A Mély torok klasszikus pornófilm. Pornó, mert a szexualitást öncélúan ábrázolja. 1972-ben járunk, túl vagyunk Woodstockon, a szexuális forradalmon, a prágai tavaszon és a Táncdalfesztiválok első nagy hullámán. A film szereplőit csak és kizárólag a kielégülés utáni vágy motiválja. A hölgyeket is. A történet szerint a főhősnő (Linda Lovelace) azonban sehogy sem jut el a csúcsra. Derekasan próbálkozik, így is, úgy is, de az istennek sem hallja a harangok zúgását. Aztán orvoshoz fordul, aki kideríti, hogy nincsen klitorisza, illetve a helyén nincsen, mert aztán megtalálja – mélyen a torkában. Önzetlenül felajánlja méretes szerszámát egy kísérletre, ami persze sikerül is. Linda kiakasztja a nyelő izmait, tövig benyeli a gyógyászati segédeszközt, és már zúgnak is a harangok, tűzijáték, NASA rakéták, szóval megtörténik a csoda. A történet innen nem túl érdekes, a doktor tökéletesíti és dokumentálja a módszert, Linda boldog. Egy pasi szerelmes belé, és amikor kiderül, hogy neki is elég nagy segédeszköze van, akkor már semmi sem választja el hőseinket a happy endtől.
A műalkotást filmre forgatták, van történet, jelenetek, plánozás, világítás, vágás. Sőt dramaturgiai szerepe van az asszociatív montázsnak. Formailag olyan, mint egy független film, és még vicces is próbál lenni. A zenék tarantinósak, vagy olyanok, amiről a Parabola című felejthetetlen magyar tévémagazin jut az eszünkbe. Pompás pajeszok, pálmák, szép nagy autók, helyes emberek, szóval minden adott a sikerhez – amire rásegít a cenzúra, úgyhogy ügy lesz a dologból, 23 államban betiltják. A hírességektől a nagymamákig mindenki tódul a mozikba. Amerika megoszlik, a befektetés arányos bevétel minden rekordot megdönt.Aztán 35 évvel később elkészült a Mély torok mélyén című dokumentumfilm, melyet sikerrel vetítettek a berlini fesztiválon is, és megjelent a magyar DVD-piacon is. A Fenton Bailey és Randy Barbato jegyezte film narrátora Dennis Hopper, a szakértők között ott van Norman Mailertől Erika Jongig mindenki, aki illetékes. Az eredeti művet sem akkor, sem azóta nem forgalmazták semmilyen hordozón Magyarországon.
A film kompletten tárgyalja a jelenséget. Nézzük ennek néhány aspektusát!
Szólásszabadság kontra cenzúra. Itt nem jutunk túl a közhelyeken. Aki látta a Larry Flynt, a provokátor című Milos Forman-filmet, az kicsit tájékozottabb az ügyben. Persze nem lehet elégszer elmondani: éljen a szabadság! A film kapcsán aztán pontosítottak, illetve szigorítottak a törvényeken. A vicces az, hogy egyedül az orvost játszó – Harry Reems nevű – színészt ítélték el öt évre, ami az amerikai jog történetében példa nélküli eset. Persze, a szakma rögtön kiáll mellette Jack Nicholsontól Warren Beattyig. A büntetést a Watergateügy és Nixon elnök bukása után mégsem kellett letöltenie. Megjegyzendő, hogy a botrányhoz vezető információt egy „Deep Throat” fedőnevű ügynök juttatta el a sajtóhoz. Aztán Reems egy alkoholtól súlyosan átitatott korszak után megtért, és sikeres ingatlanügynök lett.
Kártékony-e a pornográfia? Ezt nyilván ki-ki maga dönti el, tudományos álláspont pedig nincs. Jók a megszólalók. Aranyos az idős, jól szituált hölgy, aki elmondja, hogy egy mocskos filmre számított, és meg is kapta. Megrázó a konzervatív ördögűző ügyész. Azt mondja, ha a saját anyja lett volna benne, őt sem kímélte volna meg. Amikor az ostobaságait böfögi, csak arra tudunk gondolni, hogy milyen lehet a nemi élete.
Pornóipar és a maffia. Napbarnított idős urak idézik föl az eseményeket színes ingben és vastag aranylánccal. Egymásnak ellentmondóan interpretálják a történetet, de a lényeg, hogy a maffia, miután ráérzett a nagy pénzre, megvette a jogokat. Erről a világról szól a Boogie Nights című P.T.Anderseon film.
A Linda Lovelace művésznevű hölgy története a legmegrázóbb. Az átlagos vidéki kislány különleges képességeire egy pornófilm forgatásán lesz figyelmes a szemfüles Gerard Damiano. Ráérez a nagy lehetőségre, napok alatt kitalál direkt erre egy sztorit, összeszedi a pénzt, és irány Kalifornia. Az nem derül ki egyértelműen, hogy a huszonháromezer dollárt is a maffia adta, vagy csak a forgalmazási szakaszban nyúlta le a filmet, de elkészült a mű, és Linda rövidesen sztár lett. Botrányos sztár, amivel aztán nem is tudott élni. Nem gazdagodott meg belőle, és a társadalmi státuszát sem tudta kifehéríteni. Így aztán lecsapott rá az erősödő feminizmus. Áldozat lett belőle, akit megerőszakoltak, kihasználtak, és még ki sem fizették rendesen. Ebben a minőségében írt egy könyvet Viszontagságok címmel, tévéműsorokban szerepelt, könyveket írtak róla, amiből egy cent honoráriumot nem kapott. Miközben a nőmozgalmak lettek a cenzúra élharcosai, ő a női öntudatra ébredés emblematikus arca lett, amíg rá nem jött, hogy lenézik, és kihasználják ilyen minőségében is. Ekkor aztán ötvenegy évesen visszatért az élő hús iparágába, bár már nem volt igazán hamvas. Szomorú aktfotókat készítettek róla, amíg 2002-ben egy banális autóbalesetben meghalt. Két gyermek maradt utána.
A Mély torokban semmi különös nincs. Üde, laza, az a bónusz, amit Linda tud. Nem tudom, a mély torok technika tanulható-e, vagy képesség. (A dokumentumfilm szalonképes, de azért egyszer-kétszer kénytelen megmutatni a nagy attrakciót, ami – gyanítom – a televíziók számára forgalmazhatatlanná teszi.)
Gondolhatjuk azt, hogy az egész történet a férfiagy tipikus terméke, amely megideologizálja a fellációt. Ugyanakkor a főhősnő azt állítja, hogy neki egy „nine inch cock” (23 cm) szükséges a kielégüléshez, ami a férfiak többségét kissé frusztráló sztereotípia. Az alkotók arra hivatkoznak, hogy a történet vicces, és mégis csak a női orgazmus fontosságáról szól. Bevitte a pornómozikba a középosztálybeli nőket is.
Utolsó kommentek