A pénteki Élet és Irodalomban jelent meg EZ a kritikám. Az írás második felében érintett Hortobágyi László ezt az olvasói levelet jutatta el a szerkesztőségbe és hozzám. Mivel a levél hangvétele nem alkalmas arra, hogy egy komoly hetilap azt közölje, így itt ajánlom az ínyencek szíves fogyasztására helyesírási-, formai-, stiláris javítás, illetve személyes kommentár nélkül.
Baráti körből kapott reakciók alapján, azokat összefoglalóan de rühellve küldöm végül is eme levelet.
Mivel butaságánál csak rosszindulata nagyobb, kivánjuk nagyon: az ilyen ne irjon, de ne irjon választ, nem létezik felület köztünk ennek gyakorlására.
Ami pedig a Végső Zoltán (Endlősungolka) féle, korunk eme zsíragyú Crowbar tipusú poltergeist jelenséget illeti, személyiségük okán ezek az önjelölt - avagy megbizást teljesitő a koncertekre a fizető média III/III -as kullancsaként (ki tudja zenéért jön-é avagy a szövegért) magát besimliző cikkgyártók kb. annyit értenek kultúrához-zenéhez mint King-Kong a rokokó trillához. Kifinomult "küllemük" méltó belbecset tart lángon.
Korábban is sok kártékony müveletlenséggel ártott már másoknak, körmölt igazi határsértő, bonmot-ként fizetett hasonlatokat (Nusrat Fateh és Lagzi Lajcsi ), és korábbi megjelenéseiben -boritékolhatóan- minden egyes esetben kizárólag a kamuflázs, free-jazz féle kortárs onánia bajnokai voltak a dicsérendők, ez nyilván nem állhat távol intellektusnak nem nevezhető beltéri egységének hajlamaitól.
Létalapja tőkésitett embervér, igy erjed karmája még poshadtabbá mindenki kárára.
Fizetett megmondóként, müveletlensége okán egy koncert vonatkozásában kizárólag olyan eseményekről képes írni, mint hogy az előadó éppen a szemüvegét babrálja avagy az orrát túrja, a szereplők vakaróznak, s általában a világitás gengécske volt.
A zenéről érdemben sohasem.
Ha tévedésből mégis zenei vonatkozása vagyon rosszindulatú megjegyzéseinek -például mikor a Gáyan Uttejak Orchestra elektronikus alapjait tökéletesen félreérti majd ezt számon kéri - akkor derül ki igazán primitív hozzá nem értése, itt az eredeti zenei vonatkozástól távol eső szempontok értékitélete lakmuszpapirként árulkodik írójuk girhes nézeteiről és ismeretanyagáról.
A Guo esetében a basszus szólamról annyit volt képes kifigyelni ez a pompás szellem, hogy keveset játszik, nyilván strukturális felügyeleti szervként óhajt társzerzőként tündökölni. Ennek belső freudi okai lehetnek, gyerekkori pénisz irigységgel terhelten, egy tehetségtelenséggel súlyosbitott erősen unintelligens és gátlástalan habitus, mint irtam volt : amilyen stilusa-külleme olyan az értelme. Tulajdonképpen csak az kérdés, hogy egy magára valamit adó szerkesztőség miért tart - ha csak nem egy meddő intellektusú kör megélhetési csoportérdeke okán - egy ilyen kártékony dilletánst az istállójában?
Utolsó kommentek