Aki blogot ír, az olvas is. Kíváncsiságból, hogy mások hogyan, mit, és miért is. Így futottam rá a blog.hu amatőr szex bemutatására szakosodott blogjára. Érdekes, de jó, hogy nem moderálták ki, bár elég primkó megjegyzésekkel vannak címkézve a történetek. Hogy valaki gyűjti, szelektálja ezeket a kis gyöngyszemeket, azt értem, de hogy ki, és milyen motivációval készíti, illetve hozza nyilvánosságra azt nem. A néző szerepe a kukkolóé, ami korrekt. Ki nem leselkedett még életében? Aki fölveszi a saját kúrását, és néha visszanézi az is rendben van. Hisz például sokan használnak tükröt szeretkezéskor, aminek rokon a funkciója. De miért rakja ki a netre? Ez exhibicionizmus? Tudatosan lépik át az elfogadott normák határait, vagy egy buta macsózás az egész? Mert mindegyiket pasi veszi föl, amit eddig láttam. Kivéve, ha egy harmadik ember, az operatőr is jelen van. És ő ki? A szomszéd, a haver? És sokszor csak a csaj arcát látni, ami nem tűnik píszínek. Vagy pornósztárok akarnak lenni? Láttam magyar filmecskét is. Nem tartanak attól, hogy a munkahelyen, iskolában, közértben, fodrásznál felismerik a szereplőket? „Látod, ez az a csaj, az, aki olyan jól szopik a fürdőszobában!” Vagy ha anyucinak megmutatja valaki? Vagy egyszer majd a gyereknek?

Lehet, hogy én konzervatív, kispolgár, begyöpösödött, és gyáva alak vagyok. Azért maradok kukkoló. Bírom az esetlegességet, a bénázást, a tökéletlen testeket. Mikor belóg a mosógép, vagy a plüssmaci a képben, behallatszik a TV, igazgatják a webkamerát, becsörög a telefon, és akkor van egy kis gondolkodás. Hogy felvegyék-e. Hogy nem látszik minden jól, nincs jól bevilágítva. Hogy néha elnevetik magukat. Sokkal jobb, mint a "hivatásos" robotpornó steril unalma. Egy új folklór? Vagy a világvége? Már nem értek semmit, de lehet, hogy ez így van jól.