Van nekünk minden évben egy filmszemlénk. Különös képződmény, nemzeti, provinciális, de a miénk. Egy plázában van a vetítések zöme, ami tök jó, mert szünetben lehet zonderangebót vásárolni, de dohányzó szakasz az nincs. Csilivili minden, csak nincs benne agóra. Azaz a dohányosok kijárnak a parkolóba cigizni. Nagy autók között a hidegben éhesen szomjasan lehet ácsorogni, beszélgetni.

Vagy át lehet haladni a Millenárisra, ahol a játékfilmek premierje van. Ott sem lehet dohányozni, a büfé penetráns, úgyhogy a több ezer négyzetméter terület ellenére az emberek egy ideiglenes fabóbéban szocializálnak. Olyan menhely feelingje van, de lehet kabátban sört inni, meg puliszkát enni, hát ott csoportosul a nagyérdemű.

Azért az jó, hogy a magyar mozgóképre kis figyelem vetül egyszer egy évben, rossz viszont, hogy nem lehet bejutni az filmekre, amiknek a zöme máshol nem látható. A néző meg rábaszott. Miért nem benfentes a nyomorultja?

A legvadabb az, hogy minden filmes blokk előtt végig kell nézni egy halom undorító reklámot! Szarul vannak megcsinálva, de az üzenetük legalább ellene megy a kultúrának. Páldául,  hogy nézzél indolens kereskedelmi tévéket. Kérdeztem a kollegákat, hogy a külföldi fesztiválokon találkoztak-e már ezzel a jelenséggel. A választ mindenki sejtheti, úgyhogy elkönyvelhetünk egy újabb hungarikumot.

Azt sem értem, hogy miért nem versenyezhetnek az animációs filmek a szemlén? Nem tartoznak a magyar mozgóképkultúrához? Pedig van egy ilyen íratlan szabály. Ha versenyezni akarnak menjenek Kecskemétre.

U.I.: A kisjáték-kísérleti mezőny az idén elég jó.