vagyonáért?

Melyik méltó helyszínre állítsuk fel a guillotine-t?

Tudható, hogy komoly mozgás van a filmes közéletben, pontosabban a Magyar Mozgókép Közalapítványban. Új kuratórium, a helyzet tisztázása, konszolidálása, megújulás, tanulságok, ilyenek. Erről képet kaphatunk ebből az interjúból, de érdekesek a reakciók, amikre egy közösségi portálon bukkantunk, ahol megszólal többek között az „akkori” miniszter is.

Bozóki András: Egyszer az a baj, hogy volt pénz, utána meg az, hogy nem volt... (?) Nem, ezt nem lehet másra kenni. A nyilatkozat kulcsmondata a következő:
" A „történelmi okokat” látnunk kell, de alapvetően az MMK rossz anyagi helyzetének fő oka egyértelmű: nem volt olyan év, hogy betartották volna a gazdálkodási kereteket."
Ez a helyzet az MMK-val. 

Bognár Attila: Kereteket szétfeszíteni édes cselekedet, de az árát meg kell fizetni. A trend a világban most ez. Hozzá kell szokni, nem lesz vidám.

Bozóki András: Medgyessy túlígérte magát, ez nem kétséges, a dolog tarthatatlan volt. Szerintem meg kellene kérdezni a Grunwalsky-féle kuratórium túlélő tagjait, hogy mire tapsoltak el a pénzt akkor, amikor mar nem is volt pénz.

Kőrösi Zoltán: Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben- ahol cinkos, összekacsintó túlköltés folyt, csakis érdekeket lehet sérteni. Nem látni azt a bizonyos szakmát, akinek érdeke volna a megtisztulás- illetve azok közt, akik oly hangosan erről beszélnek, nagyon kevés a minőségi alkotó. De még sincsen más, azt hiszem, mint előre kell menni, tiszta, vagy legalábbis tisztább szabályok, transzparencia, felelősség.

Bozóki András: Az én emlékeim szerint a következő történt. 2005-re kiderült, hogy Medgyessy felelőtlen ígérete - hogy mindig évi 2 mrd Ft-tal nőjön a filmtámogatás az örökkévalóságig - nem tartható. Ekkor új megállapodást kötöttünk Grunwalskyékkal és megmondtuk, hogy a növekvő pénzköltésnek sajnos vége, és évi 6.2 mrd Ft lesz a plafon. Szerintem ez ... Bővebben felelős döntés volt, visszatértünk a valóság talajara. Nem is tehettünk mást, egyszerűen nem volt több elköltendő pénz. (Mellesleg ez meg mindig nem volt kevés.) Nem emlékszem arra, hogy én barmikor hitelfelvételre buzdítottam volna a filmeseket - ezt a te nyilatkozatodban olvastam először.
A minisztérium részéről Benedek András közig államtitkár tárgyalt az MMK-val, aki gazdasági szakember. Azt nem zárom ki - sőt nagyon is el tudom képzelni - hogy ő tanácsolta nekik a hitelfelvételt, hogy a forgatás alatt levő filmeket be lehessen fejezni. Ha így történt, valószínűleg azért tanácsolta ezt, mert Gyurcsány 2005-ben zárolta a minisztériumok költségvetésének 25%-at, azért, hogy Brüsszelben kisebb hiányt lehessen bemutatni az EU-nak. Ez mindenkit érintett, s annak idején nagy visszhangja volt. A hitelfelvétel csak átmeneti és áthidaló megoldásként jöhetett szóba. Az akkor senkinek nem jutott eszébe, hogy az MMK 2005-tol kezdve 5 éven át (!) nyakra-főre fogja felvenni a hiteleket... Ez nem volt kötelező, enyhen szólva. Grunwalskyval egyébkent én mar 2005 májusában nyilvánosan ütköztem, mert megítéltek 120 milliót Jancsó Miklós "Ede megevé ebédem" c. filmjére, amelynek ő maga volt az operatőre. Tehát a pénzt kvázi saját maguknak ítélték meg. Ezt nemcsak nyilvánosan kifogasoltam, de külön jelentest kertem, majd ezt követően szigorítottam az összeférhetetlenségi szabályokon. Ezek visszakereshető tények.
2006 júniusi távozásom (és Benedek András ezzel egy időben történt távozása) után úgy látszik újra lazítottak az összeférhetetlenségi szabályokon és folytattak -- ezek szerint meg 2008-ban is - a régi mutyit. Ezekről mar nincs tudomásom. Ha utána akartok járni, érdemes lenne megkérdezni Pető Ivánt, aki végig a parlament kult. bizottságának elnöke volt.
Azt hiszem Hiller nem akart ebbe beleavatkozni, mert büszke volt a filmtörvényre, amelyet első minisztersége alatt fogadtak el, és nyilván nem akarta Grunékkel elrontani a jó viszonyt. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy a minisztérium szemet hunyt a dolgok ilyetén állása fölött. De ez mar csak feltételezés. Kb. ennyit tudok.

Végső Zoltán: A Grunwalsky-Szomjas féle pályázati mutyi, amiről a linkelt blogbejegyzés szól, 2006-os pályázat volt, tehát nem 2008-ban folytatódott újra a "bevett gyakorlat", hanem az folyamatosan működött (csak a filmszemlés vetítés volt 2008-ban). És persze érdemes figyelni a pofátlanság mértékét is: ti. aggályok nélkül került a kiírás címébe, hogy eleve mire és kinek szánják azt a 152 milliót.

Czabán György: Aztán a Grunwalsky és a Szomjas kéz a kézben vették át a Kossuth díjat, többek közt ezért is. A felterjesztők ők maguk voltak. A hitelekkel kapcsolatban, meg az a kérdés kinek állt érdekében ezt forszírozni? Netalán jutalékot kaptak a bankoktól?
És ez most évi fél milliárd körüli kamatterhet jelent az alapítványnak, miközben dokumentum filmre jó, ha ennek az ötöde van! És ha a kormány befagyasztja a támogatások egy részét akkor megborul az alapítvány? Pedig a normális működés kibírna egy milliárd mínuszt. De így, közel nyolc milliárd kötelezettség vállalással nehezen fog menni. 

És akkor ki a hunyó?

Rettenetesen idegesítenek a gyerekek, gyakorlatilag ki nem állhatom őket. Nyilván ugyanazok a dolgok idegesítenek, amik nagyjából mindenkit, csak míg mások higgadtan és felnőtt módon tudják ezeket tolerálni, addig én erre képtelen vagyok. Egy visítozó vagy szaladgáló kis geci simán a dühroham szélére juttat barmikor.

Az idézet EBBŐL a cikkből való. A cikk arról szeretne szólni, hogy Magyarországon miért vállalnak egyre kevesebben gyereket. Ehelyett a cikk a fenti idézet miatt szomorú látleletet tár elénk arról, hogy Magyarországon a közgondolkodás egyes elemei nagyon erősen a megkülönböztetésen alapulnak, azon, hogy keressük meg embertársaink között a leggyengébbeket és kiáltsuk ki őket például kis gecinek - csak azért mert szaladgál és ezt képtelenek egyesek tolerálni. Nemmellesleg rendkívüli gyávaság is egy harminc körüli embertől éppen a legkisebbeknek neki ugrani, ráadásul olyan tulajdonságok miatt, amin a gyerekek nem tudnak (és nem is kell nekik) változtatni.

Ideje észre vennünk, hogy nem egyedi példáról van szó, és a gyerekgyűlölők köréből még csak nem is radikális az idézett vélemény. Hogy a nyilvánosság előtt ilyen bő mellénnyel vállalja valaki megkülönöztető, lényegében megsmmisítő nézeteit más emberekről, sokakban nyilván történelmi példákat idéz. Szerintem vigyázzunk jobban gyerekeinkre!

Magyarország mindig is bigott hely volt: sok hülye a Facebookon azon siránkozik, hogy megfogták szegény őzikéket és a csomagtartóba rakták, biztos fájt nekik.

Hát nem, nem erről van szó! Magyarországon vadgazdálkodás folyik, a területileg illetékes vadásztársaságok jogosultak engedélyezni a vadászatot, illetve kilőni a területükön élő vadállatokat. És ők felelősek azért is, ha például az úton eléd szalad egy vaddisznó család és ripityára zúzod magadat és a kocsidat. Csak általában azzal megússzák, hogy nincs pénzük kifizetni az anyagi kárt, és biztosításuk sincsen.

Hogy most hirtelenjében állatkínzásért tettek feljelentést, az a magyar jogrendszer képmutatása miatt lehetséges. Ugyanis miért méltóbb az állathoz, ha az emberek egy mániákusan szadista csoportja (ezek a vadászok) módszeresen kiírtja, mint az, hogy az emberek egy behatárolhatatlan éhes csoportja szabadon választott módszer szerint konyhakész formára alakítja? Hazugság a közvéleménnyel azt elhitetni, hogy itt most az állatok joga csorbult, miközben az történt, hogy egy ellenérdekelt fél sérelmére követtek el lopást. Mert legyünk nyugodtak: ezeket az állatokat végül a most jajveszékelő, állatjogi harcosokként mutatkozók ugyanúgy fogják megenni, mint ahogy annak a Lada tulajdonosai ették volna meg, akiktől visszavették szerencsétlen párákat.

Nem tudom kinek mi a tea, nekem a fekete, meg a zöld, de az egyszerűség kedvéért hívjuk ezt a folyadékot is így. Én úgy csinálom, hogy meghámozok és fölszeletelek nagyon vékonyan egy darab gyömbért, leforrázom egy liter vízzel és egy napig állni hagyom.

Ázsiában instant formában is kapható, de itthon még nem találtam jót. És már jó is, üdít, frissít, agyat élénkít, jó a másnaposságra és ízletes. Ha két napig hagyom érni, akkor esszenciálisan pikáns lesz, akár hígítani is lehet más levekkel. Arra tanít, hogy előre gondolkozz, reggel készítsd elő a következő napi italodat. Meg lehet melegíteni, jó hozzá egy leheletnyi méz, citromlé, vagy akármi. Biztos szuper egészséges, kelet fokhagymája, még a rákot is elmulasztja, de ez minket nem izgat. Egy kiló gyömbér ezer forint körül van, úgyhogy nem drága cucc, és még egyszer le lehet forrázni, akkor maximum tovább kell hagyni ázni. Ha gyorsan szeretnénk fogyasztani akkor le lehet reszelni, forró víz és negyed óra múlva iható, de akkor szűrni kell. Szoktam még egy fél kifacsart citromot is beledobni, és egy filternyi zöld teát, szóval lehet variációkon dolgozni. Azt hallottam, hogy ha valami fáj, akkor borogatásnak is jó a lé, és újabban koktélokkal is próbálkozom. Jég, fahéj, gin, ilyenek. Olyan viszont nem fordulhat elő, hogy nincs itthon egy fél kiló gyömbér.

Van egy régi-régi órám, ami egy mókás kis dallammal ébreszt.

Az óra tulajdonképpen egy gitározó csirke, viszont itthon nem tudunk megegyezni abban, hogy mit énekel. Ezért megkérdeztem ezt egy studiotechnikai listán is és ott még újabb válaszok jöttek.
A csirke kis éneke itt hallgatható meg. Szerintetek mit énekel? 

Ki tudja, hogyan adóznak az ingatlanközvetítő cégek? Ha az ember ingatlanközvetítő cégen keresztül adja el lakását, hatalmas jutalékot fizet. A piacon 3,5-5% között mozognak a közvetítő jutalékok, ami összegszerűen például egy tízmillió forint fölött kicsivel értékesített lakás esetében nagyjából 500 ezer forint (ez egy konkrét eset). Ha az eladó megpróbál a közvetítői jutalékról számlát kérni, természetesen szívesen ad neki az ingatlanközvetítő cég, azonban a képviselő egykedvűen hozzáteszi: plusz ÁFA. Ez ugye (a vázolt adás-vételkor) még 125 ezer forint kiadás, amit magánszemélyként úgysem tud az ingatlanközvetítők szolgáltatását igénybevevő elszámolni.



És íme, a fenti rövid bekezdésben máris vázoltuk az ország legfeketébb bizniszét, ugyanis itt sem a szolgáltatónak, sem a szolgáltatást igénybevevőnek nem érdeke az, hogy a nyújtott szolgáltatásért az adót megfizesse az ingatlanközvetítő cég. A forgalom azonban rendkívüli mértékű, az ingatlanos piac valószínűleg ezermilliárdos forgalmat generál évente, amit valójában senki nem tud, illetve nem fog megmondani pontosan emiatt a láthatatlan forgalom miatt.

Az éves állami költségvetési hiányt önmagában pótolhatná, ha az ingatlanközvetítők megfizetnék forgalmuk után az adót. Érthetetlen, hogy miért tekint el efölött ilyen nagyvonalúan az adóhatóság, amikor nyílt titokról van szó. Lehetünk-e tisztességes ország akkor, ha a piaci berendezkedés egy ennyire nyilvánvaló adóelkerülési formát tolerál, sőt mi több, engedi azt dübörgő iparággá fejlődni?

Itt az ideje, hogy itt is felhívjuk a figyelmet új, jazz-el foglalkozó blogunkra. Még tapogatózunk, hogyan érdemes csinálni, és bár vannak terveink, szeretnénk ha az idő és az olvasók is segítenének bennünket abban, hogy a jazz műfaján belül mivel foglalkozzunk. Természetesen van saját ízlésünk, de nyitottak vagyunk, szertnénk, ha a magyar kulturális sajtó mellőzött, ám annál szélesebb témakörét minél behatóbban körüljárhatnánk. Kezdeti lépéseink a jazz.blog.hu címen már most nyomonkövethetők.

A fejlécbe aplikált kép (ami egyben a legíresebb jazzfotó) eredetéről érdemes megnézni a Jazz.blog-on közzétett jazztörténeti dokumentumfilmet IDE kattintva.
Kedves Jazzbarátok, számítunk rátok!

Vajon hogyan fognak bűnhődni ezek a pöfeteg médiarohadékok? Miért gondolja bárki, hogy a nyereségvágyból szándékosan elkövetett szemétségért elég az egyszerű bocsánatkérés?!

Utólagos kiegészítés:
Talán félreérthető a poszt ezen része: Pista bácsi nem nevezett, hanem elhívták szerepelni a műsorba. Pista bácsi nem tudja, mi az a Megasztár, de nem is közölték vele, hogy oda megy. Éz az ügy egyik fő szemétsége. Azaz kiderült, hogy egy része bizonyosan nem jelentkező a szereplőknek, hanem odaszervezik őket. Lásd: bikicsunáj!
 

Az ügy nyomán alakult Facebook-csoport üzenőfalára ezt az üzenetet írtam:
Tisztelt csoporttagok, köszönöm, hogy elolvastátok az ominózus blogbejegyzésemet a Checkpoint Charlie-n. Biztos vagyok benne, hogy csak az ehhez hasonló, széleskörű nyilvánosság vezethet el odáig, hogy Pista bácsi ügyéhez hasonló más eseteknek igen is legyen következménye. A magam részéről már nagyon unom az efféle médiagarázdálkodást, hogy kiszolgáltatott helyzetbe hozhatnak megbecsült, értékes embereket, hogy semmi sem drága és gond nélkül játsszák el emberek becsületét. Felelőst akarok és ezúton is felszólítom a TV2 szerkesztőségét, hogy szüntesse be a Megasztárt, a műsor idejében sugározzanak fekete képernyőt és az így elbukott anyagi haszon szolgáljon tanulópénzként! Mert 13 esztendő után illene tudni, mit szabad és mit nem!

A fontos könyveket újra kéne olvasni úgy tízévente. Most az Iskola a határon került sorra, és úgy ért, mint egy hátba rúgás. Olvastam én akkor, érteni is véltem, de ez ma már egy másik könyv. Más kor, más élethelyzet, más perspektíva. Ifjú emberekről szól a történet, de Ottlik is 49 éves volt, tehát megtörtént vele majdnem minden, amikor a könyv megjelent.



Azt kérdezte egyszer a fiam, hogy jó-e nekik, hogy ők már nem lesznek katonák. Nem kívánnám én nekik a hetvenes évek Magyar Honvédségét, a kalocsai Jurinovics laktanya nyomorúságát, de azért valami kimarad. Akkor kötelező az Ottlikot elolvasni. Középiskola tájt, aztán minimum az ötödik évtizedünkben. Igen, a felnőtteknek is legyen kötelező olvasmány! Aztán a közszolgálati tévében legyen róla osztályfőnöki óra.

Katonaiskolai szocializációs történetet érthetik a nők is? A lányomat is próbáljam rávenni, hogy olvassa el? Van női és férfi irodalom? És Bukowskival mi van? Vagy Full Metal Jacket, a legjobb háborús film bejöhet egy nőnek? Miért ne. 

Próbáltam összevetni a könyvet a saját tapasztalataimmal. Azt írja „Nem álltam egyébből, mint szakadatlan szűkölésből és görcsös figyelemből, hogy megértsem, mivé kell válnom, mit kívánnak tőlem.” Mi már nem akartunk „olyanná” válni, de megérteni szerettük volna a rendszert. Ebben segített, hogy tíz évvel idősebbek voltunk, és fel voltunk vértezve például Ottlikkal. A könyv ma is érvényes kelet-európában, jó elgondolkodni azon, hogy honnan ered a Merényiék hatalma, és hogyan hull hirtelen szét, hogy miképpen lehet a hierarchiához, a hatalomhoz viszonyulni méltósággal. A sport, a testedzés szerepe a túlélésben? Hogy a Kádár korszak feszességét rá tudnám húzni a katonaiskola viszonyaira, amihez képest a mai, a civil élet léhasága állna. Az előzőben félszavakból is értettük egymást, volt nemzedéki alapélmény, ami most van az a civil, diffúz léhaság kora. Ebben a metaforában a Merényiék váratlan eltűnése a szocializmus végével csengene össze, de ez persze, csak egy játék.

Aztán újra kellene olvasni Örley István A Flocsek bukása című kötetét, bár arra a felvetésre, hogy a Medve, az maga Örley, kissé indignálódva azt mondta Ottlik, hogy a Medve, meg BB, meg a Szeredy, és még a Merényi is ő maga. Nyilván, a valóság és az irodalom nem összekeverendő, a szabadságfok elég nagy. Meg lehet, hogy a Budát is elő kéne venni?

„Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság, s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.” Ottlik írja, de úgy hangzik, mint egy zen koan. Főleg, ha egy írótól származik. Lehet, hogy Salinger is ezért hallgatott el?