Mednyánszky Miklós: A kintorna (Fekete Sas Kiadó, 2006)
Nem is kívánhatna a muzsika iránt elfogódott ember jobbfej témát, mint a kintorna és annak mindenféle vonatkozásának (ugyismint: működés, történelem, művelői, művészeti vonatkozásai és jelene) bemutatását. Ennek a szerző, Mednyánszky Miklós, kb. ebben a tematikai bontásban határozott céltudatossággal eleget is tesz, csakhát rendkívüli unalmassággal teszi ezt.
A százhatvanvalahány oldal rágcsálása közben valahogy pont addig nem jutunk el, hogy mi lehetett ennek a hangszerként emlegetett eszköznek a varázsa, és a múlt századelő világához miért tartozik hozzá elválaszthatatlanul a verklis képe. Éppen a lelkét nem értjük meg a suta doboznak, így a szerző csupán egy rendkívül korlátozott képességű, nehézkes tákolmány technikai leírásával szembesíti az olvasót, illetve személyes kommentárok, vagyis viszony nélkül sorolja, hogy adott időszakokban mi történt a kurblis nyenyegővel. Nekem nagyon hiányzik a kultúrtörténeti Ráth-Végh-féle anekdotázás, amit az ugyan vonatkozó, de szinte csak irodalmi fércművek hosszas idézése pótol. És ebből már ki is derül, hogy a kintorna és verkli elnevezések miért is mosódnak össze a könyvben olyan nagyvonalúan: mert nem kapunk képet arról, hogy más-más országokban mi minden kötődik a kintornához, csupán találgathatunk, hogy a Németalföld vidékén, a Felvidéken, Franciaországban és Itáliában a másképpen tagozódó társadalomban a verkliseket is különböző módokon ítélték meg. (Ráadásul kissé lebegve maradt, hogy kintornának más zenélőszerkezeteket, automatákat is neveztek e, vagy csak a kurblival tekerhető verkliket.) A zenealkalmatosság kihalásáról szóló sorokkal tehát nehéz mit kezdeni, ha a következő oldalon ott áll a Holland utcai óriásverkli, láthatóan élő környezetben. És magam is találkoztam Mexikóvárosban meglehetősen viruló kintornásokkal, akik szolgálati egyenruhában, pénzt gyűjtögetve az utcasarkokon tekerték a kurblit.
Az pedig már csak a végzet, hogy bizony a kintorna hosszú í-vel is leíródott – pedig egész biztosan erre vigyáztak a legjobban.
Utolsó kommentek