- avagy egy elbaszott díj margójára -

Az alábbi eset csak részben magyarázza meg a címben feltett kérdést, de biztos, hogy a tanulságként leszűrhető hazai filmgyártói dilettantizmus, az általános szakmai standardtől távol eső meghonosodott gyakorlat is közrejátszik abban, hogy világviszonylatban szarnak a magyar filmekre.

Európa, sőt, a világ egyik legrangosabb filmfesztiváljának, a Berlinalénak idén magyar díjazottja is van. A díjat a Magyarországon élő Peter Strickland Katalin Varga című filmjének hangmérnöke kapta. Vagy mégsem?

A hivatalos közlemény szerint az Ezüst-medve a sound designernek jár. Sound designer nincsen a magyar filmgyártásban, a film hangját rendszerint elintézzük azzal, hogy azt a hangmérnök készítette. Manapság talán meg-megjelenik a hangi utómunka és a hangeffektusok készítőjének is a neve a stáblistán, valahol eldugva. Egységes terminust azonban a magyar filmszakma sem az operatőri stábra, sem a hang stábra nem használ, de nem világos a producer és a rendező viszonya sem. Például miért azt mondjuk egy állami közalapítványból finanszírozott filmre, hogy az a rendező filmje? Miért az övé? Az USA-ban a film a produceré, hiszen ő hozta az anyagi forrást, esetleg tette bele a saját pénzét, a rendező csak megbízást teljesített (és ugye szó nincs arról, hogy állami pénz lenne a filmekben!). Persze, szerzői film, mondhatnánk. Ha ha ha…! De vissza a konkrét, mostani esethez!

Az ominózus magyar illetőségű díjat Erdélyi Gábor és Székely Tamás hangmérnökök kapták – legalábbis a hírek így szóltak, de ezt írják a Berlinale közleményében is. Szerda reggel viszont a Klub Rádióban megszólaltatták Kovács Györgyöt, a magyar filmgyártás talán legjelentősebb film-hangmérnökét (aki egyébként számos film zenéjét is szerezte). Ő nem tudta pontosan, mi történt, nem értesítették a díjról, éppen Belgrádban forgatott a díjátadó idején; de azt leszögezte, hogy a film hangmérnöke bizony ő volt. Ekkor már Erdélyi Gábor szolidabb nyilatkozata is napvilágot látott, miszerint ennél a filmnél a hangmérnöki csapatmunkát díjazták, így az a teljes hangstáb díja. A rádiós interjúban egyébként Kovács azt mondta, hogy Erdélyi butaságokat állít arról, hogy miért ítélték meg ezt a díjat, de egyébként is, a helyzet szerinte most olyan, mintha az operatőr helyett valamelyik segédje kapott volna díjat.

Szóval konfliktus van és innen nézve igazságot sem tehetünk, de az bizonyos, hogy a félreértés (ti. kié a díj) abból adódik, hogy a magyar filmes szakma nemhogy nem használja az angol terminus szerinti megnevezéseket, hanem nem is aszerint működik. A wikipedia segítségével könnyen áttekinthető, hogy egy filmes stáb milyen bontásban dolgozik a világ jobbik felén, ezek jószerivel standardnek számítanak, a különféle fesztiválok díjait is ennek megfelelően ítélik oda. Látható, hogy „hangmérnök”, mint önmagában álló entitás nem is létezik, számos különféle feladat van a forgatás és az utómunka során. Például az a bizonyos „sound designer” a hangi utómunka legfontosabb szereplője és irányítója, a potméterekkel ő festi meg a hangképet. A „magyar sound designer” azonban az, aki felzörejezi a filmet, úgymond pofásabbá teszi a hangsávot, a hanglyukakat kitölti ilyen-olyan effektekkel és ott sertepertél a hangmérnök mellett – aki egyébként a sound designer lenne egy hollywoodi stúdióban.

A helyzet kuszaságát az is bonyolítja, hogy a film IMDB adatlapján valószínűleg össze-vissza, magyarból kb. lefordítva (az általános terminusnak alig megfelelően) jelennek meg a funkciók: pl. nincs is sound designer, ami elvileg azt jelenti, hogy a filmnek nincs hangja. A magam részéről arra hajlok, hogy itt a közreműködő hangosok mindegyike mindent csinált, de a kimondatlan rangidős-elv alapján Kovács György elvárta volna, hogy a díjat neki címezzék. Azonban a Berlinale zsűrije a tökéletesen pontatlan terminus használata miatt azt silabizálta ki, hogy a jutalmazni kívánt filmhang Erdélyi Gábor és Székely Tamás érdeme. Az alkalmat persze ők meg is ragadták, a híradások róluk (és főleg a díjat markolászó Erdélyiről) szóltak, viszont hozzátették, hogy ott volt Kovács György is a stúdióban (azt nem mondták, hogy ez a díj az övé). Sejthető, hogy Erdélyi a "felzörejező" volt, hiszen az adatlapon "sound effects editor"-ként szerepel - amely funkció tulajdonképpen nem létezik, csak lefordították azt angolra, amit magyarul rámondtak Erdélyire munka közben: "a hangeffektek szerkesztője". Micsoda marhaság!

Nekünk, nézőknek és a különféle nemzetközi fesztiválok zsűri-tagjainak egyetlen tanulság van: ez a végtelenül amatőr, összeeszkábálós módon dolgozó magyar filmgyártás még jó darabig nem lesz érdemes a figyelemre. Ha véletlenül mégis történik valami, abból is legelőször csak a jól megcsócsált és végül kiszart mellékkörülmények szaga jut el hozzánk. Én viszont már unok az ilyesmin röhögcsélni.