Rendben, zárják börtönbe, aki sikkaszt, számszaki fegyelmet sért, lop és csal! A MÁV Általános Biztosító Egyesület gyors felbukkanása, rövid tündöklése és bukása tipikus magyar történet, ez viszont mégsem ok arra, hogy a bivalyerős, ám hirtelen lenyomott piaci versenytársak nagy fájdalmában a hatóságok is osztozzanak.
A történet akkor kezdődik, amikor a benzinárba beépített kötelező biztosítást valamikor a kilencvenes évek elején felváltotta a frissen létrejött biztosítótársaságoknál megkötendő kötelező gépjármű felelősségbiztosítás (kgfb). Ez úgy történt, hogy a benzin ára nem csökkent, tehát valakik hatalmasat kaszáltak a rendszer megváltoztatásán (de ez egy másik történet). Ekkor egy olyan piacot hoztak létre, amit senki nem akart, ugyanakkor minden autósnak részesévé kellett válnia. Ennek pedig semmi köze a piacgazdasághoz, jellegzetesen az államszocialista gondolkodás maradványa a kötelezően igénybe veendő szolgáltatás erőltetése (ugyanúgy, ahogyan akkor egyébként a benzinárba építve is kötelezően vettük igénybe a biztosítást), eltekintve az egészség- és társadalombiztosítás fontosságától. A gépjárművek biztosítása azonban nem össztársadalmi érdek, még akkor sem, ha nagyon szeretünk autózni és nagyon könnyen okozhatunk mi másoknak és okozhatnak mások nekünk kárt a heves közlekedésben. Mert ugye a kgfb-vel nem magunkat, hanem a másikat biztosítjuk közvetlenül. És csak közvetve biztosítjuk magunkat azáltal, hogy egy per során nehogy a megrongált autó javítási költségeit ki kelljen fizetnünk. De mindez a szabadon választható autózás következménye, amit egy liberalizált és rendszerváltoztatott társadalomban mindenkinek joga volna szabadon választhatóan viselni és nem viselni (ekkor köthet biztosítást). Nem értem az állam előíró gondoskodását, mert akkor a kgfb. analógiájára az ilyen-olyan kókler befektetési cégek papírjait megvásárló emberek számára is fenn kellene tartani egy biztosítási alapot. A menetrendszerűen tönkremenő befektetési cégek ellen a Parlament előtt tüntető kisnyugdíjasok azonban senkit nem érdekelnek: és ez így van rendjén, hiszen saját elhatározásukból kockáztattak, miért is lett volna bárkinek feladata az ő anyagi gyarapodásukat és értékállóságukat garantálni.
De ha már ez a rendszer és máig együtt élünk vele, természetes, hogy valakinek eszébe jutott valós piaci magatartást tanúsítani és olyan árakkal kilépni a kgfb. piacra, amely jócskán az addig kb. egy árszinten mozgó biztosítók kínálata alatt van. Például a mi családi autónkra a MÁV-nál 40 ezer forintért lehet éves kötelezőbiztosítást kötni, míg a legdrágább biztosítónál 120 ezer forintért. Miért is ne választanám a MÁV-ot? Miért is kellene azzal foglalkoznom, hogy nem egy cég, hanem egy egyesület biztosítja az autónkat? A MÁV tehát erős érdekeket – vagy ahogyan az Magyarországon a hosszú ideig tartó tespedés alatt ki szokott alakulni – berögzült előjogokat sértett a harmad áron kínált szolgáltatásával, ami ráadásul semmivel sem nyújtott kevesebbet a nagy biztosítók szolgáltatásánál. Az olcsó, de tömegeket vonzó szolgáltatás racionális gondolkodást kíván, így az is helyénvaló, hogy a biztosító körmére nézett a szervizeknek és gyakran nem fogadta el azoknak a számláit. Velem is előfordul minden szervizlátogatás alkalmával, hogy bár csak egyetlen órát toporgok az ügyfélváróban, mégis 6-8 órányi szerviz költséget látok a számlán. Egy dömpingszerűen javíttató biztosító esetében természetes, ha ezt a szervizes gyakorlatot megkérdőjelezi, hacsak nem valamiféle kölcsönös alku részese, amely ezt a rendszert fenntartja és működteti.
A MÁV biztosítót vetélytársai legyőzték, de ehhez állami akarat is szükségeltetett. A végjáték legfurcsább momentuma, hogy a Vám- és Pénzügyőrség (VPOP) embere vezeti jelenleg a biztosítót (a PSZÁF emberei vezetik - kommentek alapján javítva), miután annak igazgatóját letartóztatták. Hogy is vezethet az állam egy magánbiztosítót a hivatalnokán keresztül? Fogunk valaha tisztán látni tartalékképzési ügyben, miközben a hír másik oldala az, hogy azért a MÁV biztosítónak egyéb biztosítási esetekre (casco stb.) bőséges tartalékai vannak? Miután kiderült, hogy lehet a kgfb. szolgáltatását harmad áron is nyújtani, miért nem indít tisztességtelen piaci magatartás okán vizsgálatot a VPOP a portékáját drágán kínáló biztosítók ellen?
Az összkép nekem azt sugallja, hogy az állam lelkiismeret furdalás nélkül beavatkozik a piac működésébe, és önszorgalomból továbbra is a nagy biztosítók – most már bizonyítottan – túlárazott kgfb. szolgáltatásának fennmaradását segíti saját eszközeivel. Kérdés: mi oka van erre?
Utolsó kommentek