Kezdjük az elején. Egy audiocédé van a meghajtóban, és miután megnyomjuk a play gombot, hangokat hallunk a fejhallgatón keresztül. Azért a fejhallgatón, hogy a környezetünket ne károsítsuk. Igaz, autóban is hallgathatjuk és akkor nagyon jó rendőrriasztó. Ablak leteker, dől ki a kódolhatatlan őrület, rendőr int, hogy mehetek tovább.

Mint a borító jelzi, ezt a koncertet 2003 szeptemberében rögzítették a New York-i Tonic klubban, és abból az alkalomból rendezték, hogy az altszaxofonos John Zorn ötvenéves lett. Kívüle még két ember lépett fel. Mike Patton, aki az art-rock szcénában elég jó név, hangokat hallatott. Azt nem állítanánk, hogy énekelt, de valami kijött a szájából, amit aztán különféle elektromos kütyükkel manipuláltak. (Vagy nem.) Ikue Mori pedig laptopon játszott, ami annyit jelent, hogy egy feketébe öltözött japán nõ mozdulatlanul bámul egy monitort, miközben az egér finom mozgatásával különféle hangmintákat rángat összevissza, majd egy hangerõ-szabályozó gomb segítségével beküldi õket az akusztikus térbe.

Ez a formáció a Hemophiliac nevet kapta, s amit létrehozott, az hármójuk közös szüleménye. Nincs fõnök, zeneszerzõ, csak interakció, kölcsönös figyelem és respekt. Egy hangszer, egy hang és egy számítógép kommunikációja.

Amit hallunk, az leírhatatlan és brutális. Úgy indul, mintha egy guillotine szakadna ránk, és épp ilyen intenzitással folytatjódik. A gyökerei valahol John Cage és Karlheinz Stockhausen zenéje, a brit improvizációs zene, free jazz és a Charles Ives-féle konkrét zene körül lehetnek. A totalitás vállalásával készült, és nagyon gyors váltásokra épül. Nincs benne repetíció, blues vagy szving, nincs dallam, ritmus, hangnem, szóval semmi olyasmi, ami a zenét általában leírhatóvá teszi, úgyhogy ezzel nem is kísérletezünk tovább.

Mire használható egy ilyen CD? Például embert lehet vele kínozni. Ha kellõ hangerõvel nyomatjuk a fejébe akkor bevallja ügynökmúltját, a továbbiakban pedig maradandó egészségkárosodás érhetõ el. Gyerekek esetén nem garantált a hatás, mert a számítógépes játékok hangképe immúnissá teheti õket a Hemophiliac ellen.

Esetleg tanulmányt lehet írni róla, hiszen a világon minden belemagyarázható, szeptember 11-étõl Wittgensteinen át a pornográfiáig, bármi legyen is a szerzõ szakterülete.

Aztán lehet egyszerûen csak hallgatni. Persze csak nagyon hangosan, úgy viszont könnyen katarzis lesz a vége.

Van egy másik Hemophiliac CD is. Dupla, stúdióban rögzített, limited edition (2500 dedikált darab), nem hozzáférhető, de csodás.