Steve Reich/Beryl Korot: Three Tales (Nonesuch, 2002 - CD és DVD)
Minden bizonnyal a Dolly bárányról megszületett első zenemű az, amely Steve Reich és felesége, Beryl Korot középszabású video-operájának utolsó felvonásaként mutat az apokalipszis irányába. A három mese egységes mondandója alapján a technicizálódás megöli a természetet, a civilizáció magát emészti, jaj, mi lesz velünk emberekkel.
Ha végignézzük a művet, gutaütésszerűen eszmélünk, hogy a téma közel nem ennyire bagatell és közel nem a szépelgő művészek transzparens témája csupán, mint mondjuk Godfrey Reggio „Koyaanisqatsi” trilógiája és a hozzátartozó, egyébként a maga remekségében a közhelyes képi állításokkal megtépázott Philip Glass muzsika. Steve Reich a Hindenburg léghajó 1937-es felrobbanása, a Bikini szigeten (vagy atollon) 1946 és 1958 között kísérleti céllal felrobbantott 20 hidrogén –és atombomba, valamint Dolly bárány elkészítése nyomán fonja egységes szállá az emberi gyarlóságot. Mindeközben bevillanó háttérfeliratokon az ótestamentumból néhány szó utal a teremtő mivolt kisajátítására, márminthogy az ember maga foglalta el az isteni trónust – amit természetszerűleg fel is gyújt maga alatt. Beryl Korot képei mintha Reich zenéjéhez plusz szólamokat adnának: archív képek, interjúk, animációk lüktetnek a minimalista imitáció kiegészítéseképpen, némely pillanatban olyan összhangban, hogy egyértelművé válik az egymástól elválaszthatatlan képi és zenei munkafolyamat.
Utolsó kommentek