OK, rosszul kalkuláltam - persze, ami késik, nem múlik. Úgy gondoltam, hogy Horváth Kornél megelégszik azzal, hogy összegründolta remek társaságát, hogy az aztán mindenféle állami soron kívül osztogatott dzsessz-juttatást besöpörjön. Ilyen a társaságnak juttatott Columbus Jazz Hajó, ahova nem jár a közönség; a hajó persze arra jó volt, hogy Kóka János számla-ügyét elsikálja. Ekkor megjósoltuk, hogy ha Kóka ügye szép csendesen elhal, azzal köszönik meg a Columbusnak a szívességet, hogy tovább működhet Horváth Dzsessztársaságának oltalma alatt. A honorálás ősszel meg is történt, ezentúl évi 25 millió forintot adományoz Hiller István saját keretéből Horváthéknak. Már önmagában ez tarthatatlan szisztéma: 75 millió a magyar dzsesszben annyi pénz, hogy arra nyugodtan lehetne pályázatot kiírni, de nem!
Tehát azt hittem, Horváth csendben megelégszik azzal, hogy érdemeiken felül, barátságból, lekötelezettségből a minisztériumi örök támogatás oltalma alatt biztosított neki és tettestársainak a működés - amire ismétlem: nem kíváncsi a közönség, nem járnak a klubjukba. De hülye voltam, hiszen ennyivel a kör nem lenne teljes. Kell a másik oldalnak, Hilleréknek is a hivatkozási alap, hogy miért minden áldott alkalommal a Dzsesszművészek Társaságából választanak Kossuth-díjas dzsesszművészt. Hogyan lehetséges, hogy Horváth Kornél hamarabb kapott Kossuth-díjat, mint Szabados György, vagy Dresch Mihály, meg egyáltalán az, hogy kapott? Miért szopja be mindenki, hogy a mára konzum produkciók kongásává lealacsonyodó, egyébként végtelenül öntelt Horváth a dzsessz ügyéért szorgoskodik. Saját fülemmel hallottam, mikor a mellét döngetve azt magyarázza, hogy neki jár a kiemelt támogatás.
Megint szerénytelen és tehetségtelen emberek uszultak a magyar kultúrára. Vajon mit tud Dés László (ugye 2006-ban ő volt az első Kossuth-díjas dzsessz-zenész) és köre, hogy a magyar értelmiség oly nagy keggyel adózik előtte?
Utolsó kommentek