Checkpoint Charlie

Szubjektív összefoglaló az év jazz koncertjeiről. A lista kb. 250-300 koncertből merít, így reményeink szerint sikerült a fontos és pozitívan értékelhető koncerteket összegyűjteni (ebbe magyar előadó csak egy fért bele, egy vendégzenész oldalán). A listában talán 1-2 kakukktojás is szerepel, de valamilyen módon azok a produkciók is köthetők a műfajhoz. A listát 5-ös bontásokban közöljük – íme a 20-16. helyezettek.

20. Marianne Faithfull (Művészetek Palotája, március 12.)

Nem jazz koncert volt, de Faithfull keménysége, ahogyan a legvadabb helyzetekből is talpra tudott állni, valahogy nekem mégis a letisztulni látszó életút végére elérkező jazzénekesnő alakját jutatta eszembe. Ha meggondolom, kicsit Carla Bley-es leszedáltságot tükröz hangja, semmi vadság, a háttérben azonban komoly feszültségek, a meggyötört élet feszültségei voltak.

19. Wayne Shorter Quartet és az Imani Winds (Veszprémi Ünnepi Játékok, augusztus 2.)

Kevés jazzrock-legenda van, aki a mai napig rendre képes megújulni. Shorter már rég levetette marágól a Weather Report óriási terhét és talán jobb zenét ír és játszik, mint valaha. Danilo Perez zongorázott, John Patitucci bőgőzött, Brian Blade dobolt, míg Shorter hol szopránon, hol tenoron fújta a rendkívül komplex témáit. Majd melléjük ült az Imani Winds fafúvós kar, és a kilenc tagúra bővült zenekar már bőven átlógott a kortárs klasszikus zenék területére.

18. Rhoda Scott Trió (Millenáris, április 3.)

Rhoda Scott a miénk, legalábbis így hisszük. Bár nálunk a Hammondos néni a sztár, a világ más helyein a harsonás Sarah Morrow nevét írják a plakátokra nagy betűvel. A női trió (Julie Saury dobolt) jó kis sztenderdeket játszott: Rhodának tényleg ügyesen csúszkál a lába a pedálokon, ami jó alapja volt a nyugvópontra egy percig sem jutó energikus összjátéknak.

17. Maurice el Médioni ( Művészetek Palotája, május 17.)

Algériai és dél-spanyol mór vidékekről származó 600 éves leletmentés. A jazz maghreb fűszerezettségű ágát kevesen művelik és még kevesebben ilyen jól. A főszereplő bácsi közel a 80-hoz is életerős, kedélyes; még elég szerény képességű kávéházi muzsikus barátai mellett is csodaszép gyöngyöző futamokat produkált az egy óra hossza alatt.

16. IX. Making New Waves Fesztivál: MAE (Trafó, február 15.)

MAE, vagyis Maarten Altena Ensemble. Ez sem jazz (illetve ki tudja), de régebben az volt, míg a társulatból az alapító és a posztmodern avantgárd meghatározó személyisége, Maarten Altena ki nem lépett. Altena szellemi hagyatéka a XV. századi középkori többszólamúságot a 20 év múlva megszülető futurista irányzatokkal együtt természetesen köti össze a mai jazzel. A koncert és a zenekar fő erénye az volt, hogy az ultramodern eszközökkel és kompozíciós technikákkal nem a „mi a szar ez?” érzését ültették el a fejünkben, hanem szerves egészet alkottak.