A vendégház arra szolgál, hogy ott továbbképzéseket, tanfolyamokat, táborokat lehet tartani. Filmes, fotós, képzőművészeti, ilyesmiket. Vidéken van, egy csomó ember odamegy okulni, akár egy hétre is. Viszi a laptopját, mert ma már ugye alap, hogy a leveleit elolvassa, információkat halászik a netről, a híreket megnézi az indexen. Vagy hogy írja a blogját.

 

 

Internet persze van. A falban. Aztán bele megy egy dobozba, ahol fogadja egy modem és egy router, ami szétszórja a házban. Hurrá! Csak az a baj, hogy a doboz egy vaslánccal le van zárva, és a hozzáférés meg jelszóval levédve. Fölhívjuk az Intézményt, akitől béreljük a helyet, megkeressük a rendszergazdát, mondaná meg a jelszót. Nem, és nem. Pedig ha használni tudnánk a netet az pont ugyanannyiba kerülne mintha nem, és a router sem zakatolna fölöslegesen. Még levelet is írtunk, de hiába.

A helynek az a pontos neve, hogy MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET. Másképpen: Hungarian Institut for Culture and Art. És itt kell nekem élnem vagy halnom?