Végtelen szomorúsággal olvasom az előző szöveget.
Hogyan gondolhatja valaki azt itt és most, hogy nincs joga valakinek kritikát írni, véleményt nyilvánítani?
Egyesek összekeverik az állitást az alannyal. Ahelyett, hogy örülnének,  hogy van kritika, hátbaszúrják a kritikust. Feljelentik, személyeskednek, árulkodnak, fenyegetik, és azt mondják III/III-as ügynök.
A fejekben összemosódik a kritika és a promóció. Ahelyett, hogy elgondolkodnának a reflexiókon, és a frusztráltság okát magukban keresnék, inkább összeesküvés elméleteket gyártanának. A paranoia, az agresszió dühöng, adót meg nem szertünk fizetni. Meg valaki monnyon le!
És ez nem az első eset. Lásd Bakács, Fáy Miklós - és még sorolhatnám - eseteit.
És vajon mire utal az endlősung kifejezés? Végső Zoltán antiszemitizmusára? Vagy mire? Mert ez így gyáva, és alattomos.
És még valami. Mi jelent az, hogy free-jazz féle kortárs onánia? Nekem a zene szabadságát olyan nevek jelentik, mint például Ornette Coleman, Charles Mingus, John Coltrane, Albert Ayler, Anthony Braxton, Barry Guy, Mats Gustafsson, Ken Vandermark, vagy az Art Ensemble of Chicago. Mi is velük a baj? Vagy az onánia itt pozitív jelző? Lehet őket nem szeretni, de megkerülni nehéz. Bár ők nyilván nem a kritikusok terrorizálásával töltötték az idejüket.

Tették a dolgukat.