Bp. légszennyezettsége

Budapest légszennyezettsége

Ennyien néznek

who's online

Utolsó kommentek

Címkék

1 (2) 1fél (1) 2 (2) 2006 (1) 2007jazz (5) 2008jazz (1) 2009 (1) 2fél (1) 3 (5) 3fél (1) 4 (2) 4fél (3) 5 (4) a38 (3) adatvédelem (1) agyhalál (4) airrace (1) Alaptörvény (1) albert lászló (1) aldi (1) alexander waugh (1) alkohol (1) altemusik (1) amatőrszex (2) andrew hill (1) animáció (1) apeh (1) araki (3) arcalakítás (1) arcustemporum (1) Aronson (1) arthur fleiscmann (1) arthur koestler (1) ásványvíz (1) autó (2) Azerbajdzsán (1) bakancslista (1) bali (3) bálint istván (1) bank (1) barabási (1) bartók (1) battle royale (1) beethoven (1) benzin (1) berlin (4) bestof (12) bíró (1) biznisz (1) biztosítás (1) bkv (3) blog (1) blog.hu (1) blues (1) bojkott (2) bojtár b endre (2) bolívia (1) borges (1) borravaló (1) botrány (1) braggtown (1) branford marsalis (1) bregovic (1) bret easton ellis (1) brötzmann (2) budapest (3) Budapest (1) buddhizmus (2) bukowski (3) caine (1) catherine millet (1) cd (2) chadbourne (1) Charlie Parker (1) checkpoint charlie (2) cherry (1) cinizmus (1) civil (14) clavinet (1) concertoköln (1) courtney pine (1) csalás (1) cselló (1) csontos (2) czabán (1) D. L. Harding (1) dan ariely (1) debrecen (1) deep throat (1) demján (2) demjén ferenc (1) dhal (1) digitális nyomda (1) díj (1) diplomácia (2) dj kolbasz (1) dkv (1) dobos c. józsef (1) dominique aury (1) dylan (1) dzsessz (1) egészségügy (1) emlékezés (1) emo (1) endresen (1) energia (1) enquist (1) erotika (1) esbjörn svensson (2) ethan coen (1) exotica (1) extra (1) fal (1) felhő (1) fenék (1) ferber katalin (6) festészet (1) fesztivál (1) feta (1) film (20) filmklub (1) filmszemle (4) fitness (1) foci (1) fonogram2007 (1) foto (3) fotó (15) fotóalbum (10) fotókiállítás (1) free (5) fukasaku (1) fűszer (1) fűszeres paradicsomleves (1) galéria (1) gallasz józsef (1) gasztro (8) gazdaság (1) genyó (1) gmail (1) godard (1) grammy (1) greg osby (1) grencsó (1) gustafsson (3) gutiérrez (1) gyakorlás (1) gyerek (2) gyerekfilm (1) gyerekgyűlölő (1) gyömbér (1) gyorshajtás (1) hammond (1) haneke (1) hanglemezipar (1) hangszer (1) harangjáték (1) haza és haladás (1) hellókarácsony (1) helmut newton (1) hemophiliac (1) highend (1) high society (1) himnusz (1) hollywood (1) hortobágyi (2) houellebecq (2) houllebecq (1) hülyeség (2) húsleves (1) időgép (1) ikea (1) ikue mori (1) india (3) indonézia (2) ingatlan (2) interjú (1) internet (1) irodalom (9) iskolatáska (1) iskola a határon (1) ivy lee (1) japan (5) japán (7) játék (1) jáva (2) jazz (27) jazzklub (1) jobbik (1) joel coen (1) john zorn (5) Jonathan Franzen (1) kaméleon (1) karlheinz stockhausen (1) katasztrófa (1) keepnews (1) kelet (1) kép (1) képzeltriport (2) kezezés (1) khalil (1) kiállítás (2) kill radio (1) kintorna (1) kiscsillag (1) kispál és a borz (1) kistehén (1) kitano (2) klasszikus (1) koestler (1) koncert (2) koncertfelvétel (2) konyv (1) könyv (9) könyvtár (2) koppintás (1) környezetvédelem (1) korrupció (3) kossuthdíj (3) közélet (1) közgáz jazz klub (1) közlekedés (1) közmunka (1) kraus (1) kritika (1) kultúra (8) kusturica (1) kvb (2) lángos (1) laurie anderson (1) lemez (1) leonardo (1) Lester Young (1) leszták tibi (1) linda lovelace (1) lista (1) loopdoctors (1) lovano (1) lovasi (2) mafsz (2) maghreb (1) magyarország (22) magyar jazz (1) magyar narancs (1) magyar vs. külföldi (1) mango gadzi (1) marianne faithfull (1) marosvásárhely (1) mats (1) McInerney (1) medeski (3) medeski martin & wood (1) média (6) médiatörvény (1) mediawave (1) megasztár (1) mély torok (1) mérő lászló (1) mezzotv (1) mi (1) mike patton (1) mikrofon (1) miles davis (1) minimál (2) mixmag (1) mi vagyunk (15) mmi (1) mmk (2) mmw (3) mnfa (1) mokép (1) mol (2) monk (4) mono (1) mori (1) mozart (2) mozi (1) mozinet (1) mta (1) Murakami (1) művészetek palotája (3) nato (1) nava (1) nekrológ (3) nem véneknek való vidék (1) news (21) new york (5) nfz (1) nők lapja (1) nujazz (2) nyelv (6) oldalas (1) olimpia (1) olíva (1) oltás (1) olvasás (1) omv (1) önéletrajz (1) on the corner (1) opera (1) operabál (1) orban viktor (1) orbán viktor (2) orgona (2) orszáczky (2) ortt (1) otomo (1) otthonszülés (1) ottlik géza (1) ötvenhat (1) oud (1) overdose (1) o története (1) palya bea (1) pannonhalma (1) paprika (1) parkolás (5) patton (1) pécs (2) pénisz (2) pergokepek (1) pergőképek (1) pergő képek (1) petőfi mozi music pub (1) pine (1) pista bácsi (1) polanski (1) politika (5) politikus (2) ponton (1) ponyvaregény (1) pop (1) porno (1) pornó (2) pornográfia (2) prix europa (1) programajánló (1) pulitzer (1) rádió (3) radioq (1) rai (1) rajzfilm (1) rebel (1) recept (4) reich (2) rembetika (1) repin (1) repülés (1) részeg (1) rév lívia (1) romberg zsigmond (2) romhányi (1) saft (2) sajtó (1) sam hammer (1) sári lászló (1) schiff (1) schlippenbach (1) schönburg (1) scofield (1) Sebastian Haffner (1) serge gainsbourg (1) sex (1) sexmob (1) sieff (1) sigmund romberg (1) silvestrov (1) ska (1) skatalites (1) sólyom (1) sport (1) st.louis (1) stivin (1) szar (1) szexista (1) szexizmus (1) sziget (1) szinkron (1) szirmai márton (1) szmog (2) szociális konzultáció (1) szomorú (1) szorongás (1) sztefrem (1) sztorno (1) sztornó (1) talány (1) tao (1) tarafuki (1) társadalom (2) tavaszifesztivál (4) természet (1) tetsuya ishida (2) the thing (1) thierry henry (1) tilos rádió (4) tok tok tok (1) történelem (2) toscana (2) tótumfaktum (1) tudomány (1) tv2 (1) united (1) utazas (1) utazás (1) utolsó vacsora (1) választás (1) válság (3) vandermark (2) vangogh (1) varnus xaver (1) vb (1) vélemény (19) világvége (1) vivaldi (1) víz (1) von (1) vuk (1) waliczky (1) warhol (1) wesseltoft (2) westlicht (1) weston (1) woody allen (1) worldmusic (1) yamataka eye (1) zen (1) zene (15) zeneszerkesztés (1) zongora (1) zorn (1) Címkefelhő

A legidősebb emberek haláláról

2010.05.04. 14:17 turorudi

ÍME, ismét a szokásos hír arról, hogy meghalt a világ legidősebb embere. Miközben a világ legidősebb embere nem halhat meg! Vagy legalábbis erről az eseményről az emberiségnek már nem lehetne tudomása. Ugyanis ha meghal a világ legidősebb embere, rögtön van helyette egy másik legidősebb ember és ameddig ember él a Földön, mindig van legidősebb ember. És ugyanez vonatkozik minden „leg” emberre. Szóval hagyjuk már ezeket a semmiről sem szóló nullpontos híreket!

1 komment

Címkék: hülyeség

EGY könyvet csinálni

2010.04.25. 10:43 Kolbasz

Könyv, könyvtár, könyvkiadó, szerkesztő, lektor, nyomda, ezek komoly dolgok. Könyvbemutató, dedikálás, könyvfesztivál, olyan hivatalos, legitim, felkent, privilegizált ügyek. Ha már valakinek megjelent egy könyve, az valaki. Vagy már az ötödik vár a kiadásra! Katalógus, könyvtár szak, könyvkiadás, terjesztés, példányszám, antikvárium, néhány fogalom, ami asszociálható a történethez.

Ma meg? Letöltesz egy programot, amellyel megszerkeszted a könyvet, neten visszaküldöd a digitális nyomdának, és rendelsz belőle egy darabot. Vagy akár ötöt. És egy hét múlva hozza a posta. És olyan, mint az igazi! Minőségre, súlyra, szagra is. Lehet szöveg, fotó, ezek keveréke, akármi. Ráírhatod, hogy ilyen, vagy olyan kiadó, nem vonatkozik rá a sajtótörvény, fölteheted a polcodra, elajándékozhatod, vagy akár árulhatod is.

Megváltoztathatod, és a második darab lehet tök más, akár minden darab lehet egyedi. A könyvművészetnek ezen túl már csak a fantázia szab határt. Nem kell leadni köteles példányt, minden felelősség, döntés a tied, és nagyobb tőkét sem kell befektetni.

Én a www.blurb.com címen elérhető szolgáltatást teszteltem le, ahol fotóalbumokat készítettem. A könyvszerkesztő program jól használható, rengeteg opció elérhető, mégis felhasználóbarát. Aztán az ember föltölti az anyagot, így belekerül a virtuális könyvesboltba. Megtekinthető, megrendelhető bárkinek, ha akarjuk. Megadhatjuk a könyv paramétereit, méretét, a papír minőségét, hogy kemény avagy puha borítója legyen, és legalább egyet kell rendelni ahhoz hogy ott maradjon a virtuális boltban. Az ár meglepően korrekt, annyi mint egy hagyományosan kiadott fotóalbum a könyvesboltban. A minőség teljesen rendben van, olyan, mint az igazi! A fekete az fekete, a színek pont olyanok, mit egy jól kalibrált monitor alapján elképzelhető. Úgyhogy elkezdtem földolgozni a fotóimat, „kiadom” őket az meglátjuk mit tudok kezdeni velük. Egyrészt megmaradnak, nem füstölnek el a vinyóval. Másrész megvan a jövő évi karácsonyi ajándék. Akárkinek.
A végeredmény ITT megtekinthető.
Átnéztem a könyvesboltjukat, ahol rengeteg könyv van. Nyilván a fent leírt rendszer egy csomó házi használatra készült kiadványt eredményez. Mondjuk egy nyaralás dokumentációját, ami a régi beragasztható fotóalbumokat váltja le. És van jó pár kísérlet, ami kreatívan próbálja használni a felmerülő lehetőségeket, illetve ambiciózus fotósoknak kiváló lehetőség egy jó minőségű portfoliót előállítani.

Nyilván számos ilyen szolgáltatás létezik, azért írtam erről konkrétan, mert ehhez van referenciám. A Vancsó Zoltán nevű jeles magyar fotósnak is vannak itt könyvei, de azok még nem voltak a kezemben, de úgy tudom meg van elégedve velük.

Ha valakinek van ilyen jellegű tapasztalata, az ossza meg velünk.

44 komment

Címkék: fotó könyv mi digitális nyomda

Szimbólikus beszéd és a választások

2010.04.15. 13:24 Kolbasz

A választások hétvégéjén dobták be hozzánk a Fórum című XVI. kerületi civil, közéleti, pártfüggetlen lapot, ami nyilván nem sérti a kampánycsendemet. Valaha az MDF népszerűsítésére jött létre ez a 32 ezer példányban kiadott, ingyenesen terjesztett kiadvány, ami a neten is tenyészik: www.forumujsag.hu. És ki finanszírozza ezt?

Van az elején mindjárt egy nagyobb anyag „Mond, te kit választanál?”. Ebből megtudhatjuk, hogy a Jobbikos kerületi aspiráns Vas Zoltán szerint nincs Magyar Nemzeti Bank, mert amit így hívnak, az független a kormánytól, a parlamenttől, csak a globális tőkétől függ. Továbbá vissza kell állítani a történelmi alkotmány jogfolytonosságát, mert a jelenlegi az a 1949-es sztálini 1989-ben módosított változata, és egy tákolmány. Nincs honvédség, ami volt azt 8 év alatt szétverték, fegyverzetét eladták, a rendőrség a politikai elit kiszolgálója, szóval a megoldás a csendőrség felállítása. A média cenzúrázott, pedig a műsoroknak a nemzeti öntudatra ébredést kellene szolgálni. Ez vajon mit jelenthet? És hogy lehet ezt megcsinálni, úgy, hogy még nézzék is az emberek önszántukból?

Az Ikarust - a XVI. kerületben vagyunk - fel kéne éleszteni, és világhírűvé tenni. Egyetértek, szavazzuk meg!

Viszont a Jobbik társadalmi szerződést kötött a választókkal. Ennek a szerződésnek a szövege - amit a Magyarok Szövetsége kezdeményezett - szintén megtalálható a lapban. Ebben a képviselőjelölt elfogadja a népfelség elvét. Követeli az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, és az új alaptörvényt elfogadó népszavazás kiírását, amely a Szent Korona Eszmére alapozott történelmi alkotmány jogfolytonosságán alapul.

Remélem jól írtam ide ezeket, mert amúgy nem sokat értek belőlük. Mit jelent ma a népfelség elve? A csendőrség miben különbözik a rendőrségtől, és ki felügyeli? Mi az hogy történelmi alkotmány? Ez valami rejtjeles beszéd, vagy az a baj, hogy a szocializmusban jártam iskolákba? Ez olyan, mint a békeharc? Úgy értsem, hogy elutasítják a közvetett demokráciát, ahol a választott képviselők képviselnek minket a parlamentben? Akkor miért indulnak a választásokon? Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a Vérmezőn lesz? És ott kik képviselik a 10 millió magyart? Az új nemesség? A Szent Korona Eszme azt jelenti, hogy legyen megint király? Egy Habsburg? Vagy választunk magunknak valami celebet? A feudalizmusban értem, hogy miért volt a királyság intézményének szüksége isteni eredetre, de ez most akkor hogyan van képzelve?

Nekem nem rémlik, hogy bármilyen szerződést kötöttem volna az urakkal. Akkor én nem vagyok választó? Esetleg NÉP sem? Tényleg nem értek semmit. Definiálni kellene az alapfogalmakat, lefordítani valami érthető köznyelvre, és levezetni, hogy ezekből mi következik. Orwell biztos örülne neki, de félek ő sem értené.

Aztán a végén a Pártfüggetlenek Lokálpatrióta Szövetsége felszólít „hogy a szavazatunkkal Vas Zoltán megválasztását” támogassuk.

6 komment

Címkék: politika választás jobbik

Kispál a vége felé

2010.04.03. 03:48 turorudi

2006-ban a Kispál és a borz a legeslegelső felállásában adott néhány koncertet. Akkor úgy tűnt, ez majd új lendületet ad a zenakarnak, és az A38-on tartott szeptemberi koncert elég erős is volt (ebből készült koncertfilm). Előkotortam egy írást erről a koncertről, ami nem az éleslátásról tanúskodik a jövőt illetően, de 20 éves összefoglalónak akkor nagyjából elment.

 

Öreg, kövér köcsögök
 
Még jó, hogy Lovasi András öreg, kövér köcsögnek minősítette magát a Sziget-koncerten, legalább lehet kicsit rugózni a magyar rock állapotain, ha vannak egyáltalán állapotai. Lovasi lehetőség szerint helyzetet teremt, onnan a szemüvege mögül mindig kipattan valami, így mellette szegény Kispál András kapkodhatja a fejét, hogy már megint forr a légkör a zenekar körül. Persze, ahogy figyelem, ő ezt jól tűri, vagy legalábbis úgy csinál, mint aki csak a gitárjával és a hozzá tartozó rendkívül testes életmű gyakorolgatásával és fejlesztgetésével volna elfoglalva. És egyébként is miért ne forrhatna a levegő Magyarország legjobb és egyben legkedveltebb zenekara körül?
Hogy Kispálék a legkedveltebb zenekar, azt az első látásra nyákos médiahacacárénak tűnő „Álomsláger” nevezetű közönségszavazás igazolja. Nincs mit tenni: hiába a téma és apropó híján a semmiből előugrasztott magyar kedvencekre vonatkozó kérdés, több tízezer regisztrált szavazó Máté Péter „Elmegyek”-je és a Dés László által megénekeltetett Presser Gábor „Nagy utazás”-a után a Kispál és a Borz „Ha az életben” című dalát választotta az ötszázas listából a harmadik helyre! És hogy miért a legjobb? Egyszerű: mondjon bárki jobbat! Ha röviden végiggondoljuk, hamar rájövünk, a mai együttesek között nincsen másik közel húsz éve elementáris erővel működő zenekar, és ami a fontosabb: magas színvonalon működő, megújulni képes zenekar – a lélegeztető-gépen mesterségesen életben tartott néhány kiváltságos számbavétele cinizmus volna. A magyar pop-rock-punk-alternatív közegben, vagy ahogy sokan nevezik, a könnyű zenében, a Kispál kezdeti dalai ugyanannyira húzósak, mintha ma születtek volna, és most nem is nagyon szaladnék az időben ennél tovább. A zenekar egy ideje az eredeti, 1987-es kezdeti felállásban is koncertezik: mostanra az általános Kispál, a csendes-ülős és a Bandis program mellett a Kispál Original is részét képezi a repertoárnak. A kiváltó ok állítólag Bräutigam Gábor, neki kellett újra megélhetést biztosítani, aztán Lovasiék vannak annyira jófejek, hogy a mítoszépítés és a törtető fejlődés helyett nyomakodnak ismét kicsit egykori dobosukkal. Bräutigam az „Ül” lemezig, 1996-ig volt a zenekar tagja, de már a „Sika, kasza, léc” bonyolultabb ritmusai is gondot okoztak neki (Kispál szerint nem bírta a 13/8-ot), ezért kerestek helyette mást akkor. Ez 5 album, sokak szerint a legjobbak és legegységesebb albumok, az első három legalábbis, mikor még nincsen billentyűs hangszer. Szerintem inkább korszakok vannak a zenekar életében, amelyeknek határai gyakran a dobosok cserélődése környékére esik, de olyan nagy különbség nincsen például az előadói habitusban, legfeljebb Lovasi énekhangjának tónusa sötétedett kissé, mondjuk mint amikor a koloratúr szoprán drámaivá érlelődik. A mag úgyis mindig a poptörténetileg meghatározó jelentőségű Lovasi-Kispál együttállás lesz, de nem haladhatunk el szó nélkül amellett, ahogyan megteremtették saját nosztalgia fellegvárukat.
A rocktörténelemből ismerhetünk hasonló gesztusokat: az egyben maradt zenekar a távozó tag(ok) útját követi, nincsen különösebb harag. A legaktuálisabb példa a Pink Floyd és a zenekarból az első lemez után, 1968-ban távozó Syd Barrett esete. Barrett júliusban meghalt és a hírt maga a Pink Floyd tudatta a közvéleménnyel. A Kispál és a Borz Syd Barrettje Ózdi Rezső, aki az első lemez előtt távozott a zenekarból. Lovasi elmesélése szerint akkoriban ő még tábortűzi akkordokat ritmusgitározott, miközben egy sort ő, egy sort pedig a basszusgitáros Ózdi írt. Ózdi ennek megfelelően néhány számban játszik az újonnan alakult régi felállásban, a szomorkás, befelé forduló tekintete ellenére meglepő kedélyességgel. Hogy miért szállt ki, azt már ő sem tudja, de egy anekdota szerint egyszer Szeged felé félúton a kocsiból kiszállva köszönt el társaitól, azóta a Gázműveknél dolgozik. A basszusgitárt Lovasi nyakába akasztották, aki a hangszer használatának újraértelmezésével ugyanolyan különleges hangszeres zenésszé vált, amilyen énekes, szövegíró és nyugodtan mondhatjuk, költő. A basszus, mint mély gitár mást jelent, mint a ritmus-szekciót erősíteni. Kispál cizellált és pontosan eltalált szólamait, hangzásait a natúr basszus hangjával és gyakran melodisztikus szerepével jól támogatja az éneklés közben Lovasi. Igaz ujjal nem tud pengetni, csak ha nem énekel, de a technikai képességek, a muzsika ismeretének padban való elsajátítása azt hiszem különösen jelentéktelen kérdések ahhoz képest, amilyen erővel megszólalnak jó két és fél órában a slágerek.
Hogy slágerek –e a Kispál dalok, nem tudhatjuk, helyesebben ez a kérdés a magyar zene neuralgikus pontja. Dalaikat a rádiók nem játsszák, sok a ritmusváltás, állítólag zavarja a sofőrt; a klipjeiket a zenetévék visszadobálják, oda szebben fényelt, profi alkotásokat várnak. Lovasi azt mondja koncert közben, hogy „fasznézés”, szarnak az ilyesmire. A Kispál és a Borz puszta jelenléte válasz arra, hogy a zene létezik a médián kívül is: úgy váltak Magyarország tulajdonképpen egyetlen komoly életművel rendelkező folyamatosan alkotó zenekarává, hogy nincs promóciójuk, koncertjeikre mégis ömlik a közönség – az első sorban 12-65 évesig sorakoztak a népek. Mostanság rocktörténelmet van módunkban hallgatni, a húsz éve tartó erő fogantatásánál lehetünk megint jelen.

 

 

1 komment · 1 trackback

Címkék: kispál és a borz

Sajtóskisasszonyok és a jazz

2010.04.01. 01:11 turorudi

Idézek egy új dzsesszlemez megjelenéséről szóló sajtóhírlevelet. Az a gyanúm, hogy a magyar sajtó tulnyomó része ebből nem fogja tudni pontosan kisakkozni a zenekar felállását:

Egri János (1966) évek óta a legjobb hazai jazzbőgős és basszusgitáros. Nagy merészség (és főleg pimaszság!) lenne ezt bárki által vitatni. Vele egyenrangú fiatalabb partnereket választott új CD-jéhez, az Amerikai Egyesült Államokban JoAnne Brackeen és Danilo Perez (Berklee College of Music - Boston), majd Herbie Hancock és Wayne Shorter (Thelonious Monk Institute - Los Angeles) vezetésével diplomát szerző zongorista Tzumo Oláh Árpád (1980) és a magyar Art Blakey (Kőszegi Imre) egykori legkedvesebb tanítványa, a dobos Mohay András (1978) személyében. Ez tényleg egy "szuper trió"! János elvitte magával a törökbálinti stúdióba kisfiát, Jancsikát is, aki énekesnek készül. Tehát ez nem egyszerűen egy szenzációs jazz trió lemez, hanem a Hunka Róbert által tervezett "Apák és fiúk" CD-sorozat első darabja.

4 komment

Címkék: jazz

A magyar kultúra intézményesült kudarca

2010.03.30. 03:30 turorudi

A magyar, pontosabban a Magyar Állam által finanszírozott kulturális élet legsötétebb lyukairól, a külföldi magyar intézetekről mondanánk valamit. Illetve nem is nagyon kell nekünk beszélnünk, elég megtekinteni az intézmények honlapjait. Az intézetek a Balassi Bálint Intézet fennhatósága alatt működnek, legyen ez a kiindulási pontunk. A Balassi Intézet főlapján a bal sávban megtaláljuk a Magyar Kulturális Intézetek című menüpontot. Itt méltónak nem nevezhető grafikai környezetben sorakoznak azok a városok, amelyekben magyar kulturális intézetek székelnek.

(A képen a New York-i Kulturális Intézet látható. Illetve nem látható, mert a mellette zajló zsibvásár látványosabb.)

A városok nevére kattintva az egyes intézetek magyar nyelvű lapjával találjuk szemben magunkat; a New York-i intézet magyar lapja például ez a könnyen megjegyezhető URL: http://www.magyarintezet.hu/index2.jsp?HomeID=17 . Az oldal közepén link vezet az angol nyelvű honlapra: kár, hogy az angol oldal iránt érdeklődő – vélhetően – nemzetközi és magyarul nem beszélő közönség az „Intézetünk angol nyelvű honlapja” felirat alapján nem fogja érteni, hogy a navigáló üzenet neki szól. Ám mielőtt elkalandoznánk az intézetek saját fenntartású oldalai felé (már amelyik intézetnek van ilyen), érdemes még a magyar oldalon maradni; állatorvosi lovunk továbbra is New York. Az archívum 2001 decemberétől 2006 októberéig sorolja a programokat, erről 2010 márciusában nincs túl sok mondanivaló. Ezek után természetesen engem az Üvegzseb menüpont kezdett el érdekelni. Itt 2 db szerződést találunk: az egyik 2005-ös keltezésű, a másik pedig egy asztalos munkáról szól dátum nélkül, és anélkül, hogy tudnánk, hogy ez a 31.460 dolláros szerződés mégis mi célt szolgál (ismétlem: dátum nélkül). Amikor tanácstalanságunkban mégis az „Intézetünk angol nyelvű honlapjá”-ra kattintunk, a link szerint a www.culturehungary.org oldalra kellene jutnunk. Ehelyett a New York-i magyar évad oldalára, a www.extremelyhungary.org-ra jutunk, tehát nem az intézet lapja ez, hanem egy már tavaly befejeződött projekté. Mégis érdekes, mert néhány elkövetkező program időpontját megtudhatjuk innen, például egy április 8-i eseményt, ami viszont a New York-i Cseh intézet rendezvénye.

De ne elégedjünk meg ennyivel, nézzük meg, hogyan van jelen a magyar kultúra néhány más nagyobb városban! Moszkva  2 eseményt tartogat a jövő számára: az egyik a „Niederhauser Emil emlékére” címet viseli (a program jellege, és más sem derül ki), a másik pedig a minden bizonnyal széles tömegeket vonzó „Passió est” lesz (erről se tudunk többet a címénél). Delhi programjai már színesebbek, bár őszintén, fogalmazódtak meg bennem kérdések Marouan Benabdallah zongorakoncertje és a magyar kultúra viszonyáról.
A világban elszórt 18 magyar intézet közül jelenleg csak Brüsszel és Párizs weboldalán látszik, hogy gondozzák azokat és a lehetőségekhez mérten releváns programokkal igyekeznek a magyar kultúrát képviselni. Az ő oldalaik megtekintése után nem is javasoljuk, hogy Szófia, Bukarest, Kairó és a többiek oldalát, szerződéseit, programjait bárki is végig kattintgassa, mert vagy nem talál semmit, vagy röhögőgörcsöt kap és hirtelen azt is elfelejti, ami jó.

Én sem tartom helyénvalónak, hogy népszerű emberek nyilvános rendezvényeken óbégassanak, de a magyar kultúra központilag vezényelt nemzetközi előmenetelét elnézve egyet kell értenem Fábry Sándorral, aki a Művészetek Palotája ünnepi rendezvényén elhajtotta a kultuszminisztert annak beszéde közben.

42 komment

Címkék: kultúra

Letolt alsóban, vendégre várva

2010.03.26. 16:29 lazadoember

Egy hír:
„A köztévé szerint azért nem szerveznek miniszterelnöki vitát, mert "nem az a dolga, hogy alakítsa a politikát, hanem hogy tudósítson róla". Hozzátették: nem az MTV feladata, hogy megegyezzen a jelöltekkel a vitáról, és nem kényszeríthetnek senkit az abban való részvételre.
Hangsúlyozták, hogy minden más műsorszolgáltatónál többet foglalkozik az MTV a választásokkal, mivel több hír- és háttérműsor is nyomon követi a kampány alakulását és az országos listát állító pártok 25 percben be is mutatkozhatnak az MTV képernyőjén.
Az MTV közleményében visszautasította a függetlenségét sértő állításokat.”

Ez a közlemény kordokumentum. Rövid, informatív, jól hangzó és velejéig hazug.
Betetőzése annak a folyamatosan tökéletesedő szervilis attitűdnek, amit a közszolgálati médiumok vezetői az elmúlt 15 évben oly elsajátítottak. Gondoljunk csak bele: az 1980-as évek végén milyen kiemelten fontos szerepet vitt az elektronikus és az írott média a rendszerváltásban. De vissza a mába: a kultúrországokban a választások előtti televíziós vita magától értetődő, szinte kötelező, bár a törvény erről nem rendelkezik. Mint ahogyan arról sem, hogy a tévéstúdióba odaszarni tilos. Magyarország a tegnapi napig része volt ennek a szabadnak mondott világnak, ahol a közmédium önálló arculattal rendelkező, társadalmi felelősséggel bíró, a polgárok informálást komolyan vevő közpénzből üzemeltett intézménynek számít. Hiszen ha más nem is, eddig legalább volt vita a választások előtt.
Mert azzal például, hogy vitát rendez, mintát is közvetít az állampolgároknak azzal, hogy megmutatja: az állampolgárok akár szóba is állhatnak egymásnak, mégha nem is értenek egyet a konkrét kérdésekben. És az állampolgárok a 90-es évek elején még szóba álltak egymással, nem utolsó sorban a média hatására. Ma az MTV nem akar közvetíteni a társadalom konfliktusban álló rétegei között, maximun, ha majd háborúznak, akkor kiküld stábokat, akik független megfigyelőként szemlélik a csatát.
Nem lesz tehát televíziós vita, sem az MTV-ben, sem máshol. A Duna TV majd arra hivatkozik, hogy a határon túliak televíziója, a kereskedelmiektől pedig eddig sem vártunk mást, mint pisi-kakit. Úgy megy a magyar ember választani, hogy fogalma sincs ki, mit akar. Az MTV-nek pedig nem dolga, hogy ebben segítsen.
Az MTV-t tényleg nem lehet semmibe se belekényszeríteni. Eddig sem lehetett, semmilyen kortárs társadalmi folyamatról, nem kívánt vitát provokálni, semmilyen lényeges dologra nem kívánt reagálni, nem kívánt dialógust kezdeményezni, s ha igen, legfeljebb kései értelmiségi sávokban, röviden. Az MTV-nek amúgy a semlegesség jegyében semmiről nincs véleménye, munkanélküliségről, cigányok ellen támadásról, de: pl. a focivébé érdekli.
Az MTV tegnapi közleménybe gyakorlatilag az 1980-as (rendszerváltás előtti) állapotokat legitimálja. Régebben a Központi Bizottság szokott volt ilyesmiket írni. Ma 2010 van. Talán tájékozódni kellene az EU országok jelenlegi gyakorlatáról.
Az MTV 2010-ben nem rendez vitát, mert nem kapott erre felhatalmazást a „politikától” (a Fidesztől), viszont ha a hatalmi elit úgy gondolja, akkor közvetíti. Mert az MTV nem értéket közvetít, hanem a függetlenség álcájában kiszolgál. A választás estéjén persze lesz TV műsor, de azt nem politikai újságírók, hanem sportriporterek vezetik. De ha már itt tartunk: itt már senkinek nincs tartása? Meg egyáltalán: miért nem Fekete Pákó és Anettka a riporterek?

Még két hét a választásokig, de az alsónemű már lekerült. Izgatottan várjuk, mi jön majd a választások után.

36 komment

Címkék: média politika magyarország

Egy fotó

2010.03.24. 17:41 turorudi

Szerzőtársunk, Ali Baba nick-je eltűnt valahogy, ezért én posztolom írását.


A város telis tele fotókkal. Ezeket emberek készítik.

Egy.

Középkorú, szemüveges férfi néz ránk. Egyenesen a szemünkbe.  Netán el szeretne valamit adni? Vagy műsort vezet a kereskedelmin?
A férfi nem úgy néz ki, mint egy média celeb. Nem indul a Megasztáron, bár hosszú haja alapján előadóművésznek is elmenne. Operaénekesnek. Vagy plébánosnak.

Öltönyt visel, kék (azaz visszafogott színvilágú) nyakkendőt, mely pont jó, tehát nem fojtogat, a tartás egyenes bár nem hivalkodóan délceg, a kompozíció nyugodt, a fények kiegyenlítettek, a derítés dominál, karakteres főfény nélkül. Nincs árnyék vagy ránc, a bőr sima, a szemüvegen keresztül is jól érzékelhető az egyenes tekintet. De hova is irányul? Reánk? S ha igen, mit sugall a fotó? Tájékoztat? Kommunikál? Dekorál? Eligazít?
Egy fényképet látunk, amolyan objektív félét, tárgyszerűt és érzelemmenteset. Netán igazolványkép? Osztálytabló? Bár ez utóbbi is a személyiségről szól.
A férfi arcán nem nem látszik érzelem.
Vagy azért mert nincs, vagy azért mert a fényképész mindent elkövetett, hogy ne is legyen. Vagy azért, mert a megrendelő úgy rendelte meg a fényképésztől, hogy ne is legyen.
S mégis, a férfi arcán nem nem látszik más, mint szorongás. Talán a szemüveg teszi, talán a túl nagy a felület, a kreativitásmentes forma. Talán a száj a hibás, a kicsit ügyetlenül összezárt ajkak melyről az elharapás jut eszünkbe, talán ez a száj az egyetlen karakteres elem ebben az amúgy tökéletes semlegességre törekvő fotóban. S ettől életre kel a szüzsé, az aggodalmas tekintet, bár lehet, hogy mindez az alkotó szándékai ellenére történik. Bár gúzsba kötve, de kommunikálni kezd a fotográfia.
S ha mindezt a metróban látjuk, biztosan nem megyünk a peron szélére.
Mert bármikor jöhet a szerelvény.

56 komment · 1 trackback

Címkék: fotó politikus magyarország

Egy korszak vége?

2010.03.20. 16:34 Kolbasz

Mit csinál a blogger New Yorkban? Mászkál, kiállításokat néz és este jazz klubokba megy.

A Guggenheim múzeum lenyűgöző. A Frank Lloyd Wright által tervezett, és nemrég bővített és felújított épület, a koncepció, a kiállítások mérete és átgondoltsága csillagos ötös. Megrázóan érdekes Anish Kapoor Memory című projektje. A múzeum honlapján van egy videó, ami nagyjából érzékelteti, miről van szó.

A másik nagy élmény az Otto Dix kiállítás volt a Neue Galerie nevű intézményben. A termekben korabeli zenék mennek decensen, és kiderült számomra, hogy a Dix a portréi mellett kiváló tájképeket is festett.

A MoMa Marron Atrium nevű terében pedig Marina Abramovic, Jugoszláviában született művésznő adja elő a világ leghosszabb performanszát. Március 14-től május 31-ig minden múzeumi napon, nyitástól zárásig ül egy asztalnál és előre néz. Le lehet ülni vele szemben és viszontnézni, de ha mocorogsz levált a moderátor. És aki nem hiszi, élőben követheti a neten is, csak számoljuk be az időeltolódást. Persze ehhez még az ötödiken életmű kiállítás, és könyv méretű katalógus is van, ahogy kell.

A jazz programokból nekem a Tony Malaby jött be a legjobban a Jazz Galery nevű helyen. És itt felfedeztem egy nagyon kreatív dobost, úgy hívják, hogy Tom Rainer. Nagy élmény volt a Jazz Standard-ben látni-hallani Tom Harrellt, a paranoid skizofréniában szenvedő trombitást.  A csávó olyan, mintha ott sem lenne, viszont a zenei intelligenciája tökéletes. Meg hát a kötelező, a The Stone nevű intézmény, ahol a John Zorn Improv Nighton vettünk részt. A hely brutálisan minimalista, a program csak neten elérhető, semmi fogyasztás, vásárlás, jegyelővétel nincs, odamész fél nyolcra, veszel jegyet, aztán bő egy óra kompromisszum nélküli zene, és lehet eltávozni.

Azért az alkotó embereknek ott sem könnyű. A klubok kicsik, a látogatottság szerény, és a fizetség ezzel arányos. A Village Vanguardban negyvenkét embere fér el, és ez tipikus. A Cornelia Sreet Café ennél is kisebb, és a barátom szemével láttam, hogy az egyik zenész távozóban kifizette a sörét. És bár dohányozni mégúgy sem lehet, azért a patina megvan. Aki ezeken a helyeken föllép, az rajta van a főtáblán.

Delegációnk egy szeles délelőtt ellátogatott a Woodland Cemeterybe. Ez egy bronxi temető, ahol Miles Davis nyugszik. De miért is Sir? Itt meghallgattuk a So What című szerzeményt, és realizáltuk, hogy a mester lassan húsz éve halott. A hely elhagyott, rideg, nincs nyoma semmiféle kultusznak. Pedig itt van eltemetve Duke Ellington, Lionel Hampton, és Max Roach is.

Aztán persze próbáltam CD-ket vásárolni, de meglepődve láttam, hogy a Virgin bezárt. Az alábbi gyönyörű mondatot a honlapjukon találtam: „However, times they are a-changin’, and sad but true - Virgin Megastores are no longer open in the UK, Ireland, Spain, US, Canada and Japan.” Azért a végén találtam pár anakronisztikus kis boltot, ahol még árultak elavult hanghordozókat, de úgy tűnik a CD korszaknak vége. Tudom, a netről sok mindent le lehet tölteni, de mi lesz a lemezkiadókkal, a zenei producerekkel, hangmérnökökkel? A koncerteket nyilván ezután is rögzítik, de hiányozni fognak a komoly munkával elkészített, átgondolt, stúdiófelvételek, sok információval ellátott, igényes kiadványok.

32 komment

Címkék: jazz new york kultúra

Elejefőcím

2010.03.07. 00:10 blueM

Egy csinos filmkezdet

1 komment

Címkék: zene film zorn patton haneke mori

A négyparancsolat

2010.02.25. 16:50 Kolbasz

Nem túl barátságos a stílus, semmi kérjük hogy, egyszerűen tilos. De hát a nyelv mégis egy rendszer, és van némi logikája is, ezért van benne annyi különböző szófaj, például határozók, alany, állítmány. Vegyük csak az első mondatnak látszó dolgot: Tilos dohányozni és szeszesitalt fogyasztani. Állítmány van, de ki állítja, és hol és mettől meddig? Az üzem területén, reggel hattól este tizenegyig? Jó, ha nagyon akarom, akkor ki tudnám találni, hogy mit szerettek volna mondani, de ez így mégis sértő. Vannak egyetemes érvényű tiltások, mondjuk az, hogy ne ölj, de azt valami fontos ember véste a kőtáblába, itt meg azt sem tudjuk ki üzent. Meg hogy étkezni is tilos. Ha szófogadó leszek, és éhen halok?

Utálom a butaságot és a pökhendiséget. Tessék végiggondolni, hogy mi mit jelent, tessék lektoráltatni a szöveget, mielőtt kinyomtatjuk. Meg ez így nagyon egyoldalú, hisz ezzel a szöveggel olyan minőnőségemben találkoztam, mint utas. Ahol nekem volt bérletem, tehát egy szerződés köttetett. Mi lenne, ha én is írnék tiltásokat? Tilos koszos, elavult járműveket üzemeltetni! Tilos modortalanul viselkedni az utasokkal! Tilos lopni a cég pénzét!

Ha lesz egy kis pénzem megcsinálom, és az övék alá ragasztom.

93 komment

Címkék: civil bkv

Monk klub

2010.02.18. 09:58 blueM

Ha van itt, aki szereti Monkot (!?) és még nem ismeri a hívek levelezőlistáját - igen tanulságos - szeretettel ajánlom: thelonious@yahoogroups.com . Fel lehet íratkozni.

Szólj hozzá!

Címkék: zene jazz monk

Japán jazz opera

2010.02.18. 09:08 blueM

Kis kiegészítés a 'Japán- Mindenki szellemi kalauza' könyvhöz: itt.

                                  

4 komment

Címkék: opera zene jazz japán monk

Dobos torta versus család?

2010.02.12. 06:05 Kolbasz

Szakácskönyvet olvasni akkor is jó, ha az ember nem főz vagy süt, hanem csak nyálcsorgat, vagy egyszerűen gasztrokulturális érdeklődésből. Én nem karmolom a sztárszakácsok csilivili könyveit, sajnos nem vagyok gasztrosznob, viszont egy komolyabb velős csont fel tud izgatni.

A legújabb szerzeményem Dobos C. József  először 1881-ben megjelent szakácskönyvének reprint kiadása. Eleve érdekes, hogy mit és hogyan étkeztek az eleink, ezért aztán már a Czifray István 1840-es alapkönyvét is szívesen mazsolázgattam, de ez az újabb darab is kimerítő olvasmány a maga több mint 960 oldalával. Meg hát „A mi az újabb szakácskönyveket illeti, bizony meg kell vallani, hogy azokban átkozottul kevés az új, eredeti eszme. Legfölebb is, hogy az egyikben más szavakkal van megírva ugyanaz a dolog, mint a másikban.” (Dobos C. József)

A nyelvezete varázslatos, van itt töltött karaláb, több féle tápla-leves, zsírtalap, nem beszélve a meleg mórszalonna pástétomról. A könyv jól használható, bemutatja a szükséges konyha-eszközöket, úgy mint vajtoló, zsír-szúró kanál, fahéj-fánk sütő, a  műkifejezéseket, mint reducírozni, klarifírozni, mijotírozni, attasírozni, megismerhetjük a használandó fűszereket, párhagyma, borics, rozmarin, démutka, pimpinella, koriándrum, és persze nagyon komoly a desszert felhozatal is. Merthogy Dobos C. József kalandos élete alatt nem csak a tüsszentőport, a pezsgőben érlelt gorgonzola sajtot, hanem a róla elnevezett tortát is feltalálta.  Emellett papírra vetette tudományát, pavilont nyitott, és Császári és Királyi Udvari Szállító volt.

És ezt mind hogy? Kiderül ez is. A szakács legnagyobb hibája, ha megházasodik. „Mert vegyük csak: idejének és gondolkozási erejének felét aztán bizonyára neje és gyerekei veszik igénybe: a szórakozásra és egyéb időtöltésre számítsunk negyedet, marad akkor még egy negyed. Már most hogy telik ebből idő, hogy a szakácsművész érvényesítse is mindazon új dolgokat és eszméket, melyek talán gondolkozásnak, fürkészésnek, találékonyságnak lennének szüleményei!?”

 

És mi van, ha ez nem csak a szakácsművészekre igaz?

 

5 komment

Címkék: gasztro dobos c. józsef

Van-e szükség magyar filmre?

2010.02.07. 22:01 turorudi

A magyar filmkészítő ott spórol, ahol tud. Pedig nem kellene, mert évente 5 milliárd forint állami pénzt osztanak szét a filmes szakmában. A 41. Magyar Filmszemle játékfilmes szekciója azonban arról árulkodik, hogy a gazdasági válság közepén nem igazán lehet ennél nagyobb pocsékolást elképzelni. A bemutatott alkotások túlnyomó részét 2-4 szereplővel, egyetlen helyszínre beszorítva forgatták és ehhez társul a csapnivaló technikai megvalósítás (pl.: Halálkeringő; Szélcsend; Köntörfalak; Látogatás). Rengeteg film hangja ugrik, volt, amelyik nyávogott, az atmoszféra hol elnyomja a dialógust (pl.: A vágyakozás napjai), hol pedig egyszerűen lemarad. Több film a filmszalagot kiváltani hivatott RED-technológiával készült, ami gyakorlatilag nem igényel nyersanyagot, és értő alkalmazás mellett filmkópiára nagyítva megközelítheti a 35mm-es nyersanyagra forgatott képek minőségét. A magyar filmes szakma az új kamerának viszont egyelőre csak a spórolós oldalát ismeri, mert az ezzel forgatott képsorok alulexponáltak, tévéjáték-szerűek, a színek fakók, a képek mélységei eltűnnek (pl. Köntörfalak).

A mai magyar játékfilm javát az érezhető spórolás miatt a kamaradrámák szolgáltatják; a morbid, kifacsart, életszerűtlen történeteknek nincsen szerethető figurája. Van viszont gazdagságban élő, hivalkodó, elmebeteg főszereplő, vannak gyilkosságok, csak igazi történetek nincsenek (leszámítva a Bibliotheque Pascalt és a Kolorado Kidet) – és persze nem lesznek nézők sem a mozikban.

 

A Magyar Mozgókép Közalapítvány új vezetésének nagyon komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy tabula rasát csináljon és megszüntesse azokat az automatizmusokat, amelyek nyomán lényegében minőségi és tartalmi kontroll nélkül áll rendelkezésre a most már bizonyítottan alkalmatlan filmes elit számára állami forrás (inkluzíve a filmezni elfelejtő Jancsó Miklós 100millió/éves apanázsa). Külső szem számára teljesen nyilvánvaló, hogy bizonyos (lehetőleg hosszú) ideig szüneteltetni kell a filmgyártás központi finanszírozását, és meg kell szüntetni a ma fennálló produceri szisztémát. Ugyanis az nem produceri tevékenység, hogy pályázaton pénzt nyerek el az államtól és abból megcsinálom a filmemet, saját forrást pedig képtelen vagyok biztosítani. Ráadásul a filmek jogai semmilyen mértékben nem illetik a finanszírozó államot, a magyar filmek elején nem az áll, hogy „Bemutatjuk a Magyar Állam” filmjét, hanem az, hogy „Az XY Kft. bemutatja Gipsz Jakab filmjét”.

 

A filmre fordítható központi keretet egész egyszerűen ellopták, mert bűn rossz filmek készültek (kivétel az említett két film), vagy azért, mert a bemutatott alkotás nyilvánvalóan nem kerülhetett annyiba, mint amennyi támogatást kapott. Hányadik filmszemle volt ez a mostani, ami után azt kérdezgetjük magunkban, hogy „Van-e egyáltalán szükség magyar filmre”?

21 komment

Címkék: film magyarország filmszemle

Kezdőknek és nőknek is: Tok Tok Tok

2010.02.07. 13:49 Kolbasz

Ez a nagyon hülye nevű formáció 1998-ban alakult. Két kulcsember Morten Klein aki szaxofonozik, hangszerel, zenét szerez, és szájdobon játszik, és egy Tokunbo Akinro nevű színes bőrű hölgy, aki egyszerűen csak énekel. Plusz egy kis szövegírás. Színezésként egy bőgős és egy fender zongorista bonyolítja a helyzetet. Alakulásuk óta évente megjelent egy albumuk, ami aztán a 2005-ös áttöréshez vezetett. Közben a repertoár eltolódott a saját szerzemények felé, ami önmagában nem lenne baj.

2005-ben a German Jazz-Award díját nyerték el a About... című albummal. Ezzel azokat is érdekelni kezdte az együttes, akik azelőtt nem hallottak róluk. Saját szerzemények, kultúrált kamarajazz, de nem túl izgalmas. Mert aki jó zenész, jól hangszerel, az nem feltétlenül nagy zeneszerző. A siker oldalvizén átnézték a régebbi - gondolom minimális példányszámban eladott - dolgokat, és nagyon okos döntést hoztak. Az 1999-es 50 Ways to Leave Your Lover, és a 2000-es Love Again című albumról összeszedték a kedvenc sztenderdjeiket, és ebből összeraktak egy albumnyit I Wish címmel. Hetvenhárom perc közepes tempójú Lennon/McCartney, Gilbert O'Sullivan, Stevie Wonder, Lou Reed, Burt Bacharach, Ray Charles, Paul Simon, Eddie Harris. Igazán populáris dalok teljesen minimálban elővezetve. Tokunbo Akinro csak a lényeget énekli. Semmi színezés, bonyodalom, subi-dubizás. A hangja érzéki, intim és cool. A tenor szaxofon a témát játssza, azt is visszafogottan. Van néha egy kis szóló a középső regiszterekben, de az szigorúan funkcionális. A bőgő vagy/és a fender zongora vázolja a ritmust. Dob nincs, csak Morten Klein cuccog a szájával. Ami első hallásra föl sem tűnik, aztán pedig a hülyeség határát súrolja. Érdekes, hogy elég jelezni a ritmust és a fejünk összerakja a többit. Ehhez persze segítség, hogy ha ismerjük a dalokat, de nem feltétel. Akusztikus soul and groove. Kedvencem a hipnotikus és elegáns Walk on the Wild Side. Meg a Waters of March című Antonio C. Jobim darab, amiben egy csellós is besegít. Egy hangot húz néha.

Garantált siker, eladási listákon a tíz között, és már megjelent dupla bakeliten is. Egyszer talán hozzánk is eljutnak, addig marad a frissen megjelent dupla koncert album beszerzése, aminek a borítója fönt.

Szólj hozzá!

Címkék: jazz cd tok tok tok

Jövök, megyek, aláírok

2010.01.19. 09:46 Kolbasz

szerződő fél, biztosított, kedvezményezett, kitüntetett, alulírott, befizető, ügyfél, támogatott, gondviselő, ügyvezető, kérelmező, tanuló, meghatalmazott, meghatalmazó, tanú, ügyintéző, bonyolító, jogtulajdonos, képviselő, alperes, felperes, munkavállaló, engedményező, utalványozó, átvevő, honvéd, hallgató, tag, elnök, díjazott, adózó .....

Hát ti?

5 komment

Címkék: mi vagyunk

2009 legjobb koncertjei

2010.01.02. 17:53 turorudi

Ahogy eddig is tettük, most is válogatunk az év legjobb koncertjei közül. Ám ezúttal stílustól függetlenül tesszük ezt. Összeállításunk természetesen szubjektív, 2-300 koncert közül szemezgettünk és azt is látjuk, hogy egy ilyen összeállítás nem lehet teljes. Ezért arra kérünk benneteket, hogy a kommentekbe írjátok meg Ti is, kedves olvasók, melyik koncert volt szerintetek a legjobb. Rangsort nem állítunk, hanem időrendben haladunk és szokásunkhoz híven a koncertekből meghallgathatóvá teszünk részleteket.

 
Van der Graaf Generator (Művészetek Palotája, január 21.):
A koncertről ITT olvasható kritika.

Van der Graaf Generator - Nutter Alert by turorudi

 
Sex Mob (Trafó, április 25.)
A koncertről ITT lehet részletesen olvasni.

Sex Mob by turorudi

 
Cecilia Bartoli (Művészetek Palotája, május 1.)

Cecilia Bartoli by turorudi

 
David Byrne (Millenáris, július 16.)
Kritika ITT

David Byrne - Take me to the River by turorudi

 
Leonard Cohen (Papp László Aréna, augusztus 31.)
ITT olvasható a koncertről szóló kritika

Leonard Cohen in Budapest - Waiting for the Miracle by turorudi

 
Saga Quartet (Trafó, szeptember 11.)
Kritika a koncertről ITT

Saga Quartet by turorudi

 
Tiger Lillies (Trafó, szeptember 25-26.)

Tiger Lillies - Freaks by turorudi

 

Ken Vandermark’s Resonance (Székesfehérvár, Alba Regia Táncház, október 24.)

A koncert beszámolója ITT található

Resonance by turorudi

 
Blurt (A38, november 16.)
Kritika ITT

Blurt - Machina Machina by turorudi

 
Nils Petter Molvaer (Millenáris, november 20.)
A koncertről ITT lehet olvasni

Nils Petter Molvaer by turorudi

 
Ceramic Dog (Trafó, október 17.)
Ezt a koncertet kevésbé tartottam jónak, de tudom, hogy sokan szerették, ezért ráadásként íme, egy Doors feldolgozás a koncertről, és a vonatkozó KRITIKA.

Ceramic Dog - Break on Through by turorudi

19 komment · 1 trackback

Címkék: zene bestof 2009

Ez volna a gondoskodó állam?

2009.12.28. 14:06 turorudi

Eddig sem volt könnyű hitelhez jutni, de mostantól szinte lehetetlen lesz.
A hitel jellegéből adódóan közép- vagy hosszú távú program, de vannak bizonyos hiteltípusok, amelyekkel jobb élethosszig tervezni. A hitelnek sok országban (így Magyarországon is) szociális funkciója van, az élet továbbgördítése és a létezés múlik rajta, hiszen gyakorlatilag nincsen olyan munkásember, aki – a mégoly magas fizetéséből is – képes volna egy lakásra valót összespórolni addigra, mikor ő (és a családja) lakni szeretne. A Kormány ezt a helyzetet hagyja figyelmen kívül, amikor központilag szab hitelplafont, mondván: így segíti elő a felelős hitelezést és mérsékli a devizaalapú hitelekkel kapcsolatos kockázatokat.
 
Az efféle, állami kontroll alatt tartott szabályzóknak nincsen gyakorlati haszna, sőt, a teljes gazdaságot korlátozza és azt érezteti a társadalommal, hogy tagjai kiskorú, dönteni képtelen egyének. Kevesebb piacellenes gesztus képzelhető el, mint a hitelek ilyen fokú központi szabályozása, miközben ha az intézkedés motivációját nézzük, világosan látszik, hogy csupán az árfolyam-ingadozások hatásait akarják így tompítani. Vajon miért?
 
A Magyar Állam zavarban van! Húsz év alatt nem sikerült kialakítani azt a modellt, amelyben gazdaság és szociális gondoskodás összhangban működhetne. Ennek eredménye a megtakarításaikat rossz helyre befektetők tüntetései a Parlament előtt, és ugyanennek eredménye a 13. havi nyugdíj is, majd annak eltörlése, és persze az is, hogy ma Magyarországon 800.000 ember kénytelen kényszervállalkozóként működni, ahelyett, hogy alkalmaznák őket. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy volt indok arra, hogy 437%-os THM mellett adhassanak hitelintézetek fogyasztási hitelt, most viszont arra van magyarázat, hogy ez miért nem jó. És mindez abban a gazdaságban történik, ahol az árfolyam-ingadozásoknak mindennél nagyobb szerep jut. A megoldás kézenfekvő és nem is halogatható: be kell lépni az euró-övezetbe, nincs miért teketóriázni! Ekkor nem volna szükség központi piac-szabályozásra.

(A képen XIV. Lajos látható)

154 komment

Címkék: gazdaság magyarország

Eltűnt Bartók

2009.12.14. 20:47 Kolbasz

Karácsonykor illik ajándékot adni. Én már csak kulturális termékekkel dolgozom, meg külföldre az ember mit is küldjön? Jött az ötlet, Bartók! Egyetemes is, magyar is, ismerik is meg nem is, tehát optimális. Vasárnap van, de ezüst, hát veszem a bérletem és fölpattanok a HÉV-re. Nem hívom fel egyik szakértő barátomat sem, meghagyom magamnak a válogatás örömét. Elkerülve a bevásárlás templomait irány a belváros. Andrássy út, nagykörút, séta, nézelődés, támogassuk a kis boltokat. Pár sikertelen próbálkozás után belátom, hogy kénytelen leszek valamely plázát útba ejteni.

 
Az Árkádban landolok. Behaladok a Media Marktba, ahol számtalan klasszikus CD tenyészik, van itt számos Beethoven, Vivaldi, Bach, csak éppen Bartók nincs. Sebaj, áthaladok a Libribe, ott is van zene részleg. Nézek, lapozok, kezd melegem lenni, de semmi. Lehet, hogy én vagyok csak béna? Találok egy fiatal jelmezes hölgyet, megkérdezem tőle, hogy hol találom a Bartókokat. Megrémül, aztán ő is átnézi a polcokat, de nincs kapás. Kérdőn nézek rá, erre a számítógépéhez halad, beüti a keresőbe, és végre talál egy darabot! Visszamegyünk a tárlókhoz, és együtt keressünk tovább. Most már ő is izgul, bár inkább a leltár miatt. Leveszem a kabátom, dolgozunk, mögénézünk, de semmi. Tántoríthatatlanságomat látva, végül a raktárként funkcionáló titkos fiókokat is átböngészi, és a nagy munka hirtelen eredményre vezet. Megvan! Neves külhoni kiadó, biztos remek előadókkal. Jobban örültem volna mondjuk a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című darabnak.  Persze valami magyar előadásban, mert a Molnár Tamás még Berlinben azt mondta, hogy a Kárpát-medencéből származók interpretálják a legjobban Bartókot, de beláttam ez nem a válogatás ideje. Megvásároltam a tárgyat és sietve távoztam. Kint rágyújtottam és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon miért nincs az összes Bartók mű a boltokban legalább három feldolgozásban? Tudom, hogy az örökösök ostobák, a zenész társadalmat meg belviszályok sújtják, de ennyire? Ha idejön egy külföldi műértő, akkor mit gondolhat rólunk? Ilyen gazdagok vagyunk?
Ez összefügg azzal, hogy még az ezresről is levették az arcát?
 

71 komment

Címkék: bartók kultúra magyarország

Még több jazzt az óvodákba!

2009.12.08. 16:40 Kolbasz

Van egy jazz műsor a Tilos Rádióban, aminek ez a címe. Péntek délelőttönként van 10 és 11 között. Időnként csúszik a kezdés, mert a Haza és Haladás túldumálja a műsorát, és időnként tovább tart, mert késik a következő DJ. Néhány elv, ami mentén a műsor szerkesztetik.

- Hiánypótlás a cél, olyan zenék, amiket nem, vagy ritkán játszanak más rádiók, mert nem a mainstreamba tartoznak, nem közismertek, nem a legkisebb közös többszöröst célozzák meg, másképpen egy félművelt középpolgár húsz CD-je között biztos nem található meg.
- Avangárd, free, kortárs jazz, szóval olyan zenéket játszunk le, amiktől lerepül a hallgató feje, de minimum bevallja az összes bűnét, előre és vissza. Szertjük a furcsa, különleges, sőt őrült műveket.
- A klasszikus jazz máig érvényes sarkkövei, de maximum az ötvenes évekig megyünk vissza. Olyanokat, melyek túlmutatnak önmagukon.
- Aktuális újdonságok, frissen megjelent albumok, amik még valószínűleg nincsenek a magyar boltokban.
- Egyedi mixek, különféle elvek szerint összerakott asszociatív válogatások.
- Nem vagyunk ortodox jazzisták. Érdekelnek a határesetek, az art rocktól, az etnón keresztül a kortárs kamarazenéig.

A műsorfolyam szubjektív, hol egyik, hol másik irányba leng ki, nem törekszik következességre, a pillanatnyilag legérdekesebbnek tűnő zenéket próbálja prezentálni.
Az adás fogható az éterben Budapesten a 90.3-as, kábelen a 103.7-es frekvencián, interneten a www.tilos.hu oldalon keresztül, ahol egy évre visszakereshető az arhívumban.
És ezután próbálunk adásnaplót vezetni ebbe a blogbejegyzésben.
 

2009-11-8        Patricia Barber Mix   (modern cool)

2009-11-13      Atomic School Days: Distil (válogatás egy 2008-as dupla albumról)

2009-11-20      Softly, As In a Morning Sunrise (Romber Zsigmond szerzemény különböző feldolgozásokban)

2009-11-27      Otomo Yoshihide Meets Mozart (DJ kolbász mix)

2009-12-04      Archie Shepp: Gemini (2007-es dupla album mixe)

2009-12-11      Maarten Altena Octet: Tel + Quick Step, Mix ('82-'84)

2öö9-12-18      Joe Lovano: Songs (mix, Caruso, Sinatra, Lovano dalok szépen)

2010-01-07      Sonny Rollins: On Impulse (mix, '65-'67)

2010-01-15      Elleri Elkelin: Quiet Music (mix, 2006)

2010-01-22      Branford Marsalis: Footsteps of Our Fathers (2002)

2010-01-29      Sidsel Endresen: Mix (by k.)

2010-02-05      Sam Rivers: Early mix ('65-'66)

2010-02-12      The Ganelin Trio: Ttaango... in Nickelsdorf (1985)

2010-02-19      J. S. Bach meets Evan Parker by Dj kolbász

2010-02-26      Erik Truffaz: Neu Mix

2010-03-12      Az isteni Gato Barbieri Mix

2010-03-26      Ken Vandermark Sound in Action Trio Mix

2010-04-09      Ornette Coleman The Science Fiction Mix

2010-04-23      Joe Lovano Songs Mix

2010-04-07      Chris Potter Underground

2010-05-21      Tony Malaby mix

Ha kérdés van, kérés, észrevétel, javaslat, akkor ne habozzaktok itt megtenni.

7 komment

Címkék: jazz tilos rádió dj kolbasz

Csalni csak szépen

2009.12.04. 17:08 Ali baba

Napok óta forrong a nemzetközi, de legfőképp az ír és a francia sajtó Thierry Henry kezezéséről, s ami még furcsább, unisonoban követelik a francia – ír világbajnoki pótselejtező újrajátszását. A gyengébbek kedvéért: a labdarúgást – márcsak az elnevezés miatt is alapvetően lábbal játsszák, esetleg felsőtesttel vagy fejjel, de a karok használata a kapustól eltekintve tilos. Éppen fordítva áll mindez a kézilabdára, ahol is a lábat befújják a bírók.

A lényeg, hogy a 2010-es focivébére az a francia válogatott jutott ki, amelynek méltán híres és elismert játékosa kétszer is kézzel terelte maga elé a labdát, s a beadásából született góllal kiestek az írek. Maradona 1986-os, egyesek szerint zseniális, mások által inkább undorítónak titulált kezesgólja óta (ekkor az angolok sínylették meg a csalást) nem kapott ilyen kiemelt érdeklődést egy aprócska kézmozdulat.

A kezezés tényét senki sem tagadta, maga az érintett készségesen elismerte a meccs után nem sokkal, ám a játékvezető nem látta, és amilyen gyorsan csak lehet, befújta a gólt. A franciák úsztak a boldogságban, az írek az égbekiáltó hiba ellen tiltakoztak.  A francia TF1 csatorna élőben közvetítette a mérkőzést, a szakkommentátorok mellett ott ült Arsene Wenger, az angol sztárcsapat, az Arsenal nagyhatalmú francia vezetőedzője is – aki amúgy hosszú évekig Henryt is dirigálta- s mindannyian elképedve figyelték az eseményeket. Egyetlen pillanatra sem engedtek a csábításnak, s bár egyértelműen a sajátjaiknak szurkoltak, tényszerűen közölték, hogy a gól nem szabályos.

Nicolas Sarkozy francia elnök a stadion VIP várójából  kényszeredett mosollyal és rendkívül visszafogottan üdvözölte a továbbjutást. Nemúgy Raymond Domenech francia edző, aki örömmámorban úszott, s hosszasan ölelgette Henryt, aki vele együtt rövid ideig a fellegekben járt. A csatár később szóba elegyedett az írekkel, s leszegett fejjel, mint a rajtkapott bűnöző, csendben üldögélt a pálya egy félreeső részén. Henry eleinte, mint később nyilatkozta, nem emlékezett jól a mozdulatára, később azonban beugrott neki, hogy ez egy ösztönös mozdulat lehetett, majd miután kiderült a visszajátszásokból, hogy mi történt, elismerte a (szándékos) kezezést.

Domenech-et a sajtótájékoztatón arról faggatták, nem zavarja-e, hogy simlis góllal jutottak tovább, mire a közutálatnak örvendő edző közölte, hogy ez most itt nem a fanyalgás pillanata, s milyen kár hogy a francia sajtó most is csak picsog, ahelyett hogy ünnepelne.

A másnapi írott és elektronikus médimok aztán össztüzet nyitottak a francia csapat méltatlanul megszerzett győzelmére. S ez a feladat sok odafigyelést kívánt. Egyrészt le kellett szögezniük, hogy Henry az egyik legszimpatikusabb és legsportszerűbb francia focista, másrészt azt is, hogy ez a csapat, mely az utóbbi évtizedek egyik leggyengébb nemzeti válogatottja, kizárólag csalás útján győzhetett. Az ír sajtóban terjedelmes cikkek taglalták a csalást, s a hős kiscsapat méltatlan vereségét a nagy nemzet ellen, de a jelentősebb újságok közül egyik sem követelte Henry fejét, nem hozták nyilvánosságra a mobilszámát. Talán csak Eric Cantona, az egykori angol földre tévedt francia légiós szavai forgatták meg a kést a francia csatár hátában, mikor ezt nyilatkozta: „Az döbbentett meg a legjobban, hogy a mérkőzés végén, a kameráknak is játszva, vigasztalni próbált egy ír játékost, néhány perccel azután hogy átbaszta őt a pályán. Ha én lettem volna ott, három másodpercet sem adtam volna neki.” 

Az ír sajtó célkeresztjébe a francia edző, a francia szövetség és a FIFA került, Domenech pertinens beszólásaival, a francia szövetség méltatlan gyávaságával érdemelte ki a támadást (nem kérték az újrajátszást, amit a FIFA amúgy nem engedélyezett volna), a nemzetközi labdarúgó szövetség anyagi érdekeit valóban jobban szolgálja egy nagy piaccal rendelkező ország csapatának továbbjutása, talán ezért sem erőltetik a videó bíráskodás bevezetését.

A francia sajtóban az eset morális tanulságait taglalták, közéleti személyiségek, filozófusok elmélkedtek arról, hogy a csalás nyílt elfogadása, vagy tudomásul vétele kikezdi a társadalmi igazságosságba, a törvényekbe, a sprotszerűségbe vetett hitet, és rákos daganatként roncsol, ahol csak tud. Az eredmény nem is váratott magára: egy televíziós műsor közvélemény-kutatása azt hozta ki, hogy a franciák 88%-a szerint nem lett volna szabad kijutnia a válogatottnak a vébére. A bilit az borította ki, hogy a csalás tényét a francia és a nemzetközi szövetség a futball velejárójának tekinti továbbra is, s mindezt a nézők pofájába is vágják.

Hogy Henryval mi lesz, nem tudható. A felvételeken látszik a gól utáni zavarodottsága, a morális kín okozta gyötrődés. Pedig minden idők legnagyobb idoljává válhatott volna, a Fair Play örökös nagykövete, gyerekek millióinak példaképe, csak annyi kellett volna, hogy odamenjen a bíróhoz, és közölje: Uram, én csaltam.  Bár ezzel a francia továbbjutás is veszélybe került volna. Így viszont a morális vesszőfutáson túl a reklámszerződései is veszélybe kerültek.

Az egyszeri és megismételhetetlen nagy drámai pillanat a nagy emberektől nagy tetteket kíván.  De Henry nem tudott felnőni a feladathoz, engedett a körülmények szörnyű nyomásának, és feláldozta feddhetetlen imidzsét egy gyatra kis győzelem oltárán. Ezt már csak a kollektív amnézia vagy egy világbajnoki győzelem teheti jóvá. Én az előbbire szavazok.

10 komment

Címkék: foci vb csalás bíró thierry henry kezezés

Forrásmű Japánról

2009.12.02. 19:00 Kolbasz

Egy könyv, amiben közel negyven kisesszé található Japánról. A tradícióktól, a vonatokon át a kettős időszámításig. Az oktatásról, maffiáról, és természetesen a születésről meg a halálról. Könyen olvasható, gazdag és dekoratív könyv. Ferber Katalin vagy tizenöt éve él Japánban, bírja a nyelvet, így hiteles hírhozó, aki egyszerre van érvényesen ott és itt. A fotókat Czabán György, Jókuti András és Verbőci Patrícia készítette, a könyvet a Jószöveg Műhely Kiadó adta ki.
Katiról bőven található anyag blogunkon, a fotókból ízelítő a www.czaban.hu oldalon a Japan NEW galériában.


 

Dedikáció és fecsegés Ferber Katalinnal, meg a fotósokkal 2009 december 19-én szombaton, délután 4-kor az Írók Boltjában.

5 komment

Címkék: fotó japán mi vagyunk ferber katalin

Helyzetjelentés Tokióból

2009.11.26. 12:08 Kolbasz

Ezúttal vendégposzttal jelentkezünk. A híres tokiói Waseda egyetem tanára, Ferber Katalin gazdaságtörténész elemzi a válságot alábbi esszéjében.

„ Ha száz dollárral tartozol egy banknak, az a te gondod.
Ha százmillióval, az a bank gondja.” (Paul Getty)
 
Mint a drogfüggők, panaszolta nemrég egy amerikai közgazdász. Az amerikai gazdaság hihetetlen mértékben eladósodott, belföldi fogyasztása szinte teljes egészében a keletázsiai gazdaságok kölcsöneitől függ.
 
 
Kelet-Ázsia megtakaritásainak nagyrésze országuk exportjától és kölcsöneitől függ, melynek nagy része az amerikai gazdaságba megy. Mint a hegymászók ugyanazon kötélen: ha az egyik elvéti a következő lépést, magával rántja a másikat. Ezesetben azonban a világgazdaság egészének pénzügyi stabilitása omlik össze.
A cikkben arra próbálok választ keresni, milyen tényezők vezettek az USA jelenlegi mértékű eladósodásához, s mit tesz Kelet-Ázsia, hogy ne csak fusson a már hitelezett pénze után, de vissza is kapja azt.
Mindkét fél (az adós és a hitelezők) folyamatosan gerjesztik egymás eddigi tevékenységét, s úgy tűnik, a körből nincs kitörés, vagy ha van, akkor az csak nagyon drasztikus lehet, hogy eredményes legyen.

26 komment

Címkék: japán válság ferber katalin

Lopják a közt

2009.11.24. 11:46 Kolbasz

A magyarok általában a világ legrosszabb fajtája. Nem szeretnek és nem becsülnek egyetlen nemzetet sem a világon, és egymást sem szeretik. Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közt, és kevesen törődnek vele. Egymás között olyan titkos gyűlöletet és ellenségeskedést táplálnak, hogy szinte hihetetlen. Ennek ellenére minden nap felváltva együtt esznek, és testvéreknek hinné őket az ember. Nincs semmi engedelmesség közöttük, büszkék és arrogánsak, s nem tudnak sem uralkodni, sem kormányozni, és tanácsot sem fogadnak el olyantól, aki ért hozzá. Mindig dicsekednek saját dolgaikkal, azonnal készek bármit megfogadni, de igen késedelmesek a végrehajtásban. Kevés dologgal foglalkoznak, kivéve a dőzsölést és a köznek a meglopását. Ebben nagyon serények. Az urak az okai minden bajnak. A nemesek, akiknek számát 43 ezer tartják a kezükben az állami hatalmat, azonban mindig viszálykodnak egymással, és ravaszsággal, tettetéssel és csalással járnak el.
 

Francesco Massaro velencei titkár vetette papírra ezeket a sorokat 1523-ban. Azóta persze néhány dolog megváltozott, a nemeseket hatalmi elitnek hívjuk, meg például van internet is.  Más most nem jut eszembe. Nektek?

189 komment

Címkék: történelem magyarország

KVB a neten

2009.11.19. 02:30 Kolbasz

Érdekes kísérlet, amit az Indavideó csinál. Magyar szolgáltató IP címéről ingyen megtekinthetőhetővé tesz magyar filmeket, igaz nem túl jó minőségben. Egyrészt így is képesek legalább annyi nézőt csinálni mint a moziban, másrészt hozzáférhetővé válnak rövidfilmek, dokumentumfilmek, szóval olyan művek, amik máshol nem érhetők el. A jövő filmforgalmazása mindenképp ebbe az irányba tolódik, de ennek a jelenségnek a hatása még kiszámíthatatlan. Kérdés, hogy hogyan csorog ebből vissza pénz a gyártóknak, másrészt, ha nincs szükség filmkópiára, akkor akár HD-re is elég forgatni. Ennek a történetnek a finanszírozási, gyártási, forgalmazási, esztétikai aspektusai azonban csak később fognak kikristályosodni. Most csak az az izgalmas, hogy egy új közönség lép a porondra. Igaz egyelőre csak Magyarországon, ami sajnálatos, mert az a tapasztalatom, hogy magyar tartalmakat sokan néznek külföldről is.
Erre majd visszatérünk, most csak annyi, hogy láthatóvá válnak a KVB filmjei (is). És hallhatóvá is, ami fontos, hisz remek zenék viszik előre a történeteket, amiket Végső Zoltán komponált, és állított elő. Ezért aztán gyorsan fölpakoltunk a KVB saját oldalára (www.kvb.hu) az ezekhez tartozó további tartalmakat, mondhatjuk őket extráknak is. Werkfilmek, előzetesek, fotóalbumok, linkek, amik szervesen hozzátartoznak az alkotásokhoz, kibővítik azok értelmezési lehetőségeit.

Például a Sztornó című film werkje ráerősít arra, hogy ez egy pécsi film, hogy egyes jeleneteket a Mecsek tetején levő hiper retró vidámparkban vettünk föl, ami egy igazi időutazás. A werkfilmet Szirmai Márton készítette, aki az ottani élmények hatására később egy pompás kisjátékfilmet is készített ott Mecsek kincse címmel. Akinek bejön a hely abszurditása, annak tudunk ajánlani képeket itt (www.czaban.hu), azon belül pedig a  Funny Thing című albumban. Jövőre Európa Kulturális Fővárosa lesz Pécs, és akkor már legalább egy program van, amiért érdemes lemenni.

A Sztornóban és a werkben is szerepel Petróczi Sándor (az após), aki már nincs közöttnk. Egy bűbáj ember volt, a legjobb mozis, aki mindíg segítette a magyar filmeseket, és szívesen játszott kisebb epizód szerepeket a filmjeikben.
Szóval rakjuk folyamatosan a bónuszokat, a kapcsólódó anyagokat a netre, verjük a digitális hidat a magyar film és a netközönség közé.
Érdekes az Országalma forgatásáról készült film is, hisz azt részben Csenyétén, Magyarország legszegényebb falujában forgattuk, többek között Herskó Jánossal, Marozsán Erikával, Gyabronka Józseffel, és Badár Sándorral. Ez a wekfim is Szirmai Márton műve, aki a Szalontüdőt is jegyzi, mint rendező, amiben Anger Zsolt és Ascher Tamás (mint homeless) alakít nagyot.

Ne kíméljetek a kérdésektől, javaslatoktól, és a kritikáktól se.

4 komment

Címkék: film pécs mi vagyunk kvb

Romberg Zsigmond

2009.11.15. 21:58 Kolbasz

Meg nem valósult ötleteim közt dédelgetem azt a könyvet, vagy most már inkább internetes szájtot, ami a kedvenc dalaim, más néven sztenderdjeim történetét írja meg. Hogy honnan származik egy téma, hogyan lett híres, kik dolgozták föl, milyen műfajokban, ilyenek. Szoktam magamnak, meg a Tilos Rádió hallgatóinak készíteni ebből a felindulásból válogatásokat, amin mondjuk csak az Ellington-féle Caravan különféle verziói vannak. El is kezdtem összegyűjteni a Softly, As In a Morning Sunrise általam preferált felvételeit, amikor a Bandi barátom fölhívta a figyelmemet arra a tényre, hogy a szerző magyar származású.
Romberg (Rosenberg) Zsigmondként született 1887-ben Nagykanizsán. Eszéken járt iskolában, ahol zenét is kezdett tanulni. A szülők nyomására azért valamilyen rendes iskolába iratkozik. Előbb Pécsett, majd Bécsben végezte a műszaki egyetemet, ahol fénykorát élte az opera. A zenei élet mellet a kávéházak világa is vonzotta hősünket, ahol esténként Lehár Ferenccel és Kálmán Imrével tolták a finomságokat. Aztán megszerezte a diplomát, kiszolgálta a katonaidejét, és úgy döntött, kipróbálja magát az új világban. 1909-ben érkezett New Yorkba 300 dollárral a zsebében. Először kétkezi munkás lett, aztán bárzongorista, majd saját zenekarát vezette előkelő éttermekben. Később egyre több saját számot csempészett a programba, 1914-ben komponálja első Broadway-musicaljét, és a húszas évekre igazi sztár lesz a mérnök úrból, immár Sigmund Romberg néven. Több mint negyven egész estés darab, filmzenék, csillogás sem érdekelne minket igazán, ha nem lenne közte az 1928-ban komponált The New Moon, amelynek az egyik betétdala a Softly. A szöveget a már bevált partner, Oscar Hammerstein II írta. Arról nincs tudásunk, hogy a nyilván rettenetes hangszereléssel készült dalt ki emelte át a jazz világába, de az ötvenes években már ismert sztenderd volt. Addigra az operettnek leáldozott Amerikában, Romberg bukásokkal a háta mögött 1951-ben meghalt. Nyilván az ő élete is egy hollywoodi sztori, a vidéki srác a monarchiából, aki meghódítja a nagyvilágot, aztán ahogy kell el is felejtik, de az a csodás dallam a fejünkben marad. Sonny Rollins, John Coltrane, Miles Davis, Sonny Clark, Eddie Harris, Kenny Drew, és még az avantgardisták, Erik Dolphy, Albert Ayler is találtak valami továbbgondolni valót a Softly, As In A Morning Sunrise harmóniái között. Dagadj honfiúi kebel.

2 komment

Címkék: jazz sigmund romberg romberg zsigmond

Berlinben most jó

2009.11.09. 16:27 Kolbasz

Már akkor szerettem Berlinbe járni amikor még kettő volt belőle. A keleti rész olcsó volt, meg jó zenék voltak, és a besúgók sem zavarták a mulatságot. A nyugati rész igazi senki földje volt. A foglalt házaival, érthetetlen státuszával, rengeteg furcsa egzisztenciájával maga volt a szabadság. A jazzfesztiválokon túl mindig elzarándokoltam a Checkpoint Charlie környékére, meglátogattam a Fal Múzeumot, fényképeztem. Az első szuper nyolcas filmemet is ott kezdtem forgatni. Aztán húsz éve elmúlt a fal és egyesült, aminek egyesülnie kellett. Akkor sokan féltették Berlint attól, hogy ostoba főváros lesz sok hivatalnokkal és elmúlik a különösség varázsa, de úgy tűnik nem lett igazuk. Berlin ma is élhető, pezsgő világváros, ami semelyik másikhoz sem hasonlítható.

Aztán netokraták lettünk, és Checkpoint Charlie nevet adtuk a blogunknak. Most, az évforduló alkalmából meglátogattuk a helyet, de sajnos sokan voltunk. Rengeteg a turista, sok a szuvenír árus, bár a múzeum ma is megrázó. A felnövő generációnak erősen ajánlom a megtekintését, mert nagyon érzékletesen mutatja fel egy kor őrületét. Csakúgy mint a tábor maradéka Auschwitzban, egy másik korét. Erről meg az a bizarr egybeesés jut eszembe, hogy november kilenc nem csak a Fal áttörésének a napja, hanem a Kristallnacht-é is.

Volt amikor arról énekeltünk, hogy …nemzetközivééé lesz majd aaa világ… , hát ez Berlinben mára megvalósult. Egy működő, pulzáló város, rengeteg kerékpárúttal, könyvesbolttal, klubbal, múzeummal, oroszokkal, vietnamiakkal, remek kocsmákkal, éttermekkel. Ha valaki dohányzik, akkor lehetőleg jó időben kell odahaladni, mert a bioterror már ott is kiűzte eme élvezet hódolóit a kerthelyiségekbe.

És addig is egy friss FOTÓALBUM a városról, erősen szubjektív megközelítésben.

6 komment

Címkék: berlin checkpoint charlie

Hányadik ütem van?

2009.11.02. 21:31 turorudi

Ma délután, a Klub Rádió bolgáruras műsorába (amit Vicsek Ferenc vezetett) betelefonált egy úr, és elmesélte, hogy a településükön lévő nyolc gyógyszertárban egyikben sem lehetett kapni a H1N1 oltást. Egy másik hallgató felhívta a központi szervet, ahol egy 60km-re lévő patikába irányították, de amikor oda ért, azt válaszolták, hogy azoknak van vakcina, akik előzetesen leadták a receptet és megrendelték az oltóanyagot. Ezt a műsorvezető nem hitte el és cinikusan elhajtotta a betelefonálót. Majd reklám után visszasomfordált az éterbe és bocsánatot kellett kérnie, ugyanis a stúdióban ülő kollégái is megerősítették, hogy ez a helyzet, velük is így történt. Felhívtak valaki fontos gyógyszerészt, és kiderült, hogy közvetlenül valóban nem érhető el sehol a vakcina; tehát ha az oltás receptjével besétálunk, egyik patikában sem tudnak a szérumból adni, hanem megrendelik, és az majd megérkezik valamikor.

Ma felhívtam a körzeti orvost, ahol érdeklődtem, hogy három kisgyerekkel – közöttük egy két hónapossal – mit javasolna számomra. Az oltási terv szeptemberi nyilvánosságra kerülésére visszaemlékezve megkérdeztem, hogy a csecsemő miatt nekem jár-e ingyenesen az oltás. Az orvos szerint az nekem csak a második ütemben járna, de az mindegy is, mert azt senki nem tudja, hogy most éppen hányadik ütem van, és mikor lépünk a következő ütembe. Itthon rákerestem, és valójában csak a harmadik ütemben jár nekem ingyenes oltás.
 
Elképesztő kavarodás van, a tiszti főorvos gutaütést kap a negatív kampánytól, ugyanakkor nem érhető el az oltás annak, aki be akarja adatni magának. Ha viszont tájékoztatást kérünk a családorvostól, hümmögés a válasz, mert őket sem tájékoztatták semmiről, álláspontjuk viszont nincsen. Látott már valaki H1N1 vakcinát testközelből?

 

A Klub Rádió archívumában IDE kattintva lehet meghallgatni, ahogy a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke elmondja, hogy milyen érthetetlen állapotok vannak (5:43-tól).

73 komment · 2 trackback

Címkék: magyarország oltás

Egzotikus oldalas

2009.11.01. 11:28 Kolbasz

Ezt az ételt egy kínai receptből domesztikáltuk, némi madagaszkári segítséggel.

Először is vásárolunk a piacon szép húsos oldalast. Aztán nagyobb darabokra vágjuk és fölforraljuk. Öt perc múltán levesszük, a csúnya habos lét leöntjük, a húst lecsöpögtetjük, majd fölrakjuk a lehető legkevesebb vízben főzni. A lébe teszünk - 1 kiló oldalasra számolva – 3 gerezd fokhagymát finomra aprítva, 1 diónyi megpucolt gyömbért, 1 deci száraz sherryt, vagy mondjuk száraz szamorodnit, 2 evőkanál sambal oleket vagy valamilyen chili krémet, 2 evőkanál hoisin szószt, 2 evőkanál édes szója szósz, amit hívnak még kecap manisnak is, és egy kis tamarind szirupot. Ha nincs édes szójánk, akkor valami sűrű szóját használunk, és teszünk bele 4 kávéskanál porcukrot. Miután egy órát kis lángon főtt, az oldalast kivesszük, a lét félretesszük. A húsból kivesszük a csontokat, porcokat és kockákra vágjuk. Egy serpenyőben kis mogyoróolajon megpirítjuk az oldalas kockákat, majd fokozatosan hozzáadjuk a folyadékot amit félretettünk, és közepes hőfokon addig főzzük, amíg a lé besűrűsödik. Ebben a szakaszban sűrűn kóstolgatjuk. Itt kell beállítani az arányokat a csípős és az édes között kívánság szerint. Sózni is kell, és én egy csésze fekete kávét is adok hozzá. Az erősségéből folyamatosan veszít, viszont amikor karamellizálódik, akkor hirtelen édes lesz. Ha ez a baleset bekövetkezik, akkor kevés citromlével lehet menteni a menthetőt.

Az étel gyönyörű! Sűrű, sötét szaftban a főtt, sült oldalas darabkák nagyon ízletesek. Természetesen rizzsel tálaljuk, és lehet hozzá adni friss chili paprika karikákat.

Szólj hozzá!

Címkék: gasztro recept oldalas

süti beállítások módosítása