Eme blog mindösszesen kettő szerzője most kenyértörésre viszi a dolgot!Kedves blogtársam EZT gondolja a MOL körül keletkezett felvásárlási lázról (plusz a kommentekben kiegészíti). Annyit elárulhatok, hogy közgazdász emberről van szó, ráadásul haladó gondolkodásúról. Mégis a MOL, mint nemzeti érdekcsoport mellett kardoskodik, vagyis maradjon meg nagyrészt magyarnak ez a stratégiainak mondott konglomerátum.
Közben új fejlemény, hogy Bokros Lajos egyszerűen azt állította, hogy a MOL fel nem vásárolhatóságáról hozott törvény magánérdekeket véd, és leginkább azokat. Ezt nyilván az autópáncélozó üzemben nyilatkozta, hiszen azt is hozzátette, hogy személy szerint kikről van szó. Az Élet és Irodalom legutóbbi számában napvilágot látott egy könnyed számítás, amely szerint igazán jól a MOL vezetése járt a részvényárak emelkedésével:
A Mol-részvények ára 24 ezerrõl 30 ezer forint fölé ugrott. A többségében külföldi részvényesek néhány nap alatt hatszázmilliárd forint többlethaszonhoz jutottak. A Mol vezetése - amelynek legfontosabb feladata a részvényár "überolása", szalonképesebben "értékteremtés" - közleményben fejezte ki háláját a pártoknak a "karakteres kiállásért". Volt miért! Hernádi Zsolt ötszázmillióval lett gazdagabb, az ÖMV is százmilliárdot, az osztrák állam pedig százötvenmilliárd forintot szakított. A részvényár felhajtásába az OTP is beszállt, tízszázalékos pakettjük ötvenmilliárddal lett értékesebb.
Ennek fényében már nyilvánvalóan nem lehet kérdés, hogy a MOL-nál, vagy az ÖMV-nél tankoljunk-e. Hiszen ez csak a kisemberek dilemmája, miközben nem vesszük észre, hogy a fejünk fölött szép lassan az egyéni érdekek mind erősebben befolyásolják a törvényhozás működését. Szándékosan nem a Kormány működését írtam, hiszen mindkét oldal, szinte teljes létszámban megszavazta a lex Mol-t.
A magam részéről továbbra is EZT az oldalt fogom használni, és oda megyek tankolni, ahol a környékemen a legolcsóbban nyomathatom a benyát.
Utolsó kommentek