2000-ben jelent meg az első lemeze ennek a skandináv formációnak. A trióban a szaxofonos Mats Gustafsson, aki 1964-ben született, aztán volt metálos fiatal, majd egy Sonny Rollins koncert hatására kezdett szaxofonozni.
A kilencvenes években az improvizált zene foglalkoztatta leginkább, aztán rájött, hogy a kemény rock attitűdje összerakható a free jazzel. Ennek a gyümölcse a The Thing, ahol Gustafsson mellett Ingerbrigt Haker Flaten bőgőzik, és Paal Nilsen-love dobol. Egyik legjobb ritmus szekció manapság, ha ennek van értelme egyáltalán ebben a kontextusban. Brutálisan szép zene amit tolnak, amitől feláll a szőr az ember karján, Black Sabbath találkozása Peter Brötzmann, Albert Ayler, és Don Cherry szellemével a XXI. században. Az első lemez, amit hallottam tőlük az Action Jazz volt. Aztán élőben is volt hozzájuk szerencsém Győrben, és nem csalódtam. Olyan koncert volt, ami ha még tíz percig tart, akkor leszakad a fejem. Azóta megszereztem a többi lemezüket is, és vérátömlesztés helyett használom, autóban meg rendőrriasztónak. Nemrég jelent meg egy négy lemezes dobozuk Now and Forewer címmel, amely az első két albumuk újrakiadását tartalmazza, egy koncert DVD-t, és egy új felvételt, amely egy 2007-es fellépésük dokumentációja.
Mats Gustafsson tagja még Peter Brötzmann, Ken Vandermark, Otomo Yoshihide különböző formációinak, több lemezt készített az AALY Trióval, és vannak szóló projektjei is. Erősek a punkos, art rockkos kísérletei is. Játszott a Zuval, de a legjobbak a Cato Salsa Experience nevű csapattal készült felvételei. Ahol persze a The Thing van mögötte és Joe McPhee. Ha valaki továbbviszi, kreatívan továbbgondolja a hatvanas évek free jazzét, akkor például ő az.
A The Thing december 7-én kedden 20 őrakoraz A38-on lép föl.
Utolsó kommentek