Tényleg nagyon hülye a helyzet, de csak innen, Európából nézve. Ugyanis itt elképzelhetetlen ez a bulldog mentalitás, hogy valakinek 31 évig a nyomában csaholnak és végül elfogják; Amerika viszont ilyen. Hogy Roman Polanskit most elkapták, egy hosszú-hosszú kergetőzés végére tesz pontot, de érdemes mögé nézni annak is, hogy vajon miért éppen most sikerült a nyomára bukkanni.
Ehhez csak az USA és Svájc aktuális kapcsolatát kell megnézni, és hamar látni fogjuk, hogy a két ország diplomáciai párbeszédét egész nyáron a Svájcba menekített dollár milliárdok uralták. Állítólag 18 milliárd dollárnyi adózatlan jövedelemről van szó, amelyet a legnagyobb svájci bankban, az UBS-ben helyeztek el gazdag, ám adózni nem kívánó amerikaiak. A híres svájci banktitokra apelláltak az adóelkerülők, csakhogy Amerika ügyesen törte fel – a többek között – a háborúban ellopott zsidó vagyonhoz és más mocskos üzelmekhez asszisztáló „svájci retesz”-t. Részletek nem ismertek, de TÉNY, hogy az Egyesült Államok és Svájc megállapodást kötött, amelynek értelmében több ezer olyan amerikai nevét adják ki Washingtonnak, akik titkos svájci számlákon rejtették el vagyonukat az amerikai adóhatóság elől.
Hogy a külvilág felé ne tűnjön egyik napról a másik napra megtörténtnek a banktitok intézményének feladása, az USA kegyet gyakorolt és engedményeket tett Svájcnak ahhoz, hogy fokozatosan számolhassa fel az ország gazdagságának forrását és ne hirtelen vigyék el a bankokból pénzeiket azok, akik rejtegetési céllal tartották eddig ott. Az engedménynek azonban ára van, és az USA az engedményekért cserébe Roman Polanskit kérte, aki így lett egy komoly nemzetközi viszály és egy tarthatatlan történelmi szokásjog felszámolásának záloga.
Utolsó kommentek