Az O története 1954-ben jelent meg egyszerre franciául és angolul. Azóta a pornográf irodalom alapműve. Hozzáférhető magyarul is, az Európa Kiadó adta ki 1990-ben. Íróként Pauline Reage jegyzi, aki nyilvánvalóan fiktív alak. Negyven évvel később, 1994-ben egy kutató akadt nyomára a valódi szerzőnek, az akkor 87 éves Dominique Aurynak, aki egyébként Anne Desclos néven született 1907-ben. Apja érzékeny, túlfűtött típus volt, az anyja totál frigid. Aury serdülő korában fedezte föl apja titkos könyvtárát, akinek erotikus irodalomból kimerítő gyűjteménye volt.
A nő később a francia irodalmi élet eminens alakjává vált, akinek szenvedélye volt az olvasás. Évente végigolvasta Marcel Proust összes művét, és egyedüli nőként 25 évig volt tagja a Gallimard Kiadónak, és a Nouvelle Revue Franciaise irodalmi folyóirat szerkesztő bizottságának. A vele szomszédos szobában Albert Camus dolgozott. Ennek a körnek a karizmatikus alakja – Aury életének nagy szerelme – Jean Paulhan, a római arcélű író-kritikus, akivel Aury a francia ellenállási mozgalomban ismerkedett meg, majd a szeretője lett. Paulhan házas ember volt és a női nem nagy tisztelője. Olyannyira, hogy Aury mellett is folyamatosan voltak szeretői. Amikor Poulhan írta az előszót a Sade Márki Szodoma 120 napja című könyvhöz, akkor jegyezte meg egy randin a nő, hogy úgy érzi, ő is tudna hasonlót írni. Aztán éjszakánként ceruzával elkezdte írni az O történetét, amit elküldött Poulhannak, vagy egy autóban felolvasta neki a Bois de Boulogne-ban. Nem volt cél a publikálás, inkább az imádott férfi figyelmét akarta fölkelteni a 47 éves finom, visszafogott nő. Az akkor 70 éves Paulhan kiválónak találta a szöveget és szerzett egy kiadót, aki vállalta a botrányt. A mű ma is érvényes, stílusa elegáns, a valaha férfinak írt szerelmi vallomások között a legodaadóbb és egyben a legvadabb. Számtalan per követte a kiadást, de úgy tűnik nem ártottak az ügynek. Összesen talán tíz ember tudta ki írta valójában a könyvet. Egy alkalommal a francia igazságügyi miniszter meghívta ebédre Aury-t. Ebéd után kávéztak, majd kikísérte a hölgyet az autójához, és elköszönt. Csak látni akarta ki a botrányos mű szerzője. Másnap ejtették a vádakat.
Paulhan 1968-ban halt meg, Aury pedig 30 évvel később, 1998-ban. 2004-ben készült el Pola Rapaport 80 perces dokumentumfilmje The Writer Of O címmel. Ebben diszkréten megelevenedik egy igazi nagy történet, sok archívval, fikciós betétekkel, Aury interjúkkal.
Én a Mini Inputon láttam a hétvégén a Millenárison. Jó lenne, ha sugározná valamelyik magyar TV, meg ha lenne a megvalósításnak realitása, akkor azonnal írni kéne belőle egy játékfilmet. Addig is marad az O történetének az olvasgatása, meg a kinek-kinek a fantáziája.
Néhány morzsa. Egyes források szerint Aury aktív biszexuális volt, de ez úgy tűnik nem érinti a történetünket.
Just Jaeckin 1975-ben forgatott filmet az O történetéből, de nem sikerült megragadnia a történet komplexitását.