Szakácskönyvet olvasni akkor is jó, ha az ember nem főz vagy süt, hanem csak nyálcsorgat, vagy egyszerűen gasztrokulturális érdeklődésből. Én nem karmolom a sztárszakácsok csilivili könyveit, sajnos nem vagyok gasztrosznob, viszont egy komolyabb velős csont fel tud izgatni.

A legújabb szerzeményem Dobos C. József  először 1881-ben megjelent szakácskönyvének reprint kiadása. Eleve érdekes, hogy mit és hogyan étkeztek az eleink, ezért aztán már a Czifray István 1840-es alapkönyvét is szívesen mazsolázgattam, de ez az újabb darab is kimerítő olvasmány a maga több mint 960 oldalával. Meg hát „A mi az újabb szakácskönyveket illeti, bizony meg kell vallani, hogy azokban átkozottul kevés az új, eredeti eszme. Legfölebb is, hogy az egyikben más szavakkal van megírva ugyanaz a dolog, mint a másikban.” (Dobos C. József)

A nyelvezete varázslatos, van itt töltött karaláb, több féle tápla-leves, zsírtalap, nem beszélve a meleg mórszalonna pástétomról. A könyv jól használható, bemutatja a szükséges konyha-eszközöket, úgy mint vajtoló, zsír-szúró kanál, fahéj-fánk sütő, a  műkifejezéseket, mint reducírozni, klarifírozni, mijotírozni, attasírozni, megismerhetjük a használandó fűszereket, párhagyma, borics, rozmarin, démutka, pimpinella, koriándrum, és persze nagyon komoly a desszert felhozatal is. Merthogy Dobos C. József kalandos élete alatt nem csak a tüsszentőport, a pezsgőben érlelt gorgonzola sajtot, hanem a róla elnevezett tortát is feltalálta.  Emellett papírra vetette tudományát, pavilont nyitott, és Császári és Királyi Udvari Szállító volt.

És ezt mind hogy? Kiderül ez is. A szakács legnagyobb hibája, ha megházasodik. „Mert vegyük csak: idejének és gondolkozási erejének felét aztán bizonyára neje és gyerekei veszik igénybe: a szórakozásra és egyéb időtöltésre számítsunk negyedet, marad akkor még egy negyed. Már most hogy telik ebből idő, hogy a szakácsművész érvényesítse is mindazon új dolgokat és eszméket, melyek talán gondolkozásnak, fürkészésnek, találékonyságnak lennének szüleményei!?”

És mi van, ha ez nem csak a szakácsművészekre igaz?