Bp. légszennyezettsége

Budapest légszennyezettsége

Ennyien néznek

who's online

Utolsó kommentek

Címkék

1 (2) 1fél (1) 2 (2) 2006 (1) 2007jazz (5) 2008jazz (1) 2009 (1) 2fél (1) 3 (5) 3fél (1) 4 (2) 4fél (3) 5 (4) a38 (3) adatvédelem (1) agyhalál (4) airrace (1) Alaptörvény (1) albert lászló (1) aldi (1) alexander waugh (1) alkohol (1) altemusik (1) amatőrszex (2) andrew hill (1) animáció (1) apeh (1) araki (3) arcalakítás (1) arcustemporum (1) Aronson (1) arthur fleiscmann (1) arthur koestler (1) ásványvíz (1) autó (2) Azerbajdzsán (1) bakancslista (1) bali (3) bálint istván (1) bank (1) barabási (1) bartók (1) battle royale (1) beethoven (1) benzin (1) berlin (4) bestof (12) bíró (1) biznisz (1) biztosítás (1) bkv (3) blog (1) blog.hu (1) blues (1) bojkott (2) bojtár b endre (2) bolívia (1) borges (1) borravaló (1) botrány (1) braggtown (1) branford marsalis (1) bregovic (1) bret easton ellis (1) brötzmann (2) budapest (3) Budapest (1) buddhizmus (2) bukowski (3) caine (1) catherine millet (1) cd (2) chadbourne (1) Charlie Parker (1) checkpoint charlie (2) cherry (1) cinizmus (1) civil (14) clavinet (1) concertoköln (1) courtney pine (1) csalás (1) cselló (1) csontos (2) czabán (1) D. L. Harding (1) dan ariely (1) debrecen (1) deep throat (1) demján (2) demjén ferenc (1) dhal (1) digitális nyomda (1) díj (1) diplomácia (2) dj kolbasz (1) dkv (1) dobos c. józsef (1) dominique aury (1) dylan (1) dzsessz (1) egészségügy (1) emlékezés (1) emo (1) endresen (1) energia (1) enquist (1) erotika (1) esbjörn svensson (2) ethan coen (1) exotica (1) extra (1) fal (1) felhő (1) fenék (1) ferber katalin (6) festészet (1) fesztivál (1) feta (1) film (20) filmklub (1) filmszemle (4) fitness (1) foci (1) fonogram2007 (1) fotó (15) foto (3) fotóalbum (10) fotókiállítás (1) free (5) fukasaku (1) fűszer (1) fűszeres paradicsomleves (1) galéria (1) gallasz józsef (1) gasztro (8) gazdaság (1) genyó (1) gmail (1) godard (1) grammy (1) greg osby (1) grencsó (1) gustafsson (3) gutiérrez (1) gyakorlás (1) gyerek (2) gyerekfilm (1) gyerekgyűlölő (1) gyömbér (1) gyorshajtás (1) hammond (1) haneke (1) hanglemezipar (1) hangszer (1) harangjáték (1) haza és haladás (1) hellókarácsony (1) helmut newton (1) hemophiliac (1) highend (1) high society (1) himnusz (1) hollywood (1) hortobágyi (2) houellebecq (2) houllebecq (1) hülyeség (2) húsleves (1) időgép (1) ikea (1) ikue mori (1) india (3) indonézia (2) ingatlan (2) interjú (1) internet (1) irodalom (9) iskolatáska (1) iskola a határon (1) ivy lee (1) japan (5) japán (7) játék (1) jáva (2) jazz (27) jazzklub (1) jobbik (1) joel coen (1) john zorn (5) Jonathan Franzen (1) kaméleon (1) karlheinz stockhausen (1) katasztrófa (1) keepnews (1) kelet (1) kép (1) képzeltriport (2) kezezés (1) khalil (1) kiállítás (2) kill radio (1) kintorna (1) kiscsillag (1) kispál és a borz (1) kistehén (1) kitano (2) klasszikus (1) koestler (1) koncert (2) koncertfelvétel (2) konyv (1) könyv (9) könyvtár (2) koppintás (1) környezetvédelem (1) korrupció (3) kossuthdíj (3) közélet (1) közgáz jazz klub (1) közlekedés (1) közmunka (1) kraus (1) kritika (1) kultúra (8) kusturica (1) kvb (2) lángos (1) laurie anderson (1) lemez (1) leonardo (1) Lester Young (1) leszták tibi (1) linda lovelace (1) lista (1) loopdoctors (1) lovano (1) lovasi (2) mafsz (2) maghreb (1) magyarország (22) magyar jazz (1) magyar narancs (1) magyar vs. külföldi (1) mango gadzi (1) marianne faithfull (1) marosvásárhely (1) mats (1) McInerney (1) medeski (3) medeski martin & wood (1) média (6) médiatörvény (1) mediawave (1) megasztár (1) mély torok (1) mérő lászló (1) mezzotv (1) mi (1) mike patton (1) mikrofon (1) miles davis (1) minimál (2) mixmag (1) mi vagyunk (15) mmi (1) mmk (2) mmw (3) mnfa (1) mokép (1) mol (2) monk (4) mono (1) mori (1) mozart (2) mozi (1) mozinet (1) mta (1) Murakami (1) művészetek palotája (3) nato (1) nava (1) nekrológ (3) nem véneknek való vidék (1) news (21) new york (5) nfz (1) nők lapja (1) nujazz (2) nyelv (6) oldalas (1) olimpia (1) olíva (1) oltás (1) olvasás (1) omv (1) önéletrajz (1) on the corner (1) opera (1) operabál (1) orban viktor (1) orbán viktor (2) orgona (2) orszáczky (2) ortt (1) otomo (1) otthonszülés (1) ottlik géza (1) ötvenhat (1) oud (1) overdose (1) o története (1) palya bea (1) pannonhalma (1) paprika (1) parkolás (5) patton (1) pécs (2) pénisz (2) pergokepek (1) pergőképek (1) pergő képek (1) petőfi mozi music pub (1) pine (1) pista bácsi (1) polanski (1) politika (5) politikus (2) ponton (1) ponyvaregény (1) pop (1) porno (1) pornó (2) pornográfia (2) prix europa (1) programajánló (1) pulitzer (1) rádió (3) radioq (1) rai (1) rajzfilm (1) rebel (1) recept (4) reich (2) rembetika (1) repin (1) repülés (1) részeg (1) rév lívia (1) romberg zsigmond (2) romhányi (1) saft (2) sajtó (1) sam hammer (1) sári lászló (1) schiff (1) schlippenbach (1) schönburg (1) scofield (1) Sebastian Haffner (1) serge gainsbourg (1) sex (1) sexmob (1) sieff (1) sigmund romberg (1) silvestrov (1) ska (1) skatalites (1) sólyom (1) sport (1) st.louis (1) stivin (1) szar (1) szexista (1) szexizmus (1) sziget (1) szinkron (1) szirmai márton (1) szmog (2) szociális konzultáció (1) szomorú (1) szorongás (1) sztefrem (1) sztorno (1) sztornó (1) talány (1) tao (1) tarafuki (1) társadalom (2) tavaszifesztivál (4) természet (1) tetsuya ishida (2) the thing (1) thierry henry (1) tilos rádió (4) tok tok tok (1) történelem (2) toscana (2) tótumfaktum (1) tudomány (1) tv2 (1) united (1) utazas (1) utazás (1) utolsó vacsora (1) választás (1) válság (3) vandermark (2) vangogh (1) varnus xaver (1) vb (1) vélemény (19) világvége (1) vivaldi (1) víz (1) von (1) vuk (1) waliczky (1) warhol (1) wesseltoft (2) westlicht (1) weston (1) woody allen (1) worldmusic (1) yamataka eye (1) zen (1) zene (15) zeneszerkesztés (1) zongora (1) zorn (1) Címkefelhő

Stockhausenre emlékezünk

2007.12.08. 00:23 turorudi


December 5-én elhunyt Karlheinz Stockhausen. Az alább közölt cikk a WTC lerombolása nyomán tett kijelentésekor íródott, ezzel idézzük meg a kompromisszumoktól magát mindig távol tartó mestert.



Hagyjátok Stockhausent!

Van, aki számára valóban a nevében rejlő jelentés, esetleg hangkép hozhatja a végzetet. Talán éppen így jár Karlheinz Stockhausen, akinek személyéhez számtalan újítás és radikális avantgardizmus fűződik, nélküle a mai zene minden bizonnyal egészen máshol tartana, az élő német zeneszerzők sorából elismerten az egyik legjelentősebb figura. Volt! Stockhausen neve – ha csak szabad fordításban is – emeletes házat jelent.
Stockhausen a bírálatok szajkózása helyett az elsők között ismerte fel a schönbergi dodekafónia mibenlétét és azt továbbfejlesztve, még jobban meghatározott kereteket alkotva kitalálta a szeriális zenét, amely műfaj szerteágazásaiból nőtte ki magát többek között a ma oly divatos és a filmekhez írt zenékben is gyakran felbukkanó minimalista szemléletmód. A háború utáni zeneszerzés fontos momentuma volt, mikor művein keresztül az elektronika bevonult a koncerttermekbe és onnantól kezdve meghatározó szerepet játszott a huszadik századi kompozíciókban. A szeriális gondolkodás gyakran társult materiális aspektusokkal, amelyeket Stockhausen a rezgő világmindenség részeként értelmezett. Metafizikus gondolkodása vezetett a Klangkomposition-hoz, amely a fonetika és a szemantika (hangzás és jelentés) összekapcsolásával megteremtette a beszéddel történő hangzás-komponálást. Az új Palestrina, mondták, hiszen a zene és szöveg egysége mellé ő még társította a beszédet is, általa új értelmezést nyert a zenei és ezen keresztül a mindenre kiterjedő egység fogalma. Vagyis minden számít.
Ezek ismeretében furcsának hat és meghökkentő, hogy Stockhausen hazájában ma űzött vad. Bizonyára sokan emlékeznek Heinrich Böll 1974-ben íródott regényére, majd az abból készült filmre, melyben a fiatal nő, Katharina Blum a média szenzációéhsége és gátlástalansága miatt tragédiába sodródik. A félremagyarázások és az alkotó személyének csak felszínes elismerése, de valójában a meg nem értése vezethetett odáig, hogy Stockhausen egy a gondolkodásából és munkásságából logikusan következő kijelentést tett a WTC-merénylet kapcsán, amelyre a prüdériáját a Böll regény óta takargatni szándékozó német közvélemény mégiscsak kiátkozással reagált. Stockhausen vélekedése szerint, a szeptember 11-én a TV képernyőkön keresztül látott esemény, nem más, mint egy hatalmas alkotás, egy olyan kompozíció, amelynek szereplői arra készültek egész életükön keresztül, hogy az előadás közben meghalhassanak; ilyenre – akárhogyan is akarná – ő soha nem lenne képes, ez az apokaliptikus katarzis.
Innentől mindenki szórta mérgét Stockhausenre, hiába próbált utólagosan a nagy nyomásra mentegetőzni, mégis jobbnak látta elvonulni a nyilvánosság elől. Mindehhez hozzájárulhat a tragédia okozta sokk, a gyakorlatilag a mai napig tartó tanácstalanság, de ha végiggondoljuk, milyen elemek szerepelnek a kijelentésben, azon lenne csodálkoznivalónk, ha nem így nyilatkozik a zeneszerző. Az alkotás az ő értelmezésében a jól kiszámított műalkotás, a pillanatról pillanatra megtervezett események sora, a formába öntött megvalósulás. A megnyilvánulási terep a milliárdos nagyságrendben közvetített képsorok egymásutánja; mindenkit érinthet, ami akkor történt, ennél nagyobb méreteket és hatásterületet nehéz elképzelni. Ha Stockhausen komponálhatott helikopterekre vonósnégyest, akkor azt is mondhatja, hogy nem csak a zenei eseményeknek van ritmusa, hanem bármi másnak is, de ennek a bármi másnak a ritmusa – akárhogyan is gyötrődünk – a szervezőereje annak, amit mi naponta látunk a híradókban, a műsorfolyamokban – az oda-vissza hatás elve érvényesül. Nem tudunk elbújni a sorsunk elől, minden megnyilvánulás és lérehozott alkotás csak modellje annak, ami velünk történik. Nomen est omen.

4 komment

Címkék: nekrológ karlheinz stockhausen

Japán magyar hangja: Ferber Katalin

2007.12.07. 22:53 turorudi


Az ITT tárgyalt könyvhöz (A felkelő nap árnyéka) tartozó kimerítően részletes rádióadásokat most közöljük. A Tilos Rádió Haza és haladás című műsorának vendége Ferber katalin volt.

Az első rész meghallgatásához IDE kell kattintani (hosszúsága 93 perc).

A második rész meghallgatásához pedig EMIDE kattintson a kedves érdeklődő (hosszúsága 79 perc).

Szólj hozzá!

Címkék: interjú japán ferber katalin

A felkelő nap árnyéka

2007.12.05. 09:11 Kolbasz

A japán ipar termékeit folyamatosan használjuk, de nagyon keveset tudunk arról az országról, ahonnan származnak. Szolidan jut hozzánk valamennyi a japán kultúrából, de gyanítom annak csak egy töredékét értjük igazán. Ha valakit tényleg érdekel Japán, akkor evvel a könyvvel érdemes kezdeni.

A kiadvány alcíme: Kozák Gyula beszélget Ferber Katalinnal. Katalin 1993-ban döntött úgy, hogy katapultálja magát ebből a zavaros országból, valahova nagyon messze, ahol hagyják végre tanítani. A könyv végigveszi Ferber kalandos történetét, ahogy megtanul japánul, beilleszkedik - amennyire ez értelmezhető - egy egészen más kultúrába. Ma a tokiói Waseda Egyetem tanára, ami a világ legrangosabb felsőoktatási intézményei közé tartozik, ahol japán gazdaságtörténetet tanít! Japánoknak, de már van tizenvalahány magyar diákja is. A beszélgetések során nagyon cizellált, plasztikus képet kapunk a japán gazdasági csodáról, az oktatási rendszerről, életmódról, életfilozófiáról, a globalizáció kihívásaira adott válaszokról. A könyv szórakoztató, izgalmas, okos, provokatív és informatív. Európai szemmel, de mégis belülről láttat egy nagyon más világot, másképpen: egy személyes élettörténet által hitelesített kulturális antropológiai alapmű. A bejegyzésnek az ad apropót, hogy most jelenik meg a második kiadás a Balassi kiadó gondozásában.

Én ennek a könyvnek a hatására kezdtem intenzíven foglalkozni Japánnal, és azóta sokkal többet tudok magamról, és arról a világról, ahol élek. Elolvastam számos könyvet, köztük Ruth Benedikt Krizantém és kard, Arthur Koestler Japán című szövegeit, és vadul fogyasztom a szigetország számomra elérhető kultúráját, ami ebből a blogból is kiderülhet. Hogy néhány nevet említsek: Nobuyoshi Araki, Takeshi Kitano, Murakami Haruki, Tetsuja Ishida, Sugimoto Hiroshi, Otomo Yoshihide, Yamataka Eye. Újra próbálkozom a zen buddhizmussal, és sikerült eljutnom Japánba is. Nagyon szeretnék visszamenni forgatni, fotózni, meditálni, meg mondjuk sushit enni. Tavasszal több alkalommal volt vendégünk Katalin a Tilos Rádió Haza és Haladás című műsorában, amiből részleteket lehet meghallgatni ITT.

7 komment

Címkék: könyv japán ferber katalin

Ha még élsz

2007.12.03. 02:18 turorudi


meglátod, hogyan fogsz kinézni öregen. Íme, a program, ami megjósolja, milyen ábrázattal fogsz bámulni a jövőben:
http://morph.cs.st-andrews.ac.uk/Transformer/index.html

Azt hiszem, jó lehet az algoritmus: hiába próbálok meg magamról régi, fiatal, csinos arcékept feltenni, ugyanolyan testes joviális majommá alakít ez a szar, mintha a mai fiatal felnőtt, ám egyesek szerint még mindig babaoid orcámmal próbálkozok.
Mindenkinek a legrosszabb élményeket az időgépben!

5 komment

Címkék: időgép arcalakítás

A ska atyjai

2007.11.30. 11:48 turorudi


Hétfőn az A38 hajón adott koncertet a ska atyjának tartott Skatalites zenekar. A koncert előtt beszélgettünk a zenekar egyetlen fehér tagjával, Ken Stewarttal, aki az újjáalakulás óta egyben a zenekar menedzsere is. A zenekar az első körben, a hatvanas évek közepén összesen 18 hónapot létezett, és csak azért állt újra össze, mert bostoni emberünk tehetsége nem volt elegendő ahhoz, hogy más komolyabb együttesekben billentyűzzön, viszont a magukról alig-alig tudó egykori tagokat megfelelő készséggel azóta is egyben tartja - és nyomogatja a billentyű hangjait ritmusosan.
Más tagot (a maguk állítása szerint legendát) nem tudtunk szóra bírni, az öltőzőjük körül lengedező füstben nem találtuk őket. A koncertet a magam részéről 3-4 dal után elhagytam, ilyenen már voltam sokszor: a SZOT-üdülők ismerkedési estjeinek hangulata volt hasonló. Közismert számok, James Bond, Beatles, ilyesmik. Tulajdonképpen senki nem ura a hangszerének az öregek közül, az utólag szerződtetett trombitás és harsonás pedig állítólag nagynevű együttesekből (pl.: Maxi Priest-ból) igazolt a Skataliteshoz.
A jövőben a lehetőségekhez mérten igyekszünk jó minőségű koncertfelvétellel is szolgálni. Alább a koncert második számát, a Beatles "I Should Have no Better" című dalának ska változatát lehet meghallgatni.


 

2 komment

Címkék: ska koncertfelvétel skatalites

Ne nézzé’, mit néze’?!

2007.11.28. 00:35 turorudi

Éppen a heti szokásos benntartózkodásomat végzem a Centrum Parkoló Kft. ügyfélszolgálatán. Hőbörögni készülök, mert az érvényes parkolójegyem ellenére megbüntettek és nagyon unom már, hogy ez kezd rendszeressé válni. Múltkor dühömben kirángattam az egyik munkatársat, és az ajtajukban parkoló kocsira mutatva megkérdeztem, hogy vajon ez miért nem kap bírságot. A válasz az volt, hogy ez az irodavezető asszony kocsija. Hosszan tudnék azon rugózni, hogy egy szolgáltatást végző kft. hogyan és miért nem terjesztheti ki juttatásait (mert ugye irodavezető asszony nyilván juttatásként kapja a szabad parkolást) közterületekre.

De a lélegzetem elakadt, amikor egy ziháló kollega érkezett: ők a Medve utcában egy kapualjban parkolnak most, de mindig is ott szoktak, az a cég kapualja és az nem fizetős rész, mégis kaptak kéket. Az ügyintéző lány komor arccal kettőt kattint az előtte álló kompjútérián, a feje fölé mutat, hogy a rendszer oda vetíti ki a képet. És a rendszer kivetítette a nevezett utca nevezett házszám élő képét. Emberek jönnek-mennek, a kocsi tényleg ott áll, a mutatott perspektívából egy bokor takarja a kapualjat, nem is tudnak megegyezni… de a lényeg nem ez.

Tehát barátaim a helyzet az, hogy bennünket lépten-nyomon figyelnek. Egy bizonyos Centrum Parkoló Kft. ügyfélszolgálati irodájában beüti a kislány az utcát és házszámot és látni lehet, mi történik éppen ott. Hogy erre a cégnek a tevékenységéből kifolyólag semmi szüksége, az nyilvánvaló.

Azt nézi, hogy az őr tényleg olyan helyen büntetett, ahol parkolási övezet van? Vagy nézi, hogy ki nem vásárol jegyet és küldi az őrt? Egyáltalán kik ezek a korlátlan szubsztanciális hatalommal felruházott lények itt közöttünk? Vajon mennyi ideig tárolja a nevezett cég a budapesti életet? Egyáltalán, hogyan lehetséges ezt technikailag kivitelezni? Miért nem a rendőrségnek van ilyen rendszere, amivel játszi könnyedséggel lehetne bűnügyeket megoldani?

Most nem lapozom fel a jogtárat, de teljesen biztos vagyok abban, hogy magánvállalkozás nem végezhet közterületi megfigyelést, nem nézhet sem engem, sem téged büntetlenül. Mi a szar ez?

32 komment

Címkék: civil parkolás

Battle Royale

2007.11.25. 11:21 Kolbasz

1999-ben jelent meg Japánban Takami Kósun könyve. A belőle készült film 2000-ben került a mozikba Kinji Fukasaku rendezésében. A történet arról szól, hogy a gyerekek elszemtelenednek, elharapódzik az iskolai erőszak, amire válaszul a kormány megalkotja a Battle Royale törvényt, miszerint sorsolással kiválasztanak minden évben egy osztályt, hirtelen elviszik őket egy lakatlan szigetre, fegyvereket adnak nekik, és három nap múlva egy hazamehet, amennyiben mindenki más halott. Hatásos alaphelyzet, amit a film végig is bír. Irtják egymást a gyerekek, aki gyenge az öngyilkos lesz, kibomlanak karakterek, a gonosz, a naiv, a gyáva, kiderül ki-kibe volt szerelmes, ki-kivel szimpatizál, fröcsköl a vér, haladunk a végkifejlet felé. Közben a hangos bemondón a Rákóczi induló, meg a Kék Duna keringő szól. Nem annyira tinihorror a film, ahogy ebből az alaphelyzetből gondolhatnánk, de persze azért nem esti mese nagymamáknak. 

Aki nem látta és meg szeretné nézni a filmet, az most függessze föl ennek a szövegnek az olvasását!                      Na döntöttél?

Számomra az alaptörténet másodlagosan érdekes. Mindenhol azt írják, hogy a XXI. századi Legyek ura, de ez nem pontos. Bár sziget, meg gyerekek vannak, de Golding regényében az erőszak nem szükségszerű, csak következmény. Itt az alapvető szabály a gyilkolás. Kérdés az, hogy lehet-e nem ölni, ha muszáj. Ha ketten maradtok a játék végén a nőd, pasid, legjobb barátod/barátnőd társaságában, akkor mi lesz? Te szúrod hátba, vagy ő lő le? Meddig érvényes a bizalom? A becsületed fontosabb, vagy az életed? Te mit tennél?

Erről Fábri Zoltán Ötödik pecsét című filmje jut eszembe. Te mi lennél Tomorceuszkatatiki vagy Gyugyu? Ha választanod KELL két szélsőséges alternatíva között, hogy nagyon genyó legyél vagy áldozat, akkor mit lépsz? Én megpróbáltam lejátszani magamban, de még nem jutottam a végére. Két perccel azelőtt, mielőtt lerepül a fejed, akkor már lehet, hogy nem gondolkozunk, csak valami zsigeri ösztön húzza meg a ravaszt? Ezért nem lehet róla tárgyszerűen beszélni? Merthogy a film is megkerüli a választ, azaz megtörténik a csoda. A Fiú és a Lány IS megmenekül, igaz egész életükben bujkálniuk kell. Egy rejtélyes fickó, aki már lejátszotta ezt a játékot, akit lelőtt a nője, és ezért ő is őt (csak a fickó túlélte), megmenti őket, amibe persze belehal. Megváltástörténet és ez így rendben is van. Biztos nincs válasz, meg a nézőnek is kell hagyni valami menedéket. Hogy aztán agyalhasson.


A film főszereplője, a Cipolla, a játékvezető Takesi Kitano. A saját nevén, klasszikus maci naciban. És miközben nagyon kemény fickót játszik, az egész kap egy abszurd lebegést tőle. A végén lelöveti magát, ahogy szokta. Kezében játék pisztollyal fekszik mozdulatlanul a földön, amikor megszólal a mobilja. Fölkel, fölveszi, azt mondja a lányának, hogy soha többé nem megy haza, és aki nem szereti az apját, az viselje a következményeit. Bekapja a film elején beexponált zacskó cukorkából az utolsót és meghal. Frenetikus!

Tarantino Battle Royale feliratú pólóban jelent meg a Kill Bill bemutatóján, kultfilm lett a dologból, és kapható nálunk is. Azóta leforgatták a második részt is, úgy tűnik az is hozzáférhető, megyek megkeresem. Nem bízom az folytatásokban, de legyünk nyitottak.

A könyv megjelent magyarul, még nem olvastam, de megvettem és jól néz ki.

10 komment

Címkék: film japan kitano battle royale fukasaku

Blogorientátor kerestetik

2007.11.23. 19:24 Kolbasz

 

Ha nagy leszek, blogkritikus leszek. Egész nap csak blogokat olvasok, elemzek, csoportosítok. Aztán gyártok helyes kategóriákat, mennybe emelek, és földbe tiprok. Pszichologizálok, viszek bele egy kis kultúrtörténetet, jó tanácsokat adok kezdőknek és blogfüggőknek. Motivációt kutatok, mélyinterjúkat készítek, statisztikákat böngészek, feldolgozom a szakirodalmat, tanulmányozom a keresőprogramok lelkét. És ezt persze egy blogon publikálom az eredményt. Amellett, hogy szaktekintéllyé gyúrom magam, a legfőbb feladatom az lesz, hogy segítsek eligazodni az olvasónak. Megvesztegethetetlenül orientálok. Hisz lassan végtelen számú blog keletkezik, amelyek nagyobb része totál értelmetlen. A kedvencem most éppen a Szopásnapló. Három bejegyzés van benne. Ilyenek, hogy: A héten egyszer szoptak le. Juj de érdekes!

Persze van egy csomó – ezért vagy azért - érdekes szöveg, vélemény, információ, csak nehéz benne eligazodni. Mert olyan a net, mint Borges Bábeli könyvtára. Pedig jó lenne, mert a blogvilág egy nagy lehetőség az érdek nélküli vélemény publikálására. Hogy nem szívesen olvasok Magyarországon kritikákat, mert a többsége promóció. Hogy tudom miről, ki, mit fog írni. De itt bármit bármiről őszintén meg lehet írni, és egy csomóan meg is teszik jó minőségben. És azon gondolkodom, hogyan találok a mértékadó blogokat.

Bár, mivel mindent föltaláltak már, blogkritikus is biztos van bizonyára. De hol?

8 komment

Címkék: blog kritika könyvtár borges

Az amatőrszex visszavág

2007.11.21. 16:57 Kolbasz

Olyanok, mint az első filmfelvételek. Mikor fölvették a vonat érkezését egy beállításban, és a hatás is erős volt. Ültükben elhajoltak a nézők. Most ezt élik át az olcsó technika jóvoltából a tömegek. Egyszerre filmkészítők és annak a tárgyai is. Fölállítják a videót, vagy kézbe veszik, aztán nyomják. Ez utóbbi nem könnyű, és néha mulatságos felvételeket eredményez. Fölveszik az életük egy darabját, amivel megszűnik egy újabb rejtély, lerombolódik egy tabu, visszanézhetővé, sokszorosíthatóvá válik az intim szféra. De legalább virtuálisan belekerülnek a nagy tabu, a pornográfia világába. (Lassan nem marad már tabunk. Talán a halál. Bár lehet, hogy eljön az idő mikor lesz egy videó megosztó oldal, ahová a saját halálunkat tehetjük föl? Persze biztos ezt is feltalálták, csak nem közismert, vagy csak én nem tudok róla.)


Ezzel az ősfilmes gesztussal lemondanak a filmművészet későbbi eredményeiről, úgy mint a montázs, plánozás, dramaturgia. Marad a rácsodálkozás gesztusa. Gyakran se eleje, se vége. Van, hogy egy anyag csak 20 másodperces. Egy gesztus, egy kiragadott részlet, és semmi más. Juj de klassz a pinám! Milyen mély a barátom, vagy a barátnőm torka! Vagy az ellenkezője; tizenöt perc egy komplett aktus, kicsit így, kicsit úgy, végigjátszva a koreográfia: vágatlanul. Az hogy nincs vágva, az hitelesít, egyben unalmassá válik, de nagyon emberi. Esendő! (Itt bele lehetne húzni egy kersztény szálat, de inkább meghagyom a Bakácsnak.) A mozgókép lényege a csalás, sűrítés, manipulálás hatáskeltés, ez meg inkább dokumentáció. Mint Andy Warhol Alvás című filmje. Ami az amit a címe ígér, és 6 órában. Hogy milyenek az emberek. Lefolyó hasak, görbe faszok, háttérben futó TV műsorok, csodálkozó kutya, hiúság és a kíváncsiság.

Hogy mennyire, az megdöbbentő. A yuvutu.com-on  kiírják, hogy hány nézője van a föltöltött videóknak. Gyakran többszázezer, de a leglátogatottabbak darabok elérik a milliót! Irigyelhetik is a filmesek! Sőt vannak visszatérő szereplők, akik a maguk módján sztárok! Az önpornó netes elterjedése átalakítja vizuális kultúránkat, talán az értékrendünket is, miközben Dr. Bakos Batu vezetésével a Parlament előtt tüntet a Magyarok Nagyasszonya, Világ Győzedelmes Királynője Szent korona Lovagrendje az Aranybullában rögzített népfelség elvének érvényesítéséért.

2 komment

Címkék: film pornó amatőrszex

Egy ismeretlen festő emléke

2007.11.17. 13:59 Kolbasz


Tetsuya Ishida 1973-ban született Shizouka megyében. 1992-ben költözött Tokióba, ahol megkezdte a tanulmányait a Masusishon Art University falai között. 1995-ben nyert egy grafikai díjat, ekkor vált ismertté a neve (viszonylagosan). Ezután festett vagy 180 nagy méretű képet, majd 2005 májusában baleset következtében meghalt, áll a hivatalos életrajzában. Összesen három egyéni kiállítása volt, ezek is csak Tokióban! Egyetlen könyv jelent meg a műveivel Tetsuya Ishida Posthomus Works címmel 2006-ban. Ha a szorongást valaki, valaha megfestette, akkor az ő. Különösen a japán változatát.

Ha valaki kitalálja hogy halt meg, akkor az biztos alaposan megnézte az alábbi képet.

Mellékelt albumunkat IDE kattintva lehet megtekinteni.



3 komment

Címkék: szorongás japan festészet tetsuya ishida

Egy E.S.T. este

2007.11.17. 13:15 turorudi

Esbjörn Svensson Trio, Millenáris, november 13.


Sokan fanyalogtak a koncert után, én meg rájöttem, hogy az elsődleges koncertélmény tökéletesen is eltérő lehet, mint amit az adott koncert hangfelvételén később tapasztalunk. Én nem jártam így, csak kicsit: a koncertet rögzítettem, és itthon rájöttem, hogy az Esbjörn Svensson Trio annál is jobban játszott, mint ahogyan a koncerten éreztem. Előszöris a program felépítése vérprofi, hatások állnak egymással szemben, a számok hol egymásba folynak, hol cezúrát húznak – a trió a lehető legtöbb csúcspont elérésére törekszik. Vagyis rendkívül intelligensen bánik a repertoárjával, mindent kihoz belőle, amit lehet. A „Tuesday Wonderland" lemez nem igazán erős, talán az eddigi albumok mind jobbak nála, az E.S.T. mégis úgy forgatta a szerzeményeket (egy kivételével mindegyik innen való), hogy utolérhetetlen daraboknak tűnjenek és a legapróbb momentumok is markáns stílusjegyként jelemezzék Svenssonék zenéjét.

A Royal Philharmonic Orchestra koncertjén gondoltam arra, hogy milyen szörnyű a fehér ember muzsikája, abba a baszom nagy zenekarba nem ültettek be egyetlen színes bőrű zenészt sem. Valahogy az európai "nemes" hagyományok szigorú kitaszítással reagálnak külső hatásokra és ettől mindig ott lesz a sterilitás, a mesterkéltség, a túlgondolkodott szenvtelenség. A Joshua Redman koncert után nagy volt a kontraszt: míg Redmanék a kisujjukból rázták ki a dallamokat és a masszív improvizációkat, addig olyan formájú és hangulatú kompozíciók, amilyeneket az E.S.T. játszik, nem fordulnak elő a természetben. Ez egy pontosan kikísérletezett hangzás nagyon jól megtervezett szerepekkel. Végülis arra jutottam, hogy lehet erény, ha egy steril, megkonstruált világba életet igyekeznek tölteni és legalább a (viselkedés)minták ott gyökereznek valahol az eredetiség körül.

(A fotó a tavalyi koncerten készült)

1 komment

Címkék: jazz 4fél esbjörn svensson

Bukowskival a fitnessterror ellen

2007.11.15. 07:11 Kolbasz

 

Nehéz elválasztani a Bukowskit a könyveitől. A legtöbb szövege arról szól, hogy egy szörnyű magányos, alkoholista pali bóklászik céltalanul Amerikában, és mellékesen írogat. Ellentmondásnak tűnik, hogy a stílusa feszes, mondhatnánk szikárnak is. Nem jól szerkeszt, nem építkezik, de a párbeszédek és a szituációk briliánsak. Vajon mikor írt? Mert az alteregója állandóan iszik, baszik, lóversenyre jár, vagy valami nyomorult munkából próbálja megkeresni a következő heti lakbérét. Legalábbis ez a történet. Érdekes mix: sör, whisky, Mahler, Beethoven, sok hányás, hosszú combú nők és minden megfelelés tagadása. Rettenetesen szórakoztató olvasmányok a regényei, tanítani való a viszonya önmagához és a szöveghez. Azt mondja egy nőre, akit kúr, hogy „majdnem olyan csúnya, mint én”. Gonosz, kilátástalan, és nagyon macsó, így valószínűleg a női olvasók számára elérhetetlen.

Úgy tűnik a mester megkésve, de elfoglalja a helyét a magyar kultúrában. Sorra jelennek meg a könyvei, bár időrendben össze-vissza. Ha valaki ismerkedne vele, a helyes sorrend (életrajzi szempontból): A kezdő, Tótumfaktum, Posta, Nők, Hollywood, Ponyva.

Amellett, hogy pompás irodalom, még van egy brutális hozadéka. Engem felszabadított a bio-fitnessz fasizmus hatása alól. Totál nyugiban dohányzom, iszok, és rájöttem, hogy szarok mindenre, ami egészséges. Zsírral főzök, nem mérem a súlyomat, és reggelire pálinkát iszom. Nem érdekel a koleszterinem, növesztem a májam és  várom a többi könyvet. Thank you Mr. Bukowski!

5 komment

Címkék: irodalom bukowski fitness

A terhelt mozinéző fellázad

2007.11.10. 17:28 turorudi


Nekem EZ a hét híre! Herendi Gábor nem akarja filmmel terhelni a filmszemle megnyitóját. Gyönyörű!
Persze, aki itt él, ici-picit érteni véli a helyzetet, ugyanis a magyar filmszemle megnyitója valóban nem a filmről szól, hanem a disznó nagy zabálásról. Szeretettel emlékszem például, ahogy főpolgármester tolakszik legendás filmrendezővel a somlói galuska hegyek között, és persze magam is nagy élvezője vagyok ez efféle potya kulináris faszverésnek.
Dehát mégis azt gondolja az ember, hogy a filmszemle új tótumfaktuma azért került oda a döntnöki pozícióba, hogy normális mederbe terelje azt a szemétséget, amit ma magyar filmgyártásnak neveznek. Ehhez képest Herendi eltörli a jelképes aktust, amitől a néző (igaz, a filmszemle még mindig nem a nézőnek szól!) azt hihetné, hogy a magyar film legalább egyszer az évben ünneplésre méltó. Ehelyett, ahogy fogalmaz, a megnyitót apró műsorszámokkal színesítik. Ilyenkor szokott Illényi Katica is előkerülni. Ugye emlékszünk hasonló történetre: Gothár Péter Magyar szépség című filmjét nem láthatta a közönség, annak ellenére, hogy szemérmetlenül nagy állami támogatásban részesült. Lassan, úgy látszik, az összes mozifilmet eldugják a néző elől, hogy ne terhelje a proletárt a magasművészet. Csak akkor ugye azt a 4-5-6 vagy még több évi milliárdot ne tessék kiosztani eközött a sok naplopó között!
Herendi a reklámfilm-szakmából érkezett, természetesen egy öndicsfénytől sugárzó kvalitáson aluli senkiházi, ahogy bárki a magyar filmgyártásban. Biztosan megszavaztatja magának nemsokára a filmes Kossuth-díjat, ahogyan azt Grunwalsky Ferenc tette, mikor éppen felterjesztői pozícióban volt.
Most indulok a Joshua Redman koncertre: remélem, ahhoz a Herendi féléknek semmi köze és majd jól megterhelnek zenével.

10 komment

Címkék: filmszemle

A Rádió Q...rva anyádat!

2007.11.07. 01:28 turorudi

Hú, de nagy kár, hogy nem maradhatott meg a budapesti 99,5 MHz-es frekvencián az a helyzet, amikor egyszerre kettő Pannon Rádiót hallgathattunk! Az legalább egy utolérhetetlen performance volt. Helyette megkapta a frekvenciát minden idők legrövidebben sugárzó adója, a Rádió Q. Hogy az ORTT milyen logika mentén osztja a szűkös meta-nemzetikincset – vagyis a televíziók és rádiók számára a frekvenciát –, egyre kevésbé kérdés: politikai paktumok, oligarchikus viszonyok szerint felépülő céges érdekcsoportok akaratai és más hasonló szakmai szempontok játszanak szerepet abban, hogy egy-egy meghirdetett frekvencián kik indíthatnak műsorfolyamot. A Rádió Q a József Attila utcai Jaguár-autókereskedő portfólióját volt hivatott építeni, Start Média Kft. néven (a stúdió a bemutató szalon kirakatában látvány-stúdióként üzemelt). Mindig gyanús, ha egy kulturális területeken kívül működő gazdasági társaság non-profit tevékenységre adja a fejét, pláne, ha az a tevékenység éppen a média területére esik (mert a 99,5 MHz bizony non-profit frekvencia). Vajon mi lehetett a tulajdonos célja egy éppen 5 hónapig (május 31-október 31-ig) működő, senki által nem ismert, és ködösen kusza célcsoport elérésére törekvő (közlekedési és fogyasztásvédelmi) rádióadó létrehozásával?

A Rádió Q weboldalán jelenleg az alábbi szöveg olvasható:

A Rádió Q 99.5 - Minõség hangja május óta az ORTT-tõl nyert pályázat kötelezettségeinek megfelelelõen 1,2 millió emberhez képes szólni. Ám az Antenna Hungária a szerzõdésben rögzített sugárzási feltételeket többszörös egyeztetés ellenére sem teljesítette. Ezért november elsejétõl a Rádió Q 99.5 mindaddig felfüggeszti adásait, amíg a szlogenjében is ígért magas minõség feltételei nem biztosítottak.
Addig pedig a www.radioq.hu oldalon hallgatható csak a Rádió Q 99.5.

Az Antenna Hungária helyében egy akkora pert akasztanék a tulajdonos nyakába, hogy az összes Jaguár kiugrálna abból a szalonból! Ugyanis ebből semmi nem derül ki a műsorsugárzás-szolgáltató vállalat mulasztásáról – de ez a lényegtelenebb. Itt kérem arról van szó, hogy a Rádió Q egyszerűen megunta, nem akar tovább sugározni, ugyanis számos módja van annak, hogyan lehet az AH-t megkerülve műsort szórni. Vagy akkor perelni kell, de akkor is kétes ügy a szlogen kifordításával takarózni. Hiszen senki nem gondolhatja azt, hogy a „minőség hangja” azt jelenti, hogy hibátlan csilingeléssel, mintegy high-end minőségben szólal meg az adás. (Egyébként az oly büszkén viselt minőségi jelző azt is jelenthetné, hogy nem használunk hullámos ékezeteket a közleményben, hamár…) Ez a szlogen azt vállalja, hogy megkérdőjelezhetetlen érvényű tartalommal szolgálnak a műsorkészítők. Ez a tartalom most már csak a neten folyik tovább (most éppen egy angol nyelvű jazzy műsor szólt valami netes rádió tükrözéseként), ami egyenértékű azzal, hogy a stáb pillanatokon belül szerteszéled. A Rádió Q tehát megszűnt, de az okokról nem tudhatunk. Egy ilyen bukta világosan mutatja a magyar média-elit tehetségtelenségét (a programigazgató Csiszár Jenő), a frekvenciahatóság (ORTT) alkalmatlanságát, és hogy a mai média az elhivatottság látszatába burkolózva mindösszesen a fantomcégek pénzmosodai funkcióját képes ellátni.

13 komment

Címkék: média rádió radioq

Nehéz a bányászok élete

2007.11.06. 11:17 Kolbasz

 
Csak akkor nem hallgatok zenét, ha depresszióba esek, ami ritkán van. Art rock, kortárs, klasszikus, és főleg jazz, a nagyon vadtól a nyálasig. Vannak szentjeim, de nyitott próbálok lenni. Bevallom gyűjtő is vagyok, bár szelektálok. Sok anyagom van, egy rádió megélne belőlem. De mindig kívánom az újat.

Szűk keresztmetszet az információ. Próbálom a barátokat, zenebarátokat kérdezni, hogy mit érdemes, de ez véges. Aztán van a szakirodalom. A nyomtatottból a legjobb a Penguin Guide To Jazz, ami már CD-n is kapható, de ilyen formában még nem találkoztam vele. A neten a www.allaboutjazz.com, és a www.allmusic.com a leghasználhatóbb. És érdemes még az erre szakosodott blogokban turkálni is, de ott tudni kell, hogy mire keres az ember.

Ha tudom, mit szeretnék meghallgatni, esetleg birtokolni, akkor jön a következő lépés. Van a letöltés, de az nem áll közel hozzám. Meg lehet rendelni a neten, mondjuk az Amazon különböző mutációiban, vagy a kiadóktól közvetlenül, vagy kisebb boltokban Pesten (pl. Wave). Az előbbivel voltak már rossz tapasztalataim, az utóbbi költséges. Van a Szabó Ervin könyvtárnak Újpesten egy nagyon jó zenei részlege, ahol elég nagy és értő a kínálat, ami kölcsönözhető is. Aki nem ismeri, az itt utánanézhet: http://www.pharmachip.hu/fonoteka. Persze a legjobb kihaladni mondjuk Párizsba, és a Fnac áruházaiban kutatni. Itt is ajánlatos előre készülni, mert elveszik az ember a rengeteg anyagban. A közel végtelen sok információból munkás dolog kibányászni azt, ami igazán jó, de megéri. Nekem.

Péntekenként meg 10-től 11-ig van egy műsor a Tilos Rádióban Még több jazzt az óvodákba! címmel, ahol igyekszem megosztani az eredményt az érdeklődőkkel.

9 komment

Címkék: zene könyvtár tilos rádió

Aktuális 10 lemez (2)

2007.11.06. 11:11 Kolbasz

Jimmy Giuffre 3: 1961 (ECM)

Rahsaan Roland Kirk: Brotherman in The Fatherland  (Hyena Rec.)

Abbey Lincoln: Abbey sings Abbey (Universal)

Robert Wyatt: Comicopera (Domino Rec.)

Laibach: Volk (Mute Rec.)

Joe Hisaishi: Hana-Bi (Milan)

John Zorn: Elegy (Tzadik)

Matthew Shipp: Harmony and Abyss (Thirsty Ear)

Arto Lindsay: Invoke (Righteous Babe)

J. S. Bach: 6 Suiten für Violincello solo (Pierre Fournier) (Polydor)

2 komment

Címkék: zene bestof

Kézenfekvő megoldás a gyorshajtásra

2007.10.25. 01:55 turorudi

Nem értem, miért kell alkotmányfeszegető, tekenyakart módon szabályozni a gyorshajtók büntethetőségét! Az világos, hogy a gyorshajtót akkor sem lehet semmilyen törvényi szabályozás révén hatékonyabban megfogni, ha a tulajt, az üzembentartót, vagy bárkit, akinek köze van az ominózus gépjárműhöz, megbüntetheti ezentúl a fényképező hatóság. Gyorhajtás mindig is lesz, amíg arra fizikai lehetőség van. Már csak azért is, mert a hatóság annyira azért nem csipkedi magát például a már elég régen működő büntető pontok kiosztásával sem. Tavaly még azt olvastam, hogy eddig összesen egyetlen embernek vették el a jogosítványát, mert összegyűlt a 7 büntetőpontja. Ezek után képes bárki is azt gondolni, hogy mert elveszik a tulajdonos/üzembentartótól azt a lehetőséget, hogy belehazudhatja az irodai asztal mögött egy elmosódott autó fényképével hadonászó ügyintéző képébe azt, hogy "egy ismeretlen rokon vezette az autómat", ezentúl mindenki figyelembe veszi a piros karikába írt számokat?
Egy frászt!
Egyszerűen olyan autókat szabadna csak árusítani és a műszaki vizsgán átengedni, amelyek szép komótosan gyorsulnak és a megengedett sebességnél nem tudnak gyorsabban haladni! Miért nem lehet ez a megoldás? Engem az nem érdekel, hogy büntetést fizettetnek azzal a szemétládával, aki az autópályán a seggembe áll és villogva tol bele a mellettem haladó kamionsorba, amit éppen előzök a maximális 130-cal. Azt szeretném, hogy ne kelljen két gyerekkel a kocsiban azon remegni, hogy nem vagyok elég gyors.
Vagy miért kell a városban autópályákat építeni útfelújítás címen? Az új Demszky főútvonalak csak úgy vonzzák az SUV-s marhákat a száguldásra. Tessék megnézni pl. a Komjádi Uszoda előtt az Árpád fejedelem útját a csúcsforgalmon kívüli időszakban!
Lassú, lomha autókat akarok, amik nem igénylik a versenypályákat! A büntetősdit pedig hagyjuk a fenébe: egy olyan országban, ahol a benzin áremelése még több benzinfogyasztást eredményez, soha nem lesz visszatartó ereje az utólag kiküldött sárga csekknek!

43 komment

Címkék: civil autó gyorshajtás

Nyilvánosságra hozhatja a leveleinket a Gmail?

2007.10.24. 12:15 Kolbasz

Olvastad valaha is a Gmail (Google) felhasználói feltételeit? Nem? Na, akkor itt
egy részlet:

11.1 ... A tartalom feladásával, elküldésével vagy feltüntetésével Ön
állandó, visszavonhatatlan, világszerte érvényes, ingyenes és nem
kizárólagos licenciát biztosít a Szolgáltatásokon keresztül feladott,
elküldött, illetve a Szolgáltatásokon feltüntetett bármilyen Tartalom
reprodukálására, átalakítására, módosítására, lefordítására,
nyilvánosságra hozatalára, nyilvános lejátszására, nyilvános
megjelentetésére és forgalomba hozatalára ...

Ez milyen? Sőt tovább is adhatják az általunk begépelt tartalmat harmadik személynek, más cégeknek!

11.2 Ön tudomásul veszi, hogy ez a licencia feljogosítja a Google-t arra, hogy a Tartalmat olyan vállalatok, szervezetek és magánszemélyek rendelkezésére bocsássa, amelyek részére összekapcsolt szolgáltatásokat nyújt, továbbá, hogy a Tartalmat az ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatban használja.

Ha nem hiszed, járj utána. (http://www.google.com/accounts/TOS?loc=HU&hl=hu)

18 komment · 1 trackback

Címkék: civil gmail adatvédelem

Aktuális 10 film (2)

2007.10.23. 10:34 Kolbasz

 

Clint Eastwood: A dicsőség zászlaja

Clint Eastwood: Levelek Ivo Dzsimáról

Takeshi Kitano: Tűzvirágok

Takeshi Kitano: Szonatina

Lars von Trier/Jörgen Leth: Öt akadály

Vong Kar-Vai: Szerelemre hangolva

Kim Ki-Duk: Idő

Kim Ki-Duk: Bin-jip

Luis Bunuel: A nap szépe

Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

1 komment

Címkék: film bestof

Törésvonal a tankolósdi mentén

2007.10.16. 22:19 turorudi

Eme blog mindösszesen kettő szerzője most kenyértörésre viszi a dolgot!
Kedves blogtársam EZT gondolja  a MOL körül keletkezett felvásárlási lázról (plusz a kommentekben kiegészíti). Annyit elárulhatok, hogy közgazdász emberről van szó, ráadásul haladó gondolkodásúról. Mégis a MOL, mint nemzeti érdekcsoport mellett kardoskodik, vagyis maradjon meg nagyrészt magyarnak ez a stratégiainak mondott konglomerátum.
Közben új fejlemény, hogy Bokros Lajos egyszerűen azt állította, hogy a MOL fel nem vásárolhatóságáról hozott törvény magánérdekeket véd, és leginkább azokat. Ezt nyilván az autópáncélozó üzemben nyilatkozta, hiszen azt is hozzátette, hogy személy szerint kikről van szó. Az Élet és Irodalom legutóbbi számában napvilágot látott egy könnyed számítás, amely szerint igazán jól a MOL vezetése járt a részvényárak emelkedésével:
A Mol-részvények ára 24 ezerrõl 30 ezer forint fölé ugrott. A többségében külföldi részvényesek néhány nap alatt hatszázmilliárd forint többlethaszonhoz jutottak. A Mol vezetése - amelynek legfontosabb feladata a részvényár "überolása", szalonképesebben "értékteremtés" - közleményben fejezte ki háláját a pártoknak a "karakteres kiállásért". Volt miért! Hernádi Zsolt ötszázmillióval lett gazdagabb, az ÖMV is százmilliárdot, az osztrák állam pedig százötvenmilliárd forintot szakított. A részvényár felhajtásába az OTP is beszállt, tízszázalékos pakettjük ötvenmilliárddal lett értékesebb.

Ennek fényében már nyilvánvalóan nem lehet kérdés, hogy a MOL-nál, vagy az ÖMV-nél tankoljunk-e. Hiszen ez csak a kisemberek dilemmája, miközben nem vesszük észre, hogy a fejünk fölött szép lassan az egyéni érdekek mind erősebben befolyásolják a törvényhozás működését. Szándékosan nem a Kormány működését írtam, hiszen mindkét oldal, szinte teljes létszámban megszavazta a lex Mol-t.
A magam részéről továbbra is EZT az oldalt fogom használni, és oda megyek tankolni, ahol a környékemen a legolcsóbban nyomathatom a benyát.

7 komment

Címkék: civil mol mi vagyunk benzin

Egyszer majdnem együtt

2007.10.13. 22:45 turorudi

Nem tudom milyen különös viszony fűzhetett Bálint Istvánhoz.

- Komolyabb lapban megjelenő első kritikámat egy olyan CD-ről írtam, amihez ő írt szöveget, pontosabban zseniális verseit zenésítette meg Másik János.

- Egyszer Győrből autóztunk hazafelé ketten éjszaka, akkor a Bakáccsal tartottak performanszt a Rómer Házban "Honthy és Hanna" címmel (én zenéltem mellettük). Az autópályán az előttünk haladó kisbusz egy vaddisznócsaládot hasított darabokra, a több tonnányi húst az arcunkba kaptuk, majd a leállósávban egy kamion elszabaduló pótkocsija kaszált előttünk centiméterekkel - mi az árokba zuhantunk. Ekkor majdnem együtt...

- Most Berlinbe repültem volna, de ehelyett tegnapelőtt a krupptól fuldokló kisfiammal álltam a hideg levegőn és rohantunk a kórházba. Aznap épp belehallgattam a Másik lemezébe, a "Kocsmakutyák" ment. Pistára gondoltam, mi lehet vele.
Most olvasom, akkor halt meg. Azt hiszem, találkozunk még, Pista.

3 komment

Címkék: irodalom nekrológ bálint istván

Bojtár B. Endre kiállítás megnyitója

2007.10.11. 11:19 Kolbasz

 

Tisztelt Vernisszázs!

Jelen kiállításunkon Czabán György családapa, szabadidős és kereskedelmi utazó képeit tekinthetjük meg. A képek itthon, külföldön és másutt készültek. Nem véletlen, hogy egyik képünk épp a művész lábát ábrázolja, a városszerte jól ismert piros tornacipőbe bújtatva, mely elvitte művészt oda, ahol volt, és amelynek közreműködése nélkül ez a kiállítás sem jöhetett volna létre. Köszönjük ezt meg a dolgos lábnak.

No, de mi is érdekli Czabán Györgyöt, a közismert filmrendezôt, operatôrt, producert, rádiós műsorvezetőt, szakírót és lapszerkesztőt, midőn a nagyvilágot járja? Hát, úgy különösebben semmi. Nézz oda, milyen érdekes formájú csatornafedél, a szürke milyen érdekes árnylatai veszik körül, körkörös elrendezésben, mondotta művész magának – a láb izgatottan topogott –, majd kattintott. Egy újabb pompás csatornafedelet Bolognában sikerült lencsevégre kapnia Czabán Györgynek. „Commune di Bologna, percorso guidato”. Hiába próbált menekülni. És bár joggal tart számot érdeklődésünkre a kereszttel díszített, ismeretlen helyről származó csatornafedél is, Czabán Gyögy csatornafedél-korszakának fődarabja mégis a fekete japán csatornafedél, melynek sötét, masszív, pompásan kidolgozott tömbjén bölcs felirat inti az arra haladót: „Tokiói Csatornázási Mûvek!”

A művészt adriai hajóutazása is megihlette. Ahol a turista a habokba hanyatló bérceket lát, a tenger lilás-rőt alkonyba vesző végtelenjét, ott Czabán György jó érzékkel fedezte fel a „Szalon: arra” táblát. Mellette kampó. (Ez személyes kedvencem.) Vagy a „Jadrolinija” felirat kék „A” betűjét, kötelekkel. S egy igazi nagy fogás: az „Opasnost od udara glavom” felirat, melyet veszélyes körülmények között, a fejbeverődést rizikózva rögzített Czabán György.

Czabán György vonzódása a feliratokhoz azonban nem korlátozódik a Mediterráneumra. Fotográfusi életművének szerves részét képezik az egzotikus, távol-keleti feliratok. Ezek közül is általam történő kiemelésre szorul a bitumenre festett „Ne dobd el a csikket!” piktogramm, melyet bőséges japán, esetleg kínai nyelvű felirat ölel körbe. Vajon mit jelenthet ez a felirat? Ne dobd el a csikket, mert életfogyt lesz a vége (a jó magaviseletért járó harmadolás lehetősége nélkül)? Tudom, hogy ez mennyire izgatja Czabán Györgyöt. Mivel gyakran találákozom vele, sokszor volt alkalmam meghallgatni fejtegetéseit arról, hogy Japánban, esetleg Szingapúrban szigorú hatósági intézkedést von maga után az utcán a járókelők részéről történő csikkeldobás. Czabán Györgyöt ez a probléma nem hagyja nyugodni, és ez is arról tanúskodik, hogy részéről erős figyelem szentelődik a világ problémái iránt.

Czabány György érdeklődése kiterjed korunk metafizikai belegyökerezettségére is. Mi van, Buddha, benőtte a fejed a moha? – áll meg a piros tornacipős vándor egy mohával benőtt fejű Buddha előtt. Végül is – én is mindig borostás vagyok. Vagy egy másik kép: szegény halak, meghaltatok.

Czabán Györgyöt a fotográfia poétikája is izgatja. Több képet is szentel a tükröződés problematikájának. Nézz oda, hogy tükröződik a nyúlfejű csávó a kirakatban!

Mint az eddigiekből talán kitűnik, Czabán György alkotói magatartását nevezhetnénk akár méla bámészkodásnak is. Együgyű rácsodálkozásnak mindenféle nem fontos dologra. De én mégis ravaszkodást gyanítok. Egyfajta rafinált érzékenységet a hétköznapi járás-kelésünkben észre nem vett, s figyelemre nem méltatott részletekre. A jelentéktelen tárgyak harmóniájára, véletlen szimmetriájára, elrendezettségére. Érzékenységet a vonalak érdekes futására, egy rozsdafolt kiterjedésének furcsaságára, a színek váratlan összjátékára. Semmi nem szabályos Czabán képein, de minden valahogy törekszik rá. Így élnek körülöttünk a formák. Nem tökéletesen, de ilyen szépen, nyugodtan, elgondolkodtatón, sokfélén – mint e kiállítás képein látható.

Mely kiállítást ezennel meg is nyitok. Köszönöm figyelmüket. Szalon: arra. Kampó.

 

A kiállítás virtuális változata IDE kattintva tekinthető meg.

More info: www.petrys.hu

1 komment

Címkék: foto kiállítás mi vagyunk bojtár b endre

Az egyszerű ember öröme

2007.10.09. 00:25 turorudi

"Olyan ez, mintha egy egyszerű embernek a saját házában kellene parkolási díjat fizetni" – mondta az egészségügyi miniszterlány, mikor mellei az ablaktörlőt érintették.

Szóval ezentúl fizet a miniszter is és rajta keresztül az állam az V. kerületben, ha odaparkol. Ennek már csak azért is örvendek, mert ugye mi az, hogy „egyszerű ember”? Nyílván ő bonyolult ember, ezért nem tudja, hogy bizony az „egyszerű ember”-t gyakran fizettetik azért, mert ott parkol, ahol lakik. Például ha lakást bérel, nincsen megoldás arra, hogy ne kelljen szabott időközönként lerohangálnia a parkolóórához, csak azért, mert nem oda van bejelentve. De ha egyébként ott lakik, ahová be van jelentve, akkor gépjárműadót fizet az „egyszerű ember” és ezért az illetményért, valamint általában +2000Ft-ért jár a kerületi parkolómatrica. Vagyis az „egyszerű ember” fizet a háza előtt is a parkolásért. És az „egyszerű ember”, ha például egy közintézményben, vagy bárhol dolgozik, akkor sem kap lehetőséget arra, hogy csupán a társadalomépítő gárdista jogán a munkahelye előtt fizetés nélkül parkírozzon.

Tenyérdörzsölve várom, milyen indokok bukkannak még elő a nem fizetést indokolandó!

3 komment

Címkék: civil parkolás

Fotókiállítás tehát...

2007.10.08. 20:07 turorudi


... a részeletekért lásd az előző posztot, vagy kattints IDE.
Alább pedig kettő fotográfia a hangulatot megalapozandó.

2 komment

Címkék: fotó news mi vagyunk

Kolbászkiállítás

2007.10.07. 23:52 turorudi


Egy kis háztáji a szeretett olvasónak:


1 komment

Címkék: fotó news mi vagyunk

ÖMV bojkott?

2007.10.04. 11:42 Kolbasz

 

A minap elfogyott a benzinem, így betértem az első benzinkúthoz, ami történetesen egy ÖMV volt. És olyan rossz érzésem támadt. Inkább egy MOL kútnál kéne tankolnom?

Nem néztem utána ennek a felvásárlási hercehurcának, meg a közgazdasági tartalmának, de az látszik, hogy az ÖMV agresszíven nyomul, a MOL meg nem akarja. Akkor nekem, mint rendes magyar embernek mit kell tennem? Ügyezni, civil ellenállásban részt venni, bojkottálni amúgy is jó, meg hát a Tenkes Kapitányán nőttünk föl, és ez olyan modern kuruc labanc ügynek látszik.

Úgyhogy én ezentúl csak a MOL-nál tankolok. Tegnap vacsorára meg Buga Jakab kedvencét főztem.

64 komment

Címkék: civil bojkott mol omv

Waliczky

2007.10.01. 12:48 Kolbasz

Van egy - világhírű - magyar médiaművész, úgy hívják Waliczky Tamás.

Hipnotikusak a munkái, többnyire valami lényegesre kérdez rá, térre, időre, perspektívára. Magát média művésznek definiálja, érdekesen mozog a konkrétból a virtuális irányába, személyes de távolságtartó, speciális humora van, és egyszerűen érdekes. Munkássága megtekinthető a www.waliczky.com oldalon, ami magáért beszél. 

Most egy egész estés animációs filmet készít, aminek a munkacíme Tom Tomicki kalandjai.


1 komment

Címkék: animáció waliczky

A hülyeség határtalan

2007.09.15. 13:38 Kolbasz

A nyelvet ilyen kreatívan kerékbe törni nyilván csak kínából lehet, egy magyar szótár segítségével. Esterházy Péter leszarná a sarkát, ha ilyeneket tudna kitalálni. Jó szórakozást!

 

DVD-játékos

E jelzés feigyelmeztet a gyártó külső burokának veszélyes feszültségére annak érdekében, hogy elkerülje a tüzkárt vagy megelőzze megrázni az ármaot. Utánanézze a mellékelt ciludát. Ne nyitsa ki az előtt vagy a mögötti fatáblát a gyártmány javi-tására annak érdekében, hogy megelőzze megrázni az áramot. E berendezés nem okozhatja a hátrányos zavart, és e berendezés fogad bármilyen zavart. Betartson minden utaistást. Ne dugulja el a szellőző lyukot. Csak használhatsa a gyártó által megbízott kocsit, gyámot valamint asztalt. Amikor kocsit tol, kerülje a sértést. Ne tegye a DVD-játékost víz mellett, például fürdőkád, mosdótál, valamint uszoda mellett. Ha esik le a DVD-játékos, akkor megséri az emberet, vagy súlyos kárt ér el a játékos.
Ne tegye DVD-játékost arra a helyre, ahol gyakran sétálgatnak az emberek. DVD-játékost ne tovább használja, vagy a mennydörgés és villámlás idején. Ne töltjön folyékonyt a játékosra. Ne tollal vagy más írási eszközzel leírjon a lemez cidulán. Ha elvigye a lemezet hideg helyről meleg körülményre, akkor jön a párás gáz. Egyedül létezik a lemez. Ha szennyezett a lemez arca, akkor a sósavas oldattal törölje, majd vakolja. Hiba: Közvetlenül napvilágra hozza a lemezet. Nedves vagy piszkos helyen. Diavetítés: * Török erejét * Töröl balat * Diakónusian török bali erejét * Szélről török középpontra. Módok: Véletlenül, Ismétlés, Egyetlen és Csozsógás. Játszik is Mp3-at csak az Ablak Média Játékossal. Előny oldala: Mögötti Hangosbeszélő, Kettő Mono, Bali Keretezés, Kiegyensúlyozott Típus, Átitatás, Luma Késlekedik, Beleegyező, Titkosírás.

1 komment

Címkék: nyelv

Haladó gondolkodás Pannonhalmán

2007.08.22. 17:40 turorudi

Soha nem gondoltam volna, hogy lesz idő, amikor egy apátsági rendezvényt fogok a modern kortárs zene fellegvárának tartani. Pedig most az a helyzet Magyarországon, hogy Pannonhalmán gondolkodnak a legeredetibb módon arról, hogy a Bartókot, illetve most már Ligeti Györgyöt követő űrt miképpen lehetne kitölteni. Ha itthoni szerzőkkel egyelőre nem is lehetséges ez, a koncepció szerint olyan külföldi szerzőkkel van erre mód, akik képesek valami újat létrehozni. Tavaly előtt Sofia Gubajdulina, tavaly Salvatore Sciarrino volt, idén pedig Valentyin Silvestrov az a zeneszerző vendég, akinek műveit 3 napon keresztül játsszák (több ősbemutatóval) párba állítva egy klasszikus/romantikus szerzővel. Idén Franz Schubert áll majd Silvestrov mellett (a párhuzamokat érdemes személyesen megvizsgálni a helyszínen, ugyanis vannak bőven).
Ha pedig az említett kortárs szerzőket nem ismernéd kedves blogolvasó, ne ijedj meg, hiszen éppen ezért mondom, hogy Pannonhalmán haladás van. Ezeket a szerzőket ugyanis itthonról ismerni elég nehéz, pedig a világ legkurrensebb szerzőiről van szó. Jancsó "Fényes szelek"-je jut eszembe, ahol az ifú, baloldali nemzedék éppen a pannonhalmi szerzeteseket győzködi a haladás mibenlétéről. Most, azt hiszem, fordított lenne a felállás.
Emellett pedig döbbenetes színházi előadás, amelynek mentora a Mozgó Házas Hudi László. De olvassa mindenki a programot IDE kattintva.

4 komment

Címkék: pannonhalma news arcustemporum silvestrov

Közgáz Jazz Klub remix a Hajón

2007.08.16. 00:09 Kolbasz

drMáriás Béla: Elképesztő mennyiségű sztár jön a 3. Újbuda Jazz Fesztivál keretében fellépni a Hajóra szeptemberben. Hogyan sikerült ezt összehozni? Mennyi ideje készülsz a műsorral és hogyan sikerült mindezeket összeegyeztetni?

Czabán György: Egy éve találkoztunk a régi Klubbos kollégákkal. és elhotároztuk, hogy megdörzsöljük a csodalámpát. A program gerincét azok a zenekarok képezik, akik a nyolcvanas években meghatározó koncerteket adtak nálunk. Ehhez vettünk néhány olyan figurát, akik azóta kerültek képbe, és ugyanazt az irányt viszik tovább. Az egyeztetést a Hajó nagyszerű munkatársai végezték. A részletes program itt: http://www.a38.hu/?p=programsorozat&id=36

drM. B.: A fellépők között jó ismerőseid is megtalálhatók, akik még a neveddel fémjelzett Közgáz Jazz Kubban léptek fel anno. Azóta is tartottad velük a kapcsolatot? 

Cz. Gy.: Annak idején a repülőtérről hazavittem a zenészeket, és megetettem anyám töltött káposztájával őket. Koncert után meg beleugrottunk az éjszakába. Másnap segítettem elkölteni azt a kis pénzt amit kerestek, Bartók lemezek, téliszalámi, meg ilyenek. Igy hát többnyire összebarátkoztunk, amit azóta is igyekezek ápolni, bár már ritkábban járok fesztiválokra. Persze közben megőszültünk, meg mindenkinek annyi baja van, hogy annyi baj legyen.

drM. B.: Az, hogy egy fesztiválon lép fel Brötzmann, Gustafsson, Ganelin, Gumpert, a Bauer testvérek és mások, egy új minőséget jelent. Van kilátás arra, hogy végre Budapest is felkerüljön a nemzetközi jazz-vérkeringés térképére?

CZ. GY.: Nem sok. A nyitás főleg az eldható dolgok irányába mutat, ezek a zenék meg inkább a kísérletező, kortárs vonalat képviselik. Ezekhez mindenképpen kell
támogató, amit ebben az esetben sikerült megoldani, mert akikkel annak
idején együtt csináltuk a Klubbot, azok most fontos helyeken dolgoznak, és
így lehetőségük volt segíteni. Talán ebből rendezvényből lehetne újra egy
hagyományt csinálni.

drM. B.: Kérünk egy-egy rövid ajánlást mindhárom napra.

Cz. Gy.: Nekem minden koncert a szívem csücske. Néhány különlegességre azért
felhívnám a figyelmet.
Az első nap Ulrich Gumpert Erik Satie darabokat játszik egy szál zongorán.
Gumpert a legjobb interpretátora a több mint száz éve keletkezett daraboknak,
amikből egyébként az egész XX. századi avantgarde levezethető.
A másidik nap a svéd szaxofonos Mats Gustafsson fog a hallgatók idegein
táncolni. A csávó fiatal korában punk volt, aztán Sonny Rollins hatására
szaxofonozni kezdett. A kilencvenes években az improvizatív zenei szcénában
mozgott, most meg ezeknek a hatásoknak a szintézisét fogja elővezetni
szólóban.
A harmadik nap pedig az európai free jazz atyja, Peter Brötzmann és a triója
fogja leszakítani a nagyérdemű fejét egy japán kotós hölgy, és egy dán dobos
segítségével.

dr.M. B. Régi álmod a "Jazzt az óvodákba" mozgalom megvalósulása, amely a mai jazz hazai népszerűsítését jelenti.

CZ. Gy.: Nem akarok én semmit népszerűsíteni, csak herótom van a kommersztől, utálom a gyávaságot, és a középszerűséget.

drM. B.: Mik a terveid, álmaid a jövő évi jazzfesztivállal kapcsolatban?

Cz. Gy.: Hát, jó lenne valami New York projektet csinálni. Ott most igazán érdekes dolgok történnek. Hogy néhány nevet is mondjak: John Zorn, Uri Caine, Don Byron, Mike Patton, Marc Ribot, meg ilyenek.
De addig még biztos sok kosz fog lefolyni a Dunán.

5 komment

Címkék: jazz a38 közgáz jazz klub

süti beállítások módosítása