Maradi az a felfogás, hogy a borravalóval a nyújtott szolgáltatás minőségéről és mondjuk ár/érték arányáról mondok ítéletet? Vagy a borravaló automatikusan jár és kész?
Az a tapasztalatom, hogy a vásárló, aki a szolgáltatást igénybe veszi, az első módon gondolkodik, a szolgáltató pedig minden körülmények között úgy véli, hogy jár neki a plusz bevétel. Például számos vendéglátó egység ismét feltünteti a számla végén a felszolgálási-díjat (service-díjat) és azzal szemben még visszakozni sem tud az olykor gyanútlan fogyasztó. Pedig volt legalább 10 év, mikor rendeletben tiltották meg e díjtétel külön kiszámlázását. Múltkor az egyik étteremben gyakorlatilag mindegyik étel ehetetlen volt, szinte mindennel szemben kifogásokat kellett emelnünk, az igen borsos számla végösszege után mégis ott szerepelt a felszolgálási díj.
Vagy: éppen most hozták az egyik bútorüzletből a megvásárolt árukat. A hatalmas darabokat személyesen nekem kellett a raktárban mozgatni, cipelni, majd a szállító felvevő irodájához húzgálni. Ez rendben is van, ennek a bútorüzletnek ez az üzletpolitikája, mi mentünk oda, ott akartunk vásárolni. A szállításért irreális árat kellett fizetnünk megítélésünk szerint, mégis, mikor a cucc megérkezett és a fizetésre került a sor, az általam átnyújtott kerek összegből visszajáró ezres nagyságrendű pénz automatikusan a szállító zsebében maradt és szépen megköszönte. Miután mondtam, hogy a szállítást én is köszönöm, de a visszajárót szeretném visszakapni, mintha a fogát húzták volna és nagyon morcos lett.
Tudom, hétköznapi esetek ezek, viszont elkedvetlenítik az embert. Szeretem, ha elismerhetem, ha valaki jó szolgáltatást nyújtott, a borravaló korrekt formája a köszönetnyilvánításnak, ám köszönet nem jár a szarul elvégzett, az el nem végzett és drágán számított munkáért.
Utolsó kommentek