A MüPa szerintem elég kényelmes hely és most a Tavaszi Fesztiválon van is annyi jó szívvel látogatható program benne, hogy csak oda fogok elmenni. Úgyhogy álljék itten – jegybeszerzési okokból kissé korán – a fesztivál velőtlen és szubjektív ajánlója.
Márc.18.: Rózsa Miklós est
Bár játszanak tőle valami brácsaversenyt és még egy magyaros izét, a Ben Hur és a Quo Vadis filmzenéje (amit a programban valamiért szvitnek neveznek) miatt megyek a hollywoodi pompázatos filmzeneszerzés feltalálója előtt tisztelgő koncertre. Merugye a filmzeneszerzők számára (így a hallgató számára is) a filmkockák mellett futó hangsávon kívüli élet a szopóágazat – lásd: Morricone, Nyman, Bregovic, stb.
Márc.20.: A hamburgi Északnémet Rádió Zenekara
Verhetném magamat a Ligetivel, hogy az Atmoszférák rokona, a Lontano hívogat engemet olyan csábosan, de utálom hogy ezt a koncertprogramok utolsó helyére kívánkozó darabot mindig először játsszák – pedig tényleg jó: mikropolifónia, ilyenek. Bár Christoph von Dohnányival mégsem ígérkezik szörnyűnek a kezdet, mert jó tíz éve, még a Clevelandi Szimfonikusok élén hallottam, ahogyan az Atmoszférákból a Lohengrin-nyitányba mixeli a zenekart, így nyilván a záró kőkeméyn teuton zene, Mahler I. (Titán) Szimfóniája legalább hatásos véget vet az estének.
Márc.22.: Waltrud Meier és a Concerto Köln
Erre a napra választhattam volna még a „Tüskés cápa dalai” című produkciót, de a kísértés nem volt nagy, így elmegyek tanúskodni, miképpen folyik bele a klasszika kora is immáron a historikus muzsikák világába. Az énekes néni pedig várakozásteljes jelenség a hírnevét figyelembevéve.
Márc.24.: Akademie für Alte Musik
Ma annyira ciki a 4 évszakkal előhozakodni, hogy csakis valami elképesztő előadással lepheti meg a régizene guru-társulata a nagyérdeműt. A Jean-Féry Rebel nevű szerzőt pedig egyenesen nem is ismerem, úgyhogy a 4 évszakra fintorgóknak még mindig mondhatom azt, hogy a megismerés vágya hajtott.
Márc.29.: Eraritjaritjaka - Heiner Göbbels (Théâtre Vidy - Lausanne E.T.E.)
A darabot júniusban majdnem megnéztem Bécsben, de akkor derült ki, hogy új gyerek van érkezőfélben – aki tegnap meg is született. Tehát az ortodox Tavaszi Fesztiválon egy korszakalkotóan radikális avantgárd művész. Ha meg véletlenül kanonizálódásnak indult volna Göbbels barátunk, akkor azért kell jelen lenni.
Márc.30.: Maxim Vengerov
Ennek a fickónak van az egyik legnehezebb dolga a világon. Mindig a maximumot várják tőle és a Stradivaritól, a korszakalkotás viszont ma már igencsak nehézkes Mozart, Beethoven műveivel, de a Prokofjev és Sosztakovics felhozatal vélhetően az erekben csörgedező autentikától vezérelve minimálisan fog olyat nyújtani, amilyet csak néhányszor hallhatunk idehaza élőben. A világ legjobb hegedűse, na!
Márc.31.: Nigel Kennedy
Ez meg a másik! Mármint hegedűs, csak ő szarik a vele szemben felállított követelményekre, ezért ma már éppen olyan, amilyennek várjuk. A klasszikus hegedűművészet bohóca, mindent másképpen játszik, jófejkedve, ami kissé unalmas. Ezt legalább maga Kennedy is belátta és jazz bandát hoz nekünk a puttonyában: az úgynevezett Blue Note session és egy magát közepesnek mutató lengyel szekció fért bele a költségvetésbe.
Utolsó kommentek