A főzéshez érettség kell, mint a jazzhez, meg a buddhizmushoz. Egy idő után a végkifejlethez vezető út is fonntossá válik, nemcsak a végeredmény. Így aztán az ember érdeklődni kezd a gasztronómia iránt. Szakácskönyveket vásárol, főzős műsorokat néz, és sokat beszélget a témakőrben jártas kollégákkal.

Engem először az ázsiai konyha ragadott meg, amiben biztos szerepe van az arra félé tett utazásaimnak is. Aztán tavaly váratlanul rámtört a vegetarianizmus, mire vásároltam, meg kaptam ázsai szakácskönyveket. Persze azóta eszem húst, de beépült egy csomó izgalmas kaja a prakszisomba. Elsőre elég ijesztő volt az a sok ismeretlen alapanyag, de mostanra valamennyire beleástam magam a témába, és így már egyáltalán nem bonyolult egy új étel elkészítése. Beszereztem az alapvető fűszereket, van itthon friss gyömbérem, meg ami kell. Utánaolvasok - lehetőleg több helyen, - aztán kigondolom a saját variációmat, és hajrá. Nem érdekel a rutin, inkább kísérletezek. És még az is előfordul, hogy jól sikerül a cucc. De mivel nem főzök rendszeresen, később nem emlékszem hogy is csináltam valójában. Ezért most nyitok itt egy főzős rovatot, ahová beírom a sikeres próbálkozásaim receptjeit, és ha újra kedvem támad hozzájuk, csak beugrom a blogba, azt hajrá. Mint egy gasztro napló. És lehet, hogy másoknak is hasznos, vagy vannak észrevételeik a témában.

Szóval nem óhajtok semmi eredetit kitalálni, és nem vagyok GOSZTROSZNOB.