Tegnap hallottam, hogy Bolíviában Evo Morales elnök a napokban fogadtatta el az új Alkotmányt. A friss alaptörvény a szolidaritás, az emberiesség és az egyenlő teherviselés alapelvein nyugszik, amire már csak a fekvése miatt is sanyarú sorsú országnak igencsak nagy szüksége van - pláne most, a globális recesszió idején. Az elnök első lépésként felszólította az ország földesurait, hogy vagyonuk és hatalmas földterületeik bizonyos hányadát bocsássák a nincstelen indián lakosság részére és intézkedéseket foganatosított, hogy ezentúl a kizsákmányoló munkáltatói módszerekkel is hagyjanak fel. Természetesen van háborgás, de nincs mit tenni: Bolívia lakosságának jelentős hányadát a nélkülöző polgárok alkotják, Morales Alkotmánya vélhetően erős baloldalisága és populizmusa ellenére megértő közönségre fog találni. Nyílván a célok között szerepel az oligarchikus viszonyok felszámolása és ezen keresztül a magasan elterülő országnak a megjobbítása,a kultúrált államok közé való bevezetése. Bolíviában az első lépések tehát megtörténtek, innen szemlélve talán kissé sajátos módszerekkel, de mégis azt kell mondani, hogy válság idején csakis a hasonlóan radikális intézkedések lehetnek célravezetők.

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy Demján Sándor 25 milliárd forintos állami hitelt kap új invesztíciójához, az orosz lottó piaci bevezetéséhez. A hír önmagáért beszél, nem is ragoznám túl. Csupán a figyelmet szerettem volna felhívni arra, hogy immár Bolívia is előttünk jár a válságkezelésben, és ha erre gondolunk, akkor nagyon szomorúnak kell lennünk. Ugyanis ezekben az időkben egy ilyen Demján vs. Állam újabb korporáció (emlékezzünk, hogy Demján hány és hány milliárdos állami megrendelés és PPP befektetés mögött áll ott) semmi másra nem jó, mint hogy még inkább levezesse az országot a megoldás útjáról.