2002-ben jelent meg magyarországon a Catherine M. szexuális élete című könyv a Francia Külügyminisztérium, a Magyarországi Francia Nagykövetség és a Budapesti Francia Intézet támogatásával. A hölgy egy létező személy, ismert művészettörténész, a vallomásos szöveg pedig tényleg az, amit a címe ígér, és ezt minden pátosz nélkül. Mélyen pornográf szöveg, de valahogy mégsem érezzük öncélúnak. Egy értelmiségi nő vallomása, egy kopogós gyónás. Mindezt arccal vállalva. Például a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt a hölgy 2003-ban. Sade márki, Georges Bataille szövegeinek és az O történetének mai folytatása. Tárgyszerű leírások végtelen és elvetemült szexuális kalandokról egyes szám első személyben. Lehetett hozzá viszonyulni, de gombot varrni rá nehéz. Ez a mértékű őszinteség, a privát szféra teljes fölszámolása számomra zavarba ejtő. Hasonló ez ahhoz, amikor valaki fölteszi magát, illetve a videóra rögzített szexuális aktusait valamely forrásmegosztó oldalra. A Részletek című fejezet így kezdődik: „Nagyon szeretek szopni.” aztán jönnek a részletek, majd elmondja, hogy a legkedvesebb bók számára, ha azt mondják ő szopik a világon a legjobban. Érdekes provokáció, a pszichológusoknak csemege, és hát több mint egymillió eladott példány negyvenöt nyelven.

Ezután az idén megjelent a Catherine M. szexuális élete 2 A féltékenység. Az eredeti cím kb. az volt, hogy A féltékenység, a többit már a magyar kiadó tette hozzá, nyilván marketing okokból. A szöveg ugyanarról szól, a szerző életéről, gyerekkortól az érett asszonylétig, de egész más szemszögből. Olyan, mint egy szingli regény, a Nők Lapja simán leadhatná. A szexuális forradalom elmúlt, szopás itt már felláció, és nem az események leltárba vétele, inkább az azt megélő lélek a fontos. Van itt önsajnálat, pszichoanalízis, álmok, fantáziák, amik felülírják és talán megmagyarázzák az első részt. Nem vonja vissza, nem hitelteleníti az első könyvet, inkább csak egy rezignált leírása annak, hogy mi van, volt a felszín mögött. Fáradt utánlövés, de talán magyarázza az első könyv születését. Szövegnek nem túl erős, és az első rész nélkül szinte teljesen érdektelen. Ráadásul az első rész hetvenkettedik oldalán leírja ezt a történetet, nevezetesen, hogy a nagyon libertinus élet mellett is lehet féltékenynek lenni, és ettől megzakkanni. Ezt a két oldalas epizódot bontja ki egy egész könyvvé, úgy, hogy nem ad hozzá semmi pluszt. Talán azok érdekes részek, ahol a maszturbációról és a fantázia szerepéről értekezik. Azért valahogy mégsem bántam meg, hogy átrágtam magam rajta. Kétszer ugyanarról teljesen más megközelítésben még nem olvastam könyvet.