Az Árkádban landolok. Behaladok a Media Marktba, ahol számtalan klasszikus CD tenyészik, van itt számos Beethoven, Vivaldi, Bach, csak éppen Bartók nincs. Sebaj, áthaladok a Libribe, ott is van zene részleg. Nézek, lapozok, kezd melegem lenni, de semmi. Lehet, hogy én vagyok csak béna? Találok egy fiatal jelmezes hölgyet, megkérdezem tőle, hogy hol találom a Bartókokat. Megrémül, aztán ő is átnézi a polcokat, de nincs kapás. Kérdőn nézek rá, erre a számítógépéhez halad, beüti a keresőbe, és végre talál egy darabot! Visszamegyünk a tárlókhoz, és együtt keressünk tovább. Most már ő is izgul, bár inkább a leltár miatt. Leveszem a kabátom, dolgozunk, mögénézünk, de semmi. Tántoríthatatlanságomat látva, végül a raktárként funkcionáló titkos fiókokat is átböngészi, és a nagy munka hirtelen eredményre vezet. Megvan! Neves külhoni kiadó, biztos remek előadókkal. Jobban örültem volna mondjuk a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című darabnak.  Persze valami magyar előadásban, mert a Molnár Tamás még Berlinben azt mondta, hogy a Kárpát-medencéből származók interpretálják a legjobban Bartókot, de beláttam ez nem a válogatás ideje. Megvásároltam a tárgyat és sietve távoztam. Kint rágyújtottam és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon miért nincs az összes Bartók mű a boltokban legalább három feldolgozásban? Tudom, hogy az örökösök ostobák, a zenész társadalmat meg belviszályok sújtják, de ennyire? Ha idejön egy külföldi műértő, akkor mit gondolhat rólunk? Ilyen gazdagok vagyunk?

Ez összefügg azzal, hogy még az ezresről is levették az arcát?