Biztos a személyes érintettség okán, de arra jutottam, hogy egy társadalom köcsögségének legjobb indikátora a hely át nem adása. Emlékszem, kisiskolásként, olyan 25 éve, rendszeresen találkoztam olyan buszsofőrrel, aki bemondta a mikrofonba, ha terhes vagy kisgyermekes anyuka szállt fel a buszra és addig nem ment tovább, míg a kismama helyet nem kapott.
Ma azt tapasztaljuk, hogy egy, adott esetben kettő piciny gyermekkel buszozó várandós anyuka nem kap helyet, az utasok háborognak, amiért a család dülöngél (ugye a két gyereket fogni kell, nincs mivel kapaszkodni), és a buszvezető sem intézkedik. Vagy hozzuk elő a mozgáskorlátozottak közintézményekbe való bejutásáról szóló törvény kudarcát?
Ez a látlelet vajon miről árulkodik? Arról, hogy a magyar társadalomnak, ennek az ótvaros seggű brancsnak ezerévnyi itt tartózkodás alatt se kultúrája, se elvei, se morálja nem alakult ki. Ebben az országban szar élni, nincsen miheztartás, az emberek úgy lézengenek ezen a rántott hús alakú területen, mintha az ökör hugyozta volna ide őket. És ezt nevezik a szent népnek, ennek lesik kényét-kedvét, ennek az akarata érvényesül? Szerdán mesélte a Tilosban a Csejdy, hogy egy New Yorki partyn ott pörgött egy autista fickó, biztos sok haverja van. Ehhez képest nekem van egy mozgássérült ismerősöm, fiatal srác és zenebuzi, minden jó koncerten ott van, legalábbis szeretne ott lenni. Erre mit látok: az egyik koncerten mellette ülő lekever neki egy pofont, mert nem úgy tartja a kezét, mint más – és mikor a barom faszának letépésével fenyegetőzök, még neki áll feljebb (egyébként intellektuális, ülős koncert volt). Vagy: a kutyás ember leszedi a homokozó mellől a „kutyát behozni tilos” táblát és odaszaratja-hugyoztatja az állatot. Egyébként a kutyásnak az egyik miniszter az apja.
Csak reménykedni tudok, hogy sikerül a késztetésnek ellenállni és ellenreakcióként nem ugyanilyenné válni. Nehéz, már csak azért is, mert eközben nagyon meg lehet gyűlölni az embereket, úgy an blokk. És ha már gyűlölöm őket, akkor miért ne szarnék én is más orra alá? Miért ne lépnék rá a zebra előtt a gázpedálra és mi az az indok, amivel rá lehet bírni mondjuk a becsületes adózásra? Létezik-e itt egyáltalán olyan közösségi szemlélet, amelyben a dölyfös, önérdekeit néző egyén részessé válhatna? Ilyesmi egyáltalán nem létezik, helyette csak az örvénylő geciség beszippantó ereje van.
Utolsó kommentek