Aránylag későn kerültem Kitanó bűvkörébe. Küzdök is ellene szépen, minden – számomra – új filmjénél drukkolok, hogy ez már legyen szar. De eddig nem rontotta el, pedig már a hetediknél tartok. És állandóan azon gondolkozom, hogy miért halasztja meg magát a filmjeiben?

Azt állítja, hogy ő egy amatőr, véletlenül kezdett filmet rendezni, ami nehezen hihető. Vagy született zseni, vagy nem mond igazat, illetve ezek bizonyos kombinációi. Mert rendkívül következetes, tudatos világot épít, a filmnyelv, amit használ pontos és adekvát, és ez már az első filmjénél (Erőszakos zsaru, 1989) is leltározható. Godard, Buster Keaton, Erik Satie (azok a csöndek!), Samuel Beckett örökségét simán rá tudnám húzni anélkül, hogy azt állítanám ismeri az urakat. Kubrick azt mondta, ha van öt jó jeleneted egy filmben, akkor az rendben van, a többit iparos munka összerakni. Kitanónál ez mindig megvan. Szituációkban gondolkozik, nem az akció fontos, hanem a reakció, ezért nem is nagyon beszélnek a filmjeiben. És ebben ő a legerősebb. Mint színész. Nem szólal meg kulcs fontosságú jelenetekben, csak néz.  Azonnal jelen van, csak rá tudsz figyelni, mint mondjuk Marlon Brandóra, csak Kitanó teljesen aszexuális! A brutális fekete bohóc, a kilencvenes évek közepétől összetört arccal. Az élet le van szarva, csak a gesztus a fontos. Totál más vonal, mint az európai filmművészetben, de mégis értjük. Nincsenek közelik, a tempó hipnotikus, a történet kegyetlen, egyben decensen szentimentális, és mellékesen csodás – néma – önfeláldozó női alakokat generál.

A halálhoz való viszonya nagyon különös. Vagy öngyilkos lesz a filmjeiben, vagy megöletteti magát. Kiprovokálja a halált, aminek van valami oka, vagy következménye. A becsület, vagy megvált valakit, vagy nem tudom mi. Úgy tűnik régen olvastam a Hagakurét. A szamurájok kódexével először a Jarmush Szellemkutya című filmjében találkoztam. Azóta hozzáférhetővé vált magyarul is, és mondhatjuk egy nagyon különös szöveg.

Úgyhogy jó értelemben megakadtam. Ezért azután most újraolvasom a Hagakurét, újranézem a Kitanókat, és gondolkodom a halálról.