Olvastam egy nagyszerű könyvet Barabási Albert-Lászlótól. Az a címe, hogy Villanások, és mondjuk a humán mobilitással foglalkozik. Van benne egy rész, ahol leírja C. M. Schwab és Ivy Lee történetét. Az előző az első dollár milliárdos volt, a vasiparban nyomult, az utóbbi a sajtófőnöke, amúgy a PR egyik feltalálója volt. 1903-ban Betlehem Steelben Lee azt ajánlotta Schwabnak, hogy ő fokozni tudja a termelékenységét a vasolvasztóban, ha beszélhet negyed órát minden munkavezetővel, és nem kér érte semmit, csak ha jönnek az eredmények. Három hónap múlva Schwab egy - mai értéken - hétszázezer dolláros csekket küldött Leenek.

Lee egyszerűen azt kérte a munkavazetőktől, hogy minden munkanap végén írják össze a következő napi teendőiket FONTOSSÁGI sorrendben. Majd másnap húzzák ki amit megoldottak, és csináljanak újat. Persze ez ma már átment a közgondolkodásba, mindenkinek van határidőnaplója, vagy a telefonjába jegyzetel, de azért nekem tetszett a sztori, meséltem is mindenkinek. Érdekes módon, azonban úgy adtam tovább, hogy csak HAT dolgot írjon föl fontossági sorrendben. Egyrészt ez mutatja, hogy milyen szelektíven dolgoz föl bármit az agyam, másrészt meg miért pont így. Lehet, hogy száz éve még kevesebb dolguk volt az embereknek? Nem volt annyi tárgyuk, amik mind elromolhatnak, nem öt helyen dolgoztak egyszerre, és a házitanító nevelte a gyerekeket? Én ha alapos listát írnék, akkor az nagyon hosszú lenne, mert sajnos nem vagyok egy ügyű. Kibaszott sok elintéznivaló van, aminek egy része úgyis beáldozódik valamikor. Így hát magamra paraméterezve hozzátettem ezt a hatos szűkítést. Ami lehet, hogy nem is hülyeség?