Asszem magunktól nem nagyon tudunk jól bemutatkozni, de ha mondjuk a drMáriás segít abban, amit idáig elfelejtettünk, akkor már könnyebben megy. Néha majd bemutatkozunk, elvégre a blog kicsit erre is szolgál, mesélünk a barátainkról és helyekről, amelyek közel állnak hozzánk. Kolbásszal IDE kattintva olvasható egy friss interjú az A38 portálján, amiből talán máris megérthető, miért szól arról a Chackpoin Charlie, amit idáig olvashattatok (ha az oldal nem jön elő regisztráció híjján, a lapozás után bemásoltam a szöveget).

Czabán György Kolbász filmes, fotós, civil kezdeményező, közíró és általános kultúrgerilla rengeteg fotót készített a Hajóról. Ezekből mutatunk most be egy csokorra valót, mellé a vele folytatott beszélgetést.
		A38: A Hajónak már jóformán ötletként való megfoganásától a közelében voltál és azóta is vagy. Mit érzel most, hogy négy éves lett? Mit jelent számodra a Hajó? Czabán György: Azt, hogy van esélye a civil társadalomnak Magyarországon is. Hogy a kultúra olyan, mint egy piramis, alulról építkezik. Hogy a megszállott, következetes munka akár sikeres is lehet, főleg, ha egy olyan karizmatikus ember nyomatja, mint a Bognár Attila. Én erre képtelen lennék, de büszke vagyok, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak. A38: Milyen érzés volt először meglátni a rozsdás, romos ukrán kőszállítót? Gondoltad-e akkor, hogy majd a rozsdás cuccok helyén egyszer a Vienna Art Orchestra bazsevál? Czabán György: Ócskavas állapotában is gyönyörű volt a tárgy, amiről rengeteg fotó is készült. A terveket és a méreteit látva nyilvánvaló volt, hogy egyszer még Budapest szimbóluma lesz. Csak akkor még azt gondoltam, hogy a Vienna Art Orchestra majd hajón érkezik Bécsből, és a Kék Duna keringőt fogja játszani. A38: Gyönyőrű filmet készítettél a Hajóról, ahogyan Komáromból ideutazott. Milyen érzés volt utazni rajta, s tudni, hogy azután egyhelyben vesztegel majd? Czabán György: A legjobb az volt, amikor a Hajó áthaladt az újjáépített esztergomi híd alatt, amit még a nagyapám szegecselt a múlt század elején. Azt meg, hogy sokáig vesztegel a mostani helyén, és semmilyen gonosz ár nem mozdítja el onnét, azt csak remélni tudom. És, hogy ugyanígy működik, mint most. Vagy jobban. A38: Ősszel a Hajó az Újbuda Jazzfesztivállal nyit, melynek a Hajón megjelenő műsorát te szervezed a free-jazz legnagyobb sztárjaival. Kik jönnek, hogyan, miért, meddig, menyiért, kivel, stb? Czabán György: Öreg szabadságharcosok jönnek a Hajóra szeptember elején, mint Peter Brötzmann, Ulrich Gumpert, a Bauer testvérek, a Ganyalin Tió, és a következő generáció két legfontosabb arca Ken Vandermark és Mats Gustafsson. Meg persze a magyarok, Dresch, Grencsó, és a fiatalabbak közül Tóth Viktor. A Közgáz Jazzklub hagyományait szeretnénk ötvözni a kompromisszummentes jövő ígéretével! A38: Filmeket készítesz, a Pergő Képek lapot szerkeszted, a Tilos rádió hagyományőrzője, írsz, elképesztő zenéket gyűjtesz. Min jár most az eszed? Czabán György: Most leginkább a fotózás érdekel, meg blogot írok a Rudi barátommal (www.check.blog.hu). Aztán megcsinálom a saját weboldalam, ami leginkább egy virtuális fotógaléria lesz. Közben persze tovább keresem azokat a zenéket, amitől legalább leszakad a fejem. A38: Hogyan változtatnád meg a világot? Jazzt az óvodákba? S még mit? Terveid? Álmaid? Rémálmaid? Czabán György: Föl kéne találni a gyerek nyugtatót, és azt a szert ami elbutít. Az alkohollal próbálkoztam, de nem vált be. Olyan szer kéne, amit ha bevesz az ember, akkor soha többet nem gondolkodik, csak bambán néz maga elé. És csak kicsit csurog a nyála. A legrémisztőbb álmom pedig, hogy sok időt kell egyfolytában töltenem ebben a szép országban, és nem tudok elutazni hamarosan valahova nagyon messzire.