Az angol csak nálunk világnyelv (ahogyan Kobayashi Ken-Ichiro is csak nálunk világhírű karmester)! Legalábbis mi sokat bizonygatjuk itthon magunknak az angol nyelv fontosságát, holott nyilvánvaló, hogy haladó nemzetek nem is ismerik a világnyelv fogalmát. Sőt, nagyon jól elvannak saját nyelvükkel, az angolt még csak messziről sem ismerik. Például Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban (vagyis fontos és erős európai gazdasági hatalmakban) nem csak a hétköznapi létezés teljesen irreleváns eleme az angol nyelv ismerete, de még az olyan szolgáltatási szektorokban sem beszélnek angolul, ahol az elengedhetetlennek tűnne a mi világnyelv-szemléletünk szerint. Az idegenforgalom is ilyen terület, ezért elég meglepő, hogy az egyik legnagyobb, üdültetésre szakosodott olasz városban az árusok, a hotel-tulajdonosok és alkalmazottaik, a pincérek, a banki munkatársak, de még a hétköznapi emberek sem értik meg a legegyszerűbb angol szavakat. Mikor az utcai műhímző látványos teljesítménye után (a gyerekek zsákjába hímezte bele kalligrafikus betűkkel a nevüket) megjegyeztem, hogy „It’s fantastic!”, kérdően tárta szét kezét a srác, hogy nem érti. Gyorsan kapcsoltam és a kórista múltamból megmaradt, a misék szövegén edződött, ám korántsem teljes latinos műveltségemre alapozva közöltem, hogy akkor „Fantastico!” – ezt tökéletesen értette és megköszönte az elismerést.
A példa röhejes és abszurd, az üzenete mégis egyértelmű: „ebben az országban én vagyok itthon, ha valamit akarsz, neked kell alkalmazkodnod, mert az élet itt nélküled is folyik”. Rettenetesen hangzik ez a szentencia, mégis igaz. Olaszországban nagyon elvétve találni gyorséttermeket, hipermarketeket és minden sajátos logika szerint működik. A benzinkutakhoz nem tartozik shop, van, ahol gombokat kell nyomogatni tankolás előtt (megállapíthatatlan, hogy mi okból), azt viszont csak hosszas gondolkodás után sikerül kitalálni, hogy melyik üzemanyag való az autóba (mert olyasmi, hogy Euro95 sehol nincs feltüntetve, csak az, hogy „senza piombo”, de abból ki tudja, melyiket kell tankolni). Ha bankkártyával fizetünk, 20 eurós összeg alatt plusz 1 eurót felszámolnak és mutatnak egy olasz nyelvű táblára, amin állítólag ez szerepel (de lehet, hogy az van oda írva, hogy „menj a picsába!”). Az autópálya kapus fizetőrendszere is hasonlóan idétlen és feleslegesen okoz hatalmas forgalmi dugókat, mégis ragaszkodnak hozzá. Szállodai gyakorlat, hogy a mellékelt törlőkendőt egy borítékba kell visszarakni az étkezés után, ami egy hét után rendszerint ordenáré mocskos, de újat semmiképpen nem kapsz, csak azt használhatod. Ha nem így cselekszel, mert nem érted az erre vonatkozó – természetesen csak olasz nyelvű – kiírást, tanítólag összehajtogatják neked és úgy néznek rád, mint egy utolsó szemétládára.
Van tehát Európában is bőven olyan kultúra, amelyik csakis a saját nyelvén kommunikál, mégis masszív gazdaság dübörög az ottaniak feneke alatt. Ha azt tekintjük, hogy a skandináv országokon és részben Németországon és Hollandián kívül Európában nincsen általános készségszintű (vagy legalább középfokú) angolnyelv ismeret, nekünk sincs miért szégyenkezni. Lehet tehát idegen nyelv ismerete, az un. világnyelv ismerete nélkül létezni a mai világban? A tanulság valószínűleg az, hogy van akinek lehet, van akinek pedig nem, és mi az utóbbiakhoz tartozunk.
Utolsó kommentek