„Az ember életének minden pillanata ott van az élet összes pillanatában. És bejátszik abba hogy a végén fej lesz-e vagy írás.”
Cormac McCarthy
Nem javaslom ennek a szövegnek az olvasását annak, aki nem olvasta a könyvet, vagy nem látta a filmet. Ha valakit érdekel a dolog, akkor meg ajánlom először a filmet nézze meg. Ezt normális esetben fordítva szokás, de ez a kivétel.
A film megrázóan erős. Van egy történet, ami egy westernes hangulatból induló bűnfilmbe torkollik, és van egy szál, ami a tiszta reflexió. Az előző főszereplői az üldözött és az üldöző, az utóbbié a sheriff. Aki nem csinál semmit. Csak filozofál, moralizál, szemlélődik, és a végén nyugdíjba megy. Hisz úgysem lehet tenni semmit. A gonosz eltűnik, a többi meghal. A gonosznak nincs humorérzéke, de vannak elvei. Szakszerűen öl, a pénz nem érdekli, de amit megígér, azt be is tartja. Az áldozatok nem értik, hogy semmit sem lehet visszacsinálni, hogy minden egyes lépése az embernek végérvényes. Pedig akár el is engedhetné őket. A legnagyobb engedmény a pénzfeldobás. Fej vagy írás, és választani kell. Tiszta egzisztencializmus, Sartre mosolyog a sírjában!
A Coen fivérek nagyon ravaszak. Folyamatosan feszítik szét a kliséket, de mégis belül maradnak az alapvető paradigmákon. Ahogy halad a film előre, annál több a kihagyás, a lóugrás. Nem derül ki, hogy mi lesz a pénzzel, mi lesz az ártatlan asszonykával, belehal-e a gyilkos a sérüléseibe. Másképpen: nekünk kell tudni a választ. Direkt újranéztem, hátha valamit nem vettem észre. De nem, tényleg nincs benne. Talán ezért van, hogy sokan nem szeretik a filmet. Hogy másnak mutatja magát, mint ami. Sok benne a kihagyás, a le nem ütött hang. Mint Erik Satie zongoradarabjaiban. Ha filmes példával kéne erőlködni, akkor a Kitano szokott ilyen csöndekkel dolgozni, meg a halálról is sokat tud. És akkor mindjárt a Hagakurénál tartunk.
Aztán gyorsan elolvastam a film alapját képező könyvet. Abból több minden kiderül, de csak megerősítette a sejtéseimet, viszont azt gondolom, hogy a filmhez képest leíró. Vagyis a Coenék zseniálisan húztak! A könyv magában is erős, filmszerű, pontos. De a film még inkább megemeli a sztorit, és levesz a moralizálásból. És néhány apróságot még beleírtak a filmbe, ami szintén erős, például a könyvelőt, aki megkérdezi, „hogy akkor most le fog lőni?” Meg jó húsz évvel előrébb tették az időben.
Még néhány megjegyzés a filmről. Amikor a gonosz megöli a járőrt, az filmtörténet. Az egész fényképezés, plánozás, vágás csillagos ötös. A szereplők rendben, Tommy Lee Jones, mint sheriff bölcsen rezignált, de az igazi találmány Javier Bardem, a rettenetes. Biztos jó a színész, de ez egész karakter nagyon ki van találva. Az a frizura, meg a koreográfia, ahogy mozog! Viszont a magyar cím, az borzasztó. Ezért aztán inkább angolul nézem újra.
Utolsó kommentek