Van Gogh kiállítás (Szépművészeti Múzeum)
...ha mondjuk nem egy közepes kiállításon mutogatnák pont azokat a festményeket, grafikákat és az egy rézkarcot, amik nem a mesterművek. Jó, a bőrpapucs az híres, meg íriszekből is van bőven, de a táj, a városképek, az éjszakák és nappalok, na meg a napraforgók (egy szolid napraforgó-előzmény van) nagyon hiányoznak.
Így méretik meg Budapest, ezt az anyagot tudjuk megkapni, egy komolynak szánt van Gogh esemény innen nem válhat nemzetközileg fajsúlyossá: legerősebb az 1880-85 közötti felhozatal, amikor az impresszionizmus francia hatása még egyáltalán nem érintette Vincentet. Rendkívül sötét tónusok, tárgyilagos formagyakorlatok sorozata, de még sehol egy fia sárga. Aztán Párizs (1886-88), Arles (1889), Saint-Rémy (1889-90) és Auvers-sur-Oise (1890) – a nagy korszakokból egy szűk áttekintést kapunk, sok vázlattal, kísérleti harmad-példánnyokkal, anélkül, hogy az abszolútum irányába mutató önbeteljesítő végzetből bármi is megérthető volna.
A kiállítás megrendezése pazar, a rendelkezésre álló anyag nagyobb durranásnak tűnik annál, mint amit egyébként sikerült elhozni a teljes életműhöz képest, mégsem volt teljesség érzetem a végén zsilipelés közben.
Utolsó kommentek