Ha valaki látta a Huszárik féle Szindbádot a Latinoviccsal, akkor képben van. A húsleves spirituális jelentéséről. Én is involválódtam rendesen, aztán utánanéztem a klasszikusoknál (Czifray István Magyar Nemzeti szakácskönyve, 1840), és kialakítottam a magam változatát.

Vásárolunk a piacon 1 kiló marhalábszárat, 4-5 velős csontot, és a megfelelő zöldségeket.

A húst nagyobb egységekre bontjuk, a csonttal együtt megmossuk és egy nagy lábasba tesszük. Hideg vízzel felöntjük, majd nagyon lassan felforraljuk. Utántölteni vízzel nem szabad, mert eltörik a leve. Ez kb. 1 óra, úgyhogy türelmetlen ember ne csináljon húslevest. A keletkező gusztustalan, szürke habot egy teaszűrővel többször óvatosan leszűrjük. Aztán teszünk a lébe 2 fej vöröshagymát mosva héjastól, egy fej fokhagymát egyben, 2 sárga paprikát, 2 egész paradicsomot, egy kis darab gyömbért és egy marék egész, feketeborsot. Megsózzuk vagy használhatunk húsleveskockát, aztán belőjük a hőfokot úgy, hogy a lé csak gyöngyözzön! 3 óra múlva elkezdjük belerakni a megpucolt zöldségeket, először a fehéreket, zellert, fehérrépát, karalábét, kelkáposztát. Lehet egy kevés ceruzabab is, majd nemsoká a sárgarépát. Ekkor már ki lehet venni a hagymát, fokhagymát, paprikát, paradicsomot, amiket kidobunk a kukába, mert már péppé főttek. Szoktak beletenni babérlevelet, én egy kevés balzsamecetet, csipet szerecsendiót, és egy kiskanál cukrot. Én szoktam gombát adni hozzá. Vagy csiperkét, vagy erdeit ha van, de azzal vigyázni kell nehogy eluralja a levesünket. Lehet óvatosan savanyítani is, mondjuk kovászos uborka levével.

Ekkor már illik megkóstolni a levest, ilyenkor kell a sósságát beállítani. Majd beleteszünk egy csokor összekötött petrezselymet, és két gerezd kicsire vágott fokhagymát. 10 perc múlva lehet levenni a tűzről, egy keveset állni hagyni, aztán le kell szűrni. Külön tálaljuk a lét, a húst, a csontot, a zöldségeket, és egy kis házi jellegű cérnametéltet. Pirítóst készítünk a velőhöz, amihez őrölt borsot, piros paprikát és sót szervírozunk. A csont szép!

Ennek a levesnek lelke van, és gyógyít. Ha jól sikerül, kristály tiszta, aranybarna leve van. Ha zsíros volt a csont és a hús, akkor közben lehet az úszkáló zsíradékból kanállal óvatosan leszedni. Lehet egy kevés csípős paprikát is beletenni, de nagyon óvatosan, épphogy az utóíznek legyen valami enyhe pikantériája. A maradékot külön-külön a hűtőbe tesszük, másnap melegítve még finomabb. A léből - ha marad -le lehet fagyasztani, mindenféle étel főzésekor felhasználható, pörkölteknek, főzelékeknek kiváló ízt ad.

U.:I.: Persze a velő úgy nem csusszan ki mint Vendelin uramnál. Az trükk. Nagy csontot belülről szépen felcsiszolunk, zselatinos velőt visszatöltünk, hűtőbe tesszük, és akkor esik ki olyan szépen, mint a filmben.