Joe Lovano Ensemble: Streams of expresson (Blue Note, 2006)
Az új Lovanoval minden rendben van. Jól szól, nagyszerűek a zenészek, jók a témák. A két részre szétszedett címadó szvit Lovano szerzemény, közte meg a The birth of the cool suite hallható. Ez egy tisztelgés Gunter Schuller (aki vezényli és hanszerelte is ezt a részt), a korai Miles Davis és Gil Evans előtt. Amúgy az egész album egy számvetés. Lovano szvitjének minden része dedikálva van valami fontos elődnek. Eric Dolphy, Charles Mingus, Ornette Coleman, John Coltrane, Albert Ayler, Don Cherry, Ben Webster, Roland Kirk és a többiek. Ettől aztán az anyag nem egységes. Rendben van, bennem is megfér a jazztörténet java, Chat Baker után tudok hallgatni Otomo Yoshihidét, de egy amatőr füle ettől kicsorbul. Mikor beleringatózik a finom kúlos fílingbe akkor lecsap rá "tűz prófétáinak" a lendülete. Lehet, hogy a kevesebb több lett volna, bár felfoghatjúk úgy hogy építkezik az anyag. Vagy úgy, hogy a XXI. században át kell állítanunk az agyunkat arra, hogy egyszerre akár több programot legyen képes futtatni.
Lovano tónusa varázslatos. Testre szabott tenorjához fa fúvókát használ. Ettől egy kicsit lágy, ami rosszabb pillanataiban lehet nyafogós is, de amikor nem punnyadt zenét játszik, akkor nagyon hatásos. A hangszerelés gurulós, a közepesen nagyzenekar pedig igazán gazdag hangzást produkál. Haladóknak ajánlott, vagy szerkesszünk belőle egy testre szabott változatot.
Utolsó kommentek