Felépítését tekintve az orgona a legbonyolultabb hangszer, működési elve mégis roppant egyszerű: a síp levegő beáramlásakor zenei hangot ad, ennek hiányában elhallgat. Ez a folyamat ismétlődik meg számos variációban, miközben a hallgató csodálatos zenei élményben részesül. Ahhoz, hogy a működés titkait megismerhessük, a következő kérdésekre kell válaszokat kapnunk:
– Mi biztosítja a sípok megszólalásához szükséges levegőt?
– Hogyan szabályozható, hogy mikor melyik síp szólaljon meg?
– Milyen összefüggés van a sípok mérete, anyaga, formája, és az általuk kibocsátott hang között?
– És egyáltalán, mire szolgál, és miből készül a hangkeltésben „közreműködő” alkatrészek sokasága?
Az orgona valójában hatalmas fúvós hangszer, amelynek levegőellátására kezdetben emberi erőt használtak. A Művészetek Palotájában négy fújtatómotor gondoskodik a levegőellátásról, aminek maximális teljesítménye megközelíti a percenkénti 100 köbmétert. A fújtatómotorok mindegyikét hangszigetelt kamrában helyezték el. A megtermelt levegőt szélcsatornák szállítják a légtartályokba (fúvókba), majd innen a szélládák alsó rekeszébe. A szélnyomást a fúvóknál téglákkal, a szélládák kiegyenlítő fúvói esetében laprugókkal szabályozzák.
Az orgona központi egységét a szélládák alkotják. Ezek alsó rekeszeiben rendelkezésünkre áll az a hatalmas légtömeg, amelynek segítségével megszólalhatnak a szélládák tetején álló sípok. Hogy melyik sípba áramoljon levegő, az egy bonyolult szeleprendszer segítségével szabályozható. A szelepek a felső játszóasztalról mechanikusan, az alsó játszóasztalról elektromágnesek segítségével mozgathatók. A billentyűket a szelepekkel összekötő bonyolult szerkezet, a traktúra nagyon vékony fenyőfa lécekből, illetve forgó alkatrészekből áll. A lenyomott billentyű a traktúra segítségével kinyitja a szelepet, a levegő a sípba áramlik, ami egészen a billentyű elengedéséig folyamatosan szól.
A hangkeltés főszereplői a sípok. Kívülről csak az orgona homlokzatába helyezett 275 síp látható; a további 6529 – különböző csoportokban – a hangszer belsejében foglal helyet. Minden síp csak egyféle hangot képes adni, tehát a változatos hangzás eléréséhez minél több különböző méretű, anyagú és formájú sípra van szükség. Minél hosszabb egy síp, annál mélyebb hangot ad. Felépítésük szerint ajak-, illetve nyelvsípokat különböztetünk meg.Ebben a hangszerben a legnagyobb síp hosszúsága eléri a 10 métert.A legkisebbek alig néhány centiméteresek.
A sípokat két rendezőelv – hangmagasság és hangszín – szerint építik be az orgonába. A hangmagasságot a síp hossza, a hangszínt pedig a síp felépítése, anyaga, formája határozza meg. Az azonos hangszínnel megszólaló sípsort nevezzük regiszternek. Egy regiszter minden egyes sípja egy-egy billentyűhöz van hozzárendelve. A billentyűsoron balról jobbra haladva egyre kisebb sípok szólalnak meg, miközben a hangszín változatlan marad.
Ám akkor hogyan szabályozható a hangszín? A kérdés megválaszolásához vissza kell térnünk a játszóasztalhoz. A billentyűsorok, vagyis a manuálok két oldalán elhelyezkedő regiszterkapcsolók a 92 különböző regiszter be- és kikapcsolását szolgálják. Ha például az összes regiszter ki van kapcsolva, akkor hiába nyomunk le billentyűt, egyetlen síp sem szólal meg. Ez azt jelenti, hogy billentyű lenyomásakor csak az előzetesen bekapcsolt regiszter(ek) sípja(i) szól(nak).
A regiszterek rendszerének megértéséhez szintén a játszóasztal nyújt segítséget. A billentyűk öt sorban helyezkednek el, vagyis az orgona öt manuálos; ezt egészíti ki a lábbal kezelhető pedálsor. Egy-egy manuál öt oktávból, azaz 61 billentyűből, a pedál pedig két és fél oktávból, vagyis 32 lécből áll.
A manuáloknak és a pedálnak saját regiszterei vannak, ami azt jelenti, hogy a 92 regiszter 6 egységre tagolódik. Ezeket az egységeket nevezzük műveknek, amelyek külön szélládákon az orgona különböző emeletein foglalnak helyet
Úgy is mondhatnánk, hogy a 12,5 méter széles, 5 méter mély és 13 méter magas kamrába valójában 6 kisebb orgonát építettek be: a pedálmű az orgona két oldalán, a főmű (I. manuál), a pozitív (II. manuál), a redőnymű (III. manuál) és a szólómű (IV. manuál) pedig középen helyezkedik el. Az ötödik manuálhoz mindössze három regiszter tartozik, hangerejük mégis az összes többinél erősebb: ezek a homlokzatban jól látható spanyol trombiták, melyek bearanyozzák az orgona hangját.
A tovább kattintás után az orgona diszpozícióját ismertetem
Pedal (C-g’)
1. Majorbass 32’ (E-től homlokzatban, co-tól kombinált az I.
Montre 16’-tal)
16. Mixtur 4 x 2 2/3’ (Vorabzug a Compensumból)
17. Bombarde 32’ (kombinált regiszter a PED Bombarde 16’-al)
I. Manual, Grande orgue (C-c’’’’)
II. Manual, Positif expressif (C-c’’’’)
III. manuál, Récit expressif (C-c’’’’)
85. Sesquialtera 2 2/3’ + 1 3/5’
IV+V | |||||
III+IV | III+V | ||||
II+III | II+IV | II+V | |||
I+ II | I+III | I+IV | I+V | ||
P+I | P+II | Szólj hozzá!Címkék: orgona művészetek palotájaA bejegyzés trackback címe:
https://check.blog.hu/api/trackback/id/tr6983977
Kommentek:A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban. Nincsenek hozzászólások. ![]() |
Utolsó kommentek