Checkpoint Charlie

Mióta gyűjtöm a fotós könyveket jóban vagyunk. Nem csak a hosszúcombú női aktjait szeretem, hanem a portréit is. Meg a tájképeit, furcsa, a modorosságot súroló beállításait, a finom gonoszságát, a nagyvilági allűrjeit. Először Párizsban láttam a SUMO néven elhíresült könyvcsodát, melyet a felesége June Newton szerkesztett. Egy Taschen boltban állt állványon, merthogy harminc kiló, szóval ha valakire ráesne az a biztos halál. Az 50x70 cm-es kiadvány 480 oldalt tartalmaz, 10 ezer számozott és dedikált példányban került kiadásra 1999-ben. Az egyes számú, több mint száz, a könyvben szereplő híresség által dedikált példányt 2000-ben 620.000 német márkáért árverezték el, amivel a legdrágább XX. században kiadott könyv lett.

A kiadás után tíz évvel megjelent egy demokratikusabb változat. Ez csak 27 x 38 centiméter, de az eredeti hű mása, és ehhez is jár egy kisebb könyvállvány, és 100 euróba kerül. Aki ismeri a Works című, Newton életművét bemutató kiadványt az sem fog csalódni, mert nem jelentős az átfedés. Nem beszélve arról, hogy a méretek, és a minőség miatt olyan, mintha egy komplett kiállítás anyagát birtokolnánk.
Newton Berlinben született 1920-ban, 1940-től Ausztráliában élt, majd a hetvenes évektől befutott fotós és világpolgár, többek között Monacói lakással.  A divat és a sztárok világában mozgott, és nagy hatása volt a múlt század vizuális kultúrájára akár csak Salvador Dalinak, vagy Andy Warholnak, akiket szintén fotózott. Nem volt igazán feszes, inkább ellentmondásos, provokatív, néhol hatásvadász, de nagyon magával ragadó. A 2004-es haláláig ausztrál állampolgár maradt, de berlininek vallotta magát, nem németnek. Így aztán a felesége 2004-ben ezer képet Berlinnek ajándékozott. Ez a gyűjtemény még a Newton által kiválasztott, volt tiszti kaszinó épületébe került, ami azóta Fotóművészeti Múzeum, azon belül is a Helmut Newton Stiftung székhelye. Ez közvetlenül a Zoologisher Garten nevű vasúti megálló mellet van (Jebensstraße 2), és a legenda szerint még Newton választotta ki az akkor éppen üresen álló helyet, mert ez volt az utolsó épület, ami megmaradt benne mielőtt világgá ment.

Ha belépünk az birodalmi stílusú épületbe négy hatalmas fotó fogad a Big Nudes sorozatból.  Az első szinten állandó kiállítás van Newton relikviából, plakátok, ruhák, hajtincsek, fotógépek, az utolsó lakása mérethű rekonstrukciója, az emeleten most éppen a SUMO anyaga. Gazdag kiállítás, az üveg felületek csillognak ugyan, de azért két órát megérte rászánni. Minden  jó minőségű, a könyv, a kiállítás, nem beszélve a fotókról.

2+1 érdemleges fotolap. Az egyikük Peter Gannushkin: downtownmusic  ill. sonicbeet . NYC! Másikuk Pawel Karnowski, errefelé.

Örömhír: újraindult a n.o.e.w.a. jazzkoncertsorozat Székesfehérvárott.

A fotók a fehérvári The Thing koncerten készültek, még a Petőfi Moziban.

Tényleg nagyon hülye a helyzet, de csak innen, Európából nézve. Ugyanis itt elképzelhetetlen ez a bulldog mentalitás, hogy valakinek 31 évig a nyomában csaholnak és végül elfogják; Amerika viszont ilyen. Hogy Roman Polanskit most elkapták, egy hosszú-hosszú kergetőzés végére tesz pontot, de érdemes mögé nézni annak is, hogy vajon miért éppen most sikerült a nyomára bukkanni.

Ehhez csak az USA és Svájc aktuális kapcsolatát kell megnézni, és hamar látni fogjuk, hogy a két ország diplomáciai párbeszédét egész nyáron a Svájcba menekített dollár milliárdok uralták. Állítólag 18 milliárd dollárnyi adózatlan jövedelemről van szó, amelyet a legnagyobb svájci bankban, az UBS-ben helyeztek el gazdag, ám adózni nem kívánó amerikaiak. A híres svájci banktitokra apelláltak az adóelkerülők, csakhogy Amerika ügyesen törte fel – a többek között – a háborúban ellopott zsidó vagyonhoz és más mocskos üzelmekhez asszisztáló „svájci retesz”-t. Részletek nem ismertek, de TÉNY, hogy az Egyesült Államok és Svájc megállapodást kötött, amelynek értelmében több ezer olyan amerikai nevét adják ki Washingtonnak, akik titkos svájci számlákon rejtették el vagyonukat az amerikai adóhatóság elől.

Hogy a külvilág felé ne tűnjön egyik napról a másik napra megtörténtnek a banktitok intézményének feladása, az USA kegyet gyakorolt és engedményeket tett Svájcnak ahhoz, hogy fokozatosan számolhassa fel az ország gazdagságának forrását és ne hirtelen vigyék el a bankokból pénzeiket azok, akik rejtegetési céllal tartották eddig ott. Az engedménynek azonban ára van, és az USA az engedményekért cserébe Roman Polanskit kérte, aki így lett egy komoly nemzetközi viszály és egy tarthatatlan történelmi szokásjog felszámolásának záloga.

Több alkalommal esett már szó New York-i élményekről, sőt fotóalbumunk is van a témához. Most egy rádióműsor volt a Kossuth Rádióban New York és a fotó kapcsolatáról, de szó esett még jazzről és független filmről is. Szóval sok-sok olyan témáról, amiben blogunk is illetékes. A rádióbeszélgetés Czabán György Kolbásszal alább meghallgatható: 

Czaban newyork by Checkpoint Charlie

Ha valaki látta a Huszárik féle Szindbádot a Latinoviccsal, akkor képben van. A húsleves spirituális jelentéséről. Én is involválódtam rendesen, aztán utánanéztem a klasszikusoknál (Czifray István Magyar Nemzeti szakácskönyve, 1840), és kialakítottam a magam változatát.

Vásárolunk a piacon 1 kiló marhalábszárat, 4-5 velős csontot, és a megfelelő zöldségeket.

A húst nagyobb egységekre bontjuk, a csonttal együtt megmossuk és egy nagy lábasba tesszük. Hideg vízzel felöntjük, majd nagyon lassan felforraljuk. Utántölteni vízzel nem szabad, mert eltörik a leve. Ez kb. 1 óra, úgyhogy türelmetlen ember ne csináljon húslevest. A keletkező gusztustalan, szürke habot egy teaszűrővel többször óvatosan leszűrjük. Aztán teszünk a lébe 2 fej vöröshagymát mosva héjastól, egy fej fokhagymát egyben, 2 sárga paprikát, 2 egész paradicsomot, egy kis darab gyömbért és egy marék egész, feketeborsot. Megsózzuk vagy használhatunk húsleveskockát, aztán belőjük a hőfokot úgy, hogy a lé csak gyöngyözzön! 3 óra múlva elkezdjük belerakni a megpucolt zöldségeket, először a fehéreket, zellert, fehérrépát, karalábét, kelkáposztát. Lehet egy kevés ceruzabab is, majd nemsoká a sárgarépát. Ekkor már ki lehet venni a hagymát, fokhagymát, paprikát, paradicsomot, amiket kidobunk a kukába, mert már péppé főttek. Szoktak beletenni babérlevelet, én egy kevés balzsamecetet, csipet szerecsendiót, és egy kiskanál cukrot. Én szoktam gombát adni hozzá. Vagy csiperkét, vagy erdeit ha van, de azzal vigyázni kell nehogy eluralja a levesünket. Lehet óvatosan savanyítani is, mondjuk kovászos uborka levével.

Ekkor már illik megkóstolni a levest, ilyenkor kell a sósságát beállítani. Majd beleteszünk egy csokor összekötött petrezselymet, és két gerezd kicsire vágott fokhagymát. 10 perc múlva lehet levenni a tűzről, egy keveset állni hagyni, aztán le kell szűrni. Külön tálaljuk a lét, a húst, a csontot, a zöldségeket, és egy kis házi jellegű cérnametéltet. Pirítóst készítünk a velőhöz, amihez őrölt borsot, piros paprikát és sót szervírozunk. A csont szép!

Ennek a levesnek lelke van, és gyógyít. Ha jól sikerül, kristály tiszta, aranybarna leve van. Ha zsíros volt a csont és a hús, akkor közben lehet az úszkáló zsíradékból kanállal óvatosan leszedni. Lehet egy kevés csípős paprikát is beletenni, de nagyon óvatosan, épphogy az utóíznek legyen valami enyhe pikantériája. A maradékot külön-külön a hűtőbe tesszük, másnap melegítve még finomabb. A léből - ha marad -le lehet fagyasztani, mindenféle étel főzésekor felhasználható, pörkölteknek, főzelékeknek kiváló ízt ad.

U.:I.: Persze a velő úgy nem csusszan ki mint Vendelin uramnál. Az trükk. Nagy csontot belülről szépen felcsiszolunk, zselatinos velőt visszatöltünk, hűtőbe tesszük, és akkor esik ki olyan szépen, mint a filmben.

Tanácstalan vagyok, mit kell mondani az állami cégvezetők nyilvánosságra hozott fizetési listájára. Biztos vagyok abban, hogy mindenki sejtette, kb. milyen számokat olvashatunk majd, de abban is biztos vagyok, hogy ép észű tanulságot ebből levonni nem tudunk. Tulajdonképpen ezek a fizetések hétköznapi gondolkodással felmérhetetlenek, tök mindegy, hogy a Diákhitel Központnál 2 milliót, az Állami Autópályakezelőnél 3,3 milliót, a Magyar Postánál 2,8 milliót vagy mondjuk a négyes metrónál 8,2 milliót osztanak-e ki valakiknek havonta. Hogy ehhez általában az éves fizetés prémiumként – függetlenül az elért eredménytől – automatikusan még egyszer hozzácsapódik, szinte mellékkörülmény. A szó szoros értelmében felfoghatatlan a most, hirtelen, közösségileg fellapozott Titkok Könyvében talált számsor: ebben az országban nincsen ember (természetesen az érintetteken kívül), aki a közzétett listán akár csak egyetlen tételről is úgy érezné, hogy van olyan munka, amiért ilyen fizetést lehetne fizetni közpénzből, hiszen az ITT és ITT felsorolt vállalatok nagy részéről vagy nem tudjuk mit csinálnak, vagy közmegállapodás-szerűen elégedetlenek vagyunk működésükkel. Azaz éppen ezekről a cégekről gondoljuk, hogy semmi szükség nincsen rájuk, ugyanakkor most már látjuk, hogy mégis itt osztják az irreális fizetéseket.

Indiai alapkaja. Főzelék szerű valami, amit lehet hosszabb vagy rövidebb lére ereszteni. Köretnek is jó, bár én többnyire főételnek eszem. Nem túl macerás elkészíteni, laktató, ízletes, vega, így fogyókúrához is optimális.

40 dkg vörös lencsét megmosok, aztán annyi vízzel fölforralom, amennyi bőven ellepi. Belerakok 8 centi meghámozott és szeletekre vágott friss gyömbért, 1 teáskanál őrölt kurkumát, és 1 órán át közepes tűzön lefedve főzöm. Szoktam bele tenni babot és sárgarépát. A babot áztatva és az gyömbérrel együtt, a répát meg egy kicsit később kis kockákra vágva. Persze a zöldségek szabadon variálhatók. Vajon milyen lehet zellerrel? Ha elfő a leve, akkor paradicsomlét adok hozzá, vagy sűrített paradicsommal dúsítom. Néha meg kell keverni, mert le tud ragadni, meg ízlés szerint sózni, ez nálam kb. 1 teáskanál.

Közben összeaprítok 2 nagyobb fej vöröshagymát, zúzok 6 gerezd fokhagymát. Ezt 4 evőkanál ghee-n (tisztított vaj) megpirítom, és teszek hozzá 1 evőkanál római köményt, ugyanennyi őrölt koriandert, 1 kávéskanál chiliport, meg egy fél deci tamarindusz szószt. Aztán az egészet bele a lencsébe, a gyömbéreket kihalászom, még 5 perc és kész.

Tálaláskor meg szokták hinteni aprított, friss korianderlevéllel, de azt nem egyszerű beszerezni.

A dhal hidegen is jó, hűtőben pedig napokig eláll. Ha nem köretnek van szánva, akkor lehet a chilivel vadabbul bánni.

A főzéshez érettség kell, mint a jazzhez, meg a buddhizmushoz. Egy idő után a végkifejlethez vezető út is fonntossá válik, nemcsak a végeredmény. Így aztán az ember érdeklődni kezd a gasztronómia iránt. Szakácskönyveket vásárol, főzős műsorokat néz, és sokat beszélget a témakőrben jártas kollégákkal.

Engem először az ázsiai konyha ragadott meg, amiben biztos szerepe van az arra félé tett utazásaimnak is. Aztán tavaly váratlanul rámtört a vegetarianizmus, mire vásároltam, meg kaptam ázsai szakácskönyveket. Persze azóta eszem húst, de beépült egy csomó izgalmas kaja a prakszisomba. Elsőre elég ijesztő volt az a sok ismeretlen alapanyag, de mostanra valamennyire beleástam magam a témába, és így már egyáltalán nem bonyolult egy új étel elkészítése. Beszereztem az alapvető fűszereket, van itthon friss gyömbérem, meg ami kell. Utánaolvasok - lehetőleg több helyen, - aztán kigondolom a saját variációmat, és hajrá. Nem érdekel a rutin, inkább kísérletezek. És még az is előfordul, hogy jól sikerül a cucc. De mivel nem főzök rendszeresen, később nem emlékszem hogy is csináltam valójában. Ezért most nyitok itt egy főzős rovatot, ahová beírom a sikeres próbálkozásaim receptjeit, és ha újra kedvem támad hozzájuk, csak beugrom a blogba, azt hajrá. Mint egy gasztro napló. És lehet, hogy másoknak is hasznos, vagy vannak észrevételeik a témában.

Szóval nem óhajtok semmi eredetit kitalálni, és nem vagyok GOSZTROSZNOB.

A Prix Europa az egyik legnevesebb televíziós fesztivál Európában. Az akkori, még kettéosztott kontinens nyugati blokkjának Európa Tanácsa kezdeményezte létrejöttét, s az első kiadása 1987-ben valósult meg. Ez a fesztivál jelentősen eltér a mainstreamtől: nincs rongyrázás, pálmasor, és a zsűrit sem Tarantino vezeti. A díjakat ugyanis a küldöttek, a résztvevők szavazzák meg.

A Prix Europa a felsoroltak ellenére komoly presztízzsel bír: ez ugyanis az immáron összeurópai értelmiségi televíziós elit egyik találkozója, ahol trendeket, műhelyeket, magasszintű produkciókat lehet felfedezni, követni. Mielőtt bárkiben is felmerülne a (jogos) kérdés, hogyan áll ma a magyar televíziózás, filmkészítés ebben a mezőnyben, le kell szögezni a jobb érthetőség kedvéért az alábbiakat. A televíziózás vagy általánosabban a mozgóképkészítés nagyban függ az adott országban a befektetett anyagi és szellemi tőkétől.  Ez a műfaj drága, nagyon bonyolult, amennyiben high tech termékként kezeljük. Ezen a téren a helyzet nagyon hasonlatos az európai futballhoz: a fősodorba kiscsapat alig jut el, ha egyáltalán. A szakadék pedig mostanában csak növekszik, egyelőre megállíthatatlanul.

De sebaj.

A Prix Europa mezőnyébe azért néha be lehet kerülni, csak erőlködni kell. Agyalással, szemtelenséggel még a low vagy no budget produkció is versenyképes lehet. Az idei dokumentumfilmes programba beválogatták a Süllyedő falu (rendező: Szirmai Márton) című KVB filmet, ami már eddig is rengeteg fesztivált megjárt, díjazott alkotás.

Irány tehát Berlin, legyünk minél többen a zsűriben, és szavazzuk be a filmet.

Több info:

www.instantfilmek.hu

www.kvb.hu

Valamint ITT olvasható egy interjú a rendező úrral.

2010-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz Pécs, mint azt már 2005 óta tudjuk. Azóta sok minden történt, szervezők szervezőket, polgármesterek polgármestereket váltottak, az idő telt, és lassan a célegyenesbe fordulunk.

Tényleg sokat láttam, de ilyet még nem! A Béla király úton nőttem fel, a miniszterelnöki rezidencia szomszédságában, és utcabéliként a többi gyerekkel együtt kedvenc szórakozásunk volt megszámolni az érkező delegációkban haladó autókat. A leghosszabb  konvoj Margaret Thatcheré volt, abban a sorban 124 kocsi gurult, de jól emlékszem a grandai elnök Maurice Bishop látogatására is, akit Magyarországról hazatérve amerikai államerők nyomban meg is gyilkoltak kommunista barátságáért. Természetesen Mihail Gorbacsov budapesti tartózkodásakor volt legnagyobb a védelem, akkor a házunkban üresen álló lakásról is kiderült, hogy az az elhárításé. Mindenkihez bekopogtak, hogy húzzuk be a függönyöket, az utcára rálátó lakásban pedig mesterlövészek foglaltak helyet. A legviccesebb az volt, amikor Nazarbajev kazah elnök a vaskos kőkerítésen lógott, mert mint kiderült, a főbejáratnál komoly őrség vigyázta, nehogy kimenjen éjszaka a városba mulatozni, mert állítólag már ezzel a szándékkal érkezett meg a repülőtérre. Hazafelé biciklizve láttam meg, segítettem neki lemászni. Szóval tényleg mindenkit láttam, még egészen kisgyerekként Kadhafit is, sőt, egy arrafelé gyakran felbukkanó spanyolul beszélő alakról a házbéli okos felnőttek suttogva mondták, hogy ő Carlos – akkor még nem tudtam, hogy ő kicsoda, csak arra emlékszem, hogy mindig megsimogatta a fejünket, mert elég sokat tartózkodott ott. Elképesztő védelem volt arrafelé a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években, gyakran meg kellett várni a küldöttségek elhaladását ahhoz, hogy az utca másik oldaláról haza mehessek (ez néha több óra is volt).

Itt van ez a kép:

Ez tényleg mindent elmond az országról! Öltönyre húzott, dedikált kapusmez, benne a miniszterelnök vetődik a világranglistán az 50. és 100. hely között ingázó futballválogatott számára Telkiben, a leggazdagabb magyar településen újonnan átadott edzőkomplexumban. A miniszterelnök a 43. sz Építők kapusa. Reméljük, a bajnoki mérkőzéseken nem ezt a szerelést hordja.

ITT olvasható egy interjú, amelyben egy remek hétvégi jazz-programról is szó esik, no meg szeretett Checkpoint Charlie blogunkról is.

Az írók Boltja a legjobb könyvesbolt Magyarországon. A hely szelleme, hozzáértés, a közönség, kis retró feeling, szóval minden csillagos ötös. Külön említendő a kiváló fotós könyvek garmada. Ide került a New York, New York című kiállítás anyaga. A bolt a felújítás ellenére nyitva van, sőt. A kellemes esetlegességek még kedveznek is a képeknek. Otthon érzik magukat.

Eleve azt gondoltam, hogy egy kiállítás olyan helyre való, ahol az emberek természetes módon "vannak". Kávéznak, sétálnak, albumokat lapozgatnak, vagy akármi. Ebédelünk egyet, aztán veszünk valami okos könyvet, és közben képek néznek le ránk. És ez most összejött. Köszönet érte mindenkinek.

Vonatkozó linkek, és ízelítő a kiállítás anyagából:

http://www.irokboltja.hu
http://check.blog.hu/2009/05/19/gyurikiallitas
http://check.blog.hu/2009/06/07/kiallitas_new_york_mi_foto

Végre vége az uborkaszezonnak, sűrű hónap következik. Néhány lehetőség:

- Saalfelden
- Újbuda
- Magyarkanizsa
- bmc jazz
- L1 tánc
 

és mint mindig: www.porgy.at & http://noewa.org .

Még egy kis OTTHONRAVALÓ is. Labels: 'Hatology' és 'Music & Arts' . Finom LEMEZÁRLESZÁLLÍTÁS.

A jobboldal rendre azon bukik meg, hogy nemcsak buta, tehetségtelen, hanem elvtelen, hazug és csaló emberekből verbuválódott. Vegyük például szegény, szegény Bayer Zsoltot. Ezt írja:

„Annak idején, az elmúlt öt-hat évben, magyar vállalkozások ezrei települtek ki Szlovákiába, mert elviselhetetlenek az itthoni adók és úgy általában az itthoni körülmények. Így tettem én is. Most nincs tovább. Azonnal meg kell szüntetnünk kinti cégeinket, és más megoldást kell választanunk, és ugyanez vonatkozik odakint vásárolt autóinkra; mert bár a magyarországi viszonyok középkoriak és jogtalanok, s bár a magyar kormány egyszerűen fittyet hány az EU-ra (is) – e kormány elődje például az EU-ban nem létező vám helyett gyorsan kitalálta nekünk a regisztrációs adót –, mégis: haza kell hoznunk cégeinket s autóinkat is.”

Sokat gondolkodtam azon, hogy sólyomlászló minden egyes megnyilvánulása után miért kerekedik hatalmas közéleti zűrzavar. Aztán a kislétai gyilkosság és a melegfelvonulás ügye megadta a választ és kialakult az összkép. Azért, mert sólyomlászló gyáva! 

Rövid párbeszéd a négyeshatoson:

- Jegyeket, bérleteket kérem!

- Kedves uram, negyven éve járok munkába és mindig volt bérletem. Most viszont úgy döntöttem, hogy ezentúl sem jegyet, sem bérletet nem fogok vásárolni az önök járataira. Ugye megérti?

(Ellenőr lehajtott fejjel oldalra el)

Nagymamám azt mesélte, hogy a negyvenes években feléjük (vidéki város) sokkal gyakrabban szültek otthon a nők, mint kórházban. Akkoriban ez volt természetes, ennek oka jórészt nyilvánvalóan az egészségügyi infrastruktúra hiánya volt (és még sorolhatnánk az okokat), de legalább ott volt nekik a bábák segítsége, akik kimentek a vajúdó asszonyhoz, ügyesek voltak, ismerték egymást a szülő nővel (ez fontos, mert ma a szülész orvos gyakorlatilag nem ismeri a páciensét) és meg lehetett bízni bennük. Azt kétlem, hogy az otthonszülés mai helyzete a háborús nélkülöző életmód iránt szeretne nosztalgiát ébreszteni, de kétségtelen – akár működő nemzetközi példákra hivatkozva is –, hogy jogos állampolgári igény lehet a magzatunkat otthonunkban világra hozni. Az otthonszülést mindösszesen ennyi és nem más indokolja; az már a következő lépés, hogy ennek hátterét hogyan kell megteremteni. 

Ma 48 éve épült a fal, legalábbis ma kezdték el kigöngyölni Berlinben azt a szögesdrót-kerítést, amelyből idővel megszületett A FAL. Kinek másnak kellene erről röviden megemlékeznie, mint nekünk? Nincsen kerek évforduló, ezért csak magunkat ajánlhatjuk. Az alábbi képen a Checkpoint Charlie stábja látható két baráttal kiegészülve, amint a fal egy darabjánál éppen megszülik e blog elindításának gondolatát.

Ha a Centrum Parkoló Kft. büntet, akkor büntetve van. Az teljesen mindegy, hogy a kiindulási pontnál még vétlen vagy; kis türelem, a végén már nem leszel az, sőt, jó esélyed van arra, hogy többszörösen megbüntetett legyél.

Az angol csak nálunk világnyelv (ahogyan Kobayashi Ken-Ichiro is csak nálunk világhírű karmester)! Legalábbis mi sokat bizonygatjuk itthon magunknak az angol nyelv fontosságát, holott nyilvánvaló, hogy haladó nemzetek nem is ismerik a világnyelv fogalmát. Sőt, nagyon jól elvannak saját nyelvükkel, az angolt még csak messziről sem ismerik. Például Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban (vagyis fontos és erős európai gazdasági hatalmakban) nem csak a hétköznapi létezés teljesen irreleváns eleme az angol nyelv ismerete, de még az olyan szolgáltatási szektorokban sem beszélnek angolul, ahol az elengedhetetlennek tűnne a mi világnyelv-szemléletünk szerint. Az idegenforgalom is ilyen terület, ezért elég meglepő, hogy az egyik legnagyobb, üdültetésre szakosodott olasz városban az árusok, a hotel-tulajdonosok és alkalmazottaik, a pincérek, a banki munkatársak, de még a hétköznapi emberek sem értik meg a legegyszerűbb angol szavakat. Mikor az utcai műhímző látványos teljesítménye után (a gyerekek zsákjába hímezte bele kalligrafikus betűkkel a nevüket) megjegyeztem, hogy „It’s fantastic!”, kérdően tárta szét kezét a srác, hogy nem érti. Gyorsan kapcsoltam és a kórista múltamból megmaradt, a misék szövegén edződött, ám korántsem teljes latinos műveltségemre alapozva közöltem, hogy akkor „Fantastico!” – ezt tökéletesen értette és megköszönte az elismerést.

Aki kultúrát terjeszt, az Nemzeti kulturális járulékot fizet. Ennek a mértéke a filmterjesztés árbevétele után 2 %, a DVD forgalmazás bevételei után 3%. Erőszak vagy pornó tartalmú művek esetében ennek a mértéke 25%. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Filmiroda Igazgatósága a filmeket a kiskorúak védelme céljából besorolja. A IV. kategória úgy jelenik meg, hogy csak 18 éven felülieknek ajánlott, ezen felül pedig létezik az V. kategória  (18 +), ami az ÖNCÉLÚ erőszakot és a pornót tartalmazza. Ez rendben is van, mindenki tette a dolgát, a filmek besoroltattak, a forgalmazók fizettek, az NKA pedig ebből a pénzből jól-rosszul, de a kultúrát finanszírozta.

Hanem az APEH egyszer csak nagyot  álmodott. Adóellenőrzést tartott az egyik filmfogalmazó cégnél, és megállapította, hogy a IV. kategóriába sorolt filmek után is 25% járulékot kellett volna fizetni. Az adóelévülés öt év, tehát az érintett cég visszamenőleg kb. ötven millióval megbüntetendő. Ez egyrészt a csődöt jelentené a forgalmazónak, másrészt azt, hogy soha senki nem fog forgalmazni "18 éven felülieknek" besorolt filmet.. Csak egy-két példa az APEH jelentésben szereplő filmekből: Ponyvaregény, Sin Sity, vagy a KGB titkos szexaktái című dokumentumfilm. A jegyzőkönyv szerint a Ponyvaregény című film "... domináns eleme az explicit erőszak, a férfiak közti nemi erőszak." Így leírva. A Cannes-i Arany Pálma, a Golden Globe, az Oscar-díj meg nem érdekes.

Erre a Filmiroda kibocsát egy állásfoglalását, mely szerint az emelt szintű (25%) járulékfizetési kötelezettség KIZÁRÓLAG az V. kategóriájú filmeknél alkalmazható, sőt az aktuális pénzügyminiszter is megerősíti ezt a 455/2008/1. iktatószámú levelében. Mit lép erre az APEH? A szakmai KOMPETENCIÁT és a pénzügyi kormányzatot ignorálja, meghosszabbítja a vizsgálatot, sőt adóellenőrzést rendel el egy másik forgalmazónál is!

Ha az APEH-ot nem állítjuk meg, akkor búcsút mondhatunk egy csomó filmnek. Nincs olyan forgalmazó, aki a bevételéből 25% ÁFÁ-t, és még 25% kulturális járulékot fizetve nyereségesen tud működni. Elvesztjük például Tarantino, Almodovár, Kitano, Park Chan-wook, Bertolucci, Ferreri, Oshima keményebb filmjeit, és marad nekünk az infantilis mozi. Giccsadóval sújtja valami névtelen adóhivatalnok a filmművészet egy részét, mert ábrázolja az erőszakot vagy a szexualitást. Biztos nem olvasott klasszikus görög drámákat, meg Shakespeare műveit, és nem néz TV híradót. Tényleg a színházakat miért maradnak ki? Meg az irodalom? Bret Easton Ellis, Houellebeq, Bukowski könyveinek nem jár az emelt szintű járulékfizetés?

Hova jutunk, ha az APEH veszi magának a bátorságot, és művészeti alkotásokat esztétikai, műfaji, tematikai szempontból minősít? Horror, arcátlanság, pökhendiség, és nyilván nem is értik, hogy mi a baj. Csak a prémium nőjön. 

Tegnap kaptam a linket ehhez a site-hoz: http://www.freeweb.hu/horalkitura/. Velőtrázó! Ajánlom a kommentek olvasását is. Sírni vagy nevetni?

Egy rocktörténeti könyvsorozat bemutatóján nemrégiben azt hallottam Bródy Jánostól, hogy a XX. század zenéje akkor változott meg végérvényesen, amikor a hangerő növeléséhez már nem kellett mind több embert és hangszert a színpadra állítani. Magvas megállapítás és esszenciálisan foglalja össze a technicizálódás korában megjelenő hangszerek, és mindezeken keresztül a frissen születő zenei stílusok lényegét. Az elektronika, az újfajta hanggerjesztési eljárások és a színpadi hangosítás együttesen formálták át a zenetörténetet, amely átalakulás máig ható egyik főszereplője a Hammond orgona volt, aminek idén volt a 75. születésnapja.

Ilyen hatást gyakorolnak Emir Kusturica filmjei a gyerekekre:

Vajon ki lehet a célcsoportja az IKEÁ-ban a „Knaster dekorációs kövek” néven 295 Ft/db áron árusított dunai kavicsnak? Tudom, hogy van feng shui és miért ne volna való a természetközeli életérzés a lakásokba, ezért gondoltam, én is feldíszítem e termékkel a lakásunkat.