A fontos könyveket újra kéne olvasni úgy tízévente. Most az Iskola a határon került sorra, és úgy ért, mint egy hátba rúgás. Olvastam én akkor, érteni is véltem, de ez ma már egy másik könyv. Más kor, más élethelyzet, más perspektíva. Ifjú emberekről szól a történet, de Ottlik is 49 éves volt, tehát megtörtént vele majdnem minden, amikor a könyv megjelent.
Azt kérdezte egyszer a fiam, hogy jó-e nekik, hogy ők már nem lesznek katonák. Nem kívánnám én nekik a hetvenes évek Magyar Honvédségét, a kalocsai Jurinovics laktanya nyomorúságát, de azért valami kimarad. Akkor kötelező az Ottlikot elolvasni. Középiskola tájt, aztán minimum az ötödik évtizedünkben. Igen, a felnőtteknek is legyen kötelező olvasmány! Aztán a közszolgálati tévében legyen róla osztályfőnöki óra.
Katonaiskolai szocializációs történetet érthetik a nők is? A lányomat is próbáljam rávenni, hogy olvassa el? Van női és férfi irodalom? És Bukowskival mi van? Vagy Full Metal Jacket, a legjobb háborús film bejöhet egy nőnek? Miért ne.
Próbáltam összevetni a könyvet a saját tapasztalataimmal. Azt írja „Nem álltam egyébből, mint szakadatlan szűkölésből és görcsös figyelemből, hogy megértsem, mivé kell válnom, mit kívánnak tőlem.” Mi már nem akartunk „olyanná” válni, de megérteni szerettük volna a rendszert. Ebben segített, hogy tíz évvel idősebbek voltunk, és fel voltunk vértezve például Ottlikkal. A könyv ma is érvényes kelet-európában, jó elgondolkodni azon, hogy honnan ered a Merényiék hatalma, és hogyan hull hirtelen szét, hogy miképpen lehet a hierarchiához, a hatalomhoz viszonyulni méltósággal. A sport, a testedzés szerepe a túlélésben? Hogy a Kádár korszak feszességét rá tudnám húzni a katonaiskola viszonyaira, amihez képest a mai, a civil élet léhasága állna. Az előzőben félszavakból is értettük egymást, volt nemzedéki alapélmény, ami most van az a civil, diffúz léhaság kora. Ebben a metaforában a Merényiék váratlan eltűnése a szocializmus végével csengene össze, de ez persze, csak egy játék.
Aztán újra kellene olvasni Örley István A Flocsek bukása című kötetét, bár arra a felvetésre, hogy a Medve, az maga Örley, kissé indignálódva azt mondta Ottlik, hogy a Medve, meg BB, meg a Szeredy, és még a Merényi is ő maga. Nyilván, a valóság és az irodalom nem összekeverendő, a szabadságfok elég nagy. Meg lehet, hogy a Budát is elő kéne venni?
„Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság, s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.” Ottlik írja, de úgy hangzik, mint egy zen koan. Főleg, ha egy írótól származik. Lehet, hogy Salinger is ezért hallgatott el?
Utolsó kommentek